Nemzetközi megdöbbenés Orbánék bevándorlásiadó-tervezete miatt

A nemzetközi médián – ahogy az várható volt – végigsöpört a hír, hogy a magyar kormány a közterhek elosztására hivatkozva bevándorlási adót kíván fizettetni a menekülteket segítő szervezetekkel.

A dpa német és a Reuters brit hírügynökség erről szóló tudósítását egybedolgozó Der Spiegel című hamburgi hírmagazin online kiadása – valamint több más médium is – megemlíti, hogy a büntetőadó eredetileg a nem kormányzati szervezetek ellen irányuló törvénycsomagban szerepelt, amelyről a napirend szerint ma szavaz az országgyűlés. Az éles külföldi bírálatok – így a német CDU, illetve az Európa Tanács jogi szakértőiből álló Velencei Bizottság részéről elhangzott kritika – hatására Orbán Viktor kormánya abból a tervezetből kivette a büntetőadót, most azonban egy másik törvénybe illesztve akarja elfogadtatni. A Spiegel-cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy a nem kormányzati szervezetek ellen irányuló törvény tartalmaz olyan előírásokat, amelyek alapján a menekültek segítőit akár őrizetbe is vehetik és szabadságvesztéssel büntethetik.

Némiképp talán meglepő kommentárt tett közzé a The New York Times: Donald Trump lépéseit igyekszik igazolni, és a liberális világrend egyensúlyhiányát, méltánytalanságait ostorozza a liberális szemléletű lap vendégszerzője, Jochen Bittner, aki egyébként még a The New York Timesnál is liberálisabb, Die Zeit című hamburgi hetilap szerkesztője. Az írás jól példázza, hogy a liberalizmus az újságírásban nem merev dogmákhoz való ragaszkodást, hanem éppenséggel más gondolatokra való elfogulatlan nyitottság.

Ennyit és ne többet a liberalizmusról, pillantsunk bele inkább a cikkbe, amely azt a címet viseli, hogy „Miben van igaza Trumpnak Európát illetően?”

Eszerint Trumpnak igaza van abban, hogy a mostani globális világrend, ha sürgősen nem tesznek valamit az egyensúlyért és a méltányosságért, össze fog omlani. Bittner úgy látja, hogy az európaiak alapvetően potyautasok: szinte semmit sem költenek a védelemre, ehelyett kiterjedt jóléti rendszert építettek ki maguknak otthon, és alaposan körülbástyázták exportra termelő iparukat. Az Európai Unió – írja a német szerző az amerikai lapban – a méltánytalanság egyik fő hajtóereje. Ha nem lenne a közös pénz, az euró, akkor a németeknek már régen fel kellett volna értékelniük a saját fizető eszközüket, így azonban az ő gazdasági teljesítményükhöz képest alulértékelt euró kedvező körülményeket teremt a német kivitel számára. Az unió belső piaca ugyanakkor a hatalmas béregyenlőtlenségekkel játszik a német ipari termelők kezére, akik alacsony bérköltségű tagországokban állítják elő például a gépkocsikat, és azt úgy tudják exportálni, hogy nem kell fájni a fejüknek a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok miatt. „Ha viszont Detroitban van az autógyárad, akkor meggyőző lehet számodra az elnök emiatti haragja” – írja a The New York Times vendégkommentátora. A cikk kitér arra is, hogy Németország eközben a GDP mindössze 1,3 százalékát költi védelemre.

Európa tisztességtelen kereskedelmi helyzetelőnye azonban nem az egyetlen kihívás a liberális világrendre nézve – folytatja Jochen Bittner. Szerinte hatalmas hiba volt, hogy Kínát felvették a Kereskedelmi Világszervezetbe, abban a reményben, hogy a növekvő és gazdagodó, a világgazdasággal kapcsolatba kerülő kínai középosztály majd felemeli a hangját, és demokratizálni fogja Kínát. Ennek az ellenkezője történt.

Kína gazdagodása részben a nyugati szellemi tulajdon ellopásából keletkezett, és az ország az internet korszakának olyan diktatúrájává fejlődik, amely továbbra is megtagadja a kölcsönösséget a befektetések és a kereskedelmi kapcsolatok vonatkozásában. Míg Nyugaton sokan csupán beszéltek arról, hogy kezdeni kellene valamit Kínával, Trump volt az egyetlen, aki ténylegesen tett is valamit – hangsúlyozza a kommentátor, aki szerint Európának meg kell értenie, mi motiválja Trump haragját, és együtt kellene működnie Washingtonnal a rendszer egyensúlyhiányainak kijavítása végett.

Lehet, hogy Európa a gyakorlatban képtelen együttműködni Trumppal, de nincs más reális választása. Akkor van esélye a sikerre, ha úgy tekint Trumpra, mint New York-i üzleti nagyágyúra, akit meg kell győzni arról, hogy jó boltot csinál.

Egészen más szemszögből, a menekültkérdésre összpontosítva tekint Amerika és Európa viszonyára Gideon Rachman, a londoni Finacial Times szerzője. Abból indul ki, hogy Donald Trump Twitter-bejegyzésekben támadta Angela Merkelt, és azon lelkendezett, hogy „a német nép szembe fordul vezetésével”. Trump számára Merkel bukása annak bizonyítéka lenne, hogy hiba volt egymillió migráns beengedése Németországba, és hogy ez igazolja az ő saját kemény bevándorlásellenes politikáját. Az elnök Európa példájával akarja igazolni, hogy őrültség a migrácó iránti tolerancia.

A Financial Times kommentátora kitér arra, hogy Steve Bannon, Trump korábbi fő stratégiai tanácsadója kapcsolatokat épít az európai nacionalista jobboldallal, az olasz Ligával, és hősnek nevezte az acélkerítést felhúzó Orbán Viktort. Gideon Rachman felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos értelemben mind Merkel, mind Trump saját közvéleményének a tűréshatárát feszegeti: a németek 86 százaléka támogatná a migránsok határozottabb kitoloncolását, míg az amerikai elnök még mindig csak 45 százalékra tudta feltornázni saját népszerűségi indexét, miközben a migránsgyerekek elválasztása az illegális határátlépés miatt letartóztatott szüleiktől újabb tiltakozásokat gerjesztett.