Nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk
Minden magyar embernek saját származástörténete van: a szüleiről, nagyszüleiről, olykor dédszüleiről is őrzi emlékeit, ismeri életük korai eseményeit is. A közös nyelvű, közös kultúrájú és hagyományú emberek egy népet alkotnak. Magyarságunk, összetartozásunk érzését leginkább a közös származás, az ősi rokonság tudata tartja életben. Kik vagyunk, kik voltunk mi, magyarok?
A Magyar Tudomány összeállításának a legfontosabb mondanivalója, hogy a nyelvünk finnugor eredetű ugyan, de a magyar nép nem nevezhető finnugornak. A genetikai rokonság ugyanis sok esetben független a nyelvek rokonságától, két különböző dologról van szó. Hogy ez nem ellentmondás, az összeállításunkból világosan kiderül.
A magyarság őstörténetére a nyelvészeti, a régészeti és a paleogenetikai adatokból következtethetünk. A 8–9. századtól kezdve pedig történeti források is rendelkezésünkre állnak. Mint látni fogjuk, a magyar őstörténettel foglalkozó különböző tudományterületek eredményei egymást erősítik. A részletekben még lehetnek eltérések, abban azonban nincs vita, hogy a körülbelül i.e. 1000–500 körül kialakult önálló magyar nyelv finnugor eredetű, ugyanakkor a honfoglalók genetikai összetétele nagyon változatos, nyugat-eurázsiai és közép-ázsiai eredetű.
Cikkünk azzal a szándékkal született, hogy a tanárok és a nagyközönség számára összefoglalja a magyar őstörténet kutatásával kapcsolatos legfontosabb, tudományosan alátámasztott állításokat és tényeket. Erre Klima László nyelvész-régészt, Mende Balázs Gusztáv paleoantropológust és Türk Attila régészt kértük fel. Kattintson az alábbi címekre az egyes írások eléréséhez!
A Magyar Őstörténeti Témacsoportot 2012. február 23-án hozták létre az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont belső munkatársai és az ország számos egyetemi és múzeumi kutatóhelyéről felkért külső szakértők. A közreműködő szakemberek létszáma megközelíti a negyvenet. Kiemelt cél, hogy a közvélemény érdeklődésétől övezett területen a valódi tudományos eredmények jussanak el minél szélesebb rétegekhez. A kutatócsoport a magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci–magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik. Az eltelt közel fél évtizeden számos kiadvány – köztük népszerűsítő jellegűek is –, illetve konferencia fémjelezte a témacsoport munkáját.
A Magyar Tudomány tematikus összeállítása a történeti genetika történeti relevanciájáról, Bálint Csanád vendégszerkesztésében (2018. január)
Cikk a Scientific Reportsban a honfoglaló népesség genetikai összetételéről
Mi micsoda az archeogenetikában? – Mende Balázs előadása
Az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma
Cikk a Plos One folyóiratban a honfoglalók származásának és rokonsági viszonyainak archeogenetikai módszerekkel történő vizsgálatáról
A régészettudomány történetiségéről módszertani szempontból
A magyar őstörténethez átfogóan, főleg a régészeti források alapján
A honfoglalás kori hagyaték keleti kapcsolatrendszerének friss eredményeiről összefoglalóan
A magyar őstörténet Volga–Urál-vidéki régészeti hátteréről számol be a II. Nemzetközi Magyar Őstörténeti Régészeti Konferencia (2013) kötete:
A magyar őstörténet régészeti kutatásának modern megközelítéséről
Az uráli őshaza kutatásáról összefoglalóan
A Volga térségének magyar szempontból fontos leleteiről összefoglalóan
Néhány honfoglalás kori lelet keleti eredetének vizsgálatához
