A Corvin elfeledett titka – Robotember is működött Európa legmodernebb áruházában
A napokban megkezdődött a budapesti Blaha Lujza téren álló Corvin Áruház felújítása. A homlokzatot évtizedekig „ideiglenesen” burkoló alumínium lapok eltávolításával felsejlik a valaha pompázatos épület egykori grandiózussága, még ha a díszítményei, sajnos, alaposan megszenvedték is a múltat, és nem ígérnek könnyű feladatot a helyreállítóknak. (A nyitó képeken a Corvin ifjúi fényében és a valamikori Nemzeti Színház, amelyet állítólag a metróépítés miatt kellett elbontani...)
A 20. század elején a tér még teljesen más képet mutatott. Közepén állt az 1875-ben épült Népszínház, amely később a Nemzeti Színház nevet kapta, a körút sarkán pedig a csodás Sajtópalota, amelyet néhány éve éppúgy lebontottak, mint híres-neves szomszédját.
A későbbi áruház helyén 1906-ban nyílt meg Budapest első állandó mozgókép-színháza, az Apolló Projectograph, amely az I. világháború után egy ideig még kabaréként működött, majd 1923-ban kénytelen volt lehúzni a rolót.
A hamburgi M. J. Emden és fiai cég az akkor hatalmas összegnek számító egymillió koronával alapította meg az áruházvállalatot. Az épületet a többi között a Hősök terét és annak főépületeit tervező Schickedanz Albert egyik építésze, Reiss Zoltán tervezte meg, neoreneszánsz stílusban. A klasszicizáló palotahomlokzat sajátossága, hogy első látásra az épület kétszintesnek látszik, miközben négy emeletet rejt magában. A tekintélyt parancsoló, üvegtetős hallt a kor elismert művészei, Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid művei díszítették.
Az áruházépület Magyarország egyik első, mai épületben vett plázája lett (abban időben talán csak az egykori Haris Bazár előzte meg), hiszen ruházati és háztartásieszköz-részlegeken túl volt benne szőnyegüzlet, gyorsfényképész, vasúti jegypénztár, kávézó, étterem, vendéglő, valamint több tucat varrónőt alkalmazó varroda is, amely méretre igazította az ott megvásárolt ruhákat, a negyedik emeletén bölcsőde működött az alkalmazottak gyermekei számára.
Mivel a képzett munkaerő hiánya akkor is sújtotta a gazdaságot, így Ausztriából próbáltak vezetőket találni a nyitáshoz, amit a 8 Órai Újság kiszagolt, és felháborodott cikkben bojkottra szólította fel a főváros lakosságát. A kezdeti hullámok azonban hamar elcsitultak, és a Corvin évtizedeken át Budapest legfőbb áruháza lett, amelynek modernségét nem csupán az jelezte, hogy árui katalógus segítségével akár otthonról is megrendelhetők voltak, de a technikai legfrissebb vívmányait is azonnal bevetették. Elsőként az országban ott voltak mozgólépcsők, futófényű feliratok és más fényeffektusok, és gyorsan népszerűvé váltak az áruház szezonváltásokkor alkalmazott kirakat-leleplező ünnepségei is, amelyek során a harminchárom hatalmas ablak függönyei egy elmés szerkezet segítségével egyszerre hullottak le.
A legmeghökkentőbb és legnépszerűbb azonban az előcsarnokban felállított, tökéletesen életszerű gépember volt, egy „homunkulus“, ahogyan akkor a robotgépeket hívták, amelyet a feltalálója Mr. Motornak nevezett el. Ez a nagyon elegáns, frakkos, keményplasztronos Gólem Tarján Ferencnek (1895–1956), az Izabella utcai (akkori helyesírás szerint „uccai“) Felsőkereskedelmi Iskola tudós fizikatanára alkotása volt. Tarján elképesztő tehetségű matematika–fizika szakos középiskolai (!!!) tanár volt. Neki volt először rádiókészüléke Magyarországon, sőt, ő tartotta az első nyilvános rádió-bemutató előadást is, 1924. május május 29-én a Zeneakadémián. (A rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén kezdődött meg hazánkban.)
Szabadalmaztatott találmányai közül kiemelkedik a lemezjátszók elektromos hangszedője, a „Colorophon” elnevezésű színesfilm-technika (1929-ben mutatták be Berlinben) és térhatású (3D), egyszalagos, anaglif rendszerű (piros-zöld szemüveggel nézhető) filmrendszere, amelyet „Plasticophon” néven 1930-ban mutattak be Budapesten és Berlinben, és mind a mai napig a 3D-filmek egyik leggyakrabban használt technikája. Ezek mellett 1953-ban szabadalmaztatott egy igen elmés tükrös sztereónéző készülékét is, de feltalált egy térhatású, távolbalátásra szolgáló adó-vevő készüléket és a hangot optikai úton visszaadó fénygramofont is. Több könyvet is írt, közülük legaktuálisabb az 1936-ban (!!!) megjelent "Atomrakétán a Marsba" című kötete.
A Corvin Áruház robotját 1929-től láthatta a nagyközönség. A kissé szögletes mozgású, de nagyon élethű figurát egy akusztikailag tökéletesen izolált, detektívtükörrel elválasztott helyiségből irányították. Kezelője fején hallgatóval, kezében mikrofonnal várta a vásárlókat, akiknek kérdéseire adott válaszait egy drótvezeték vitte át a gépember mellében elhelyezett hangszóróba. Az illetőnek nem lehetett könnyű dolga, mivel egy korabeli riport szerint a látogatók olyan kérdésekkel bombázták Mr. Motort, mint hogy hol született, vannak-e testvérei, és tudja-e, hogy ki volt Julius Cézár?!
A beszámolók szerint az illúzió teljes volt, így sok csodálója volt a harmincas években a magyar gépembernek. Hasznos lenne tehát, ha a Corvin Áruház megújításán munkálkodók gondolnának egy hasonló gépember (pl. korobot!) beállításán, persze a mai technikai lehetőségek figyelembevételével, sőt ebből az alkalomból valószínűleg érdemes lenne leporolni Tarján Ferenc többi találmánya közül is néhányat…
