Nincs kegyelem…

Kivégeztek egy lovat. A nemesebb fajtából, a nyerő típusból. Tegnap még ott volt a Nemzeti Vágta sarkadi selejtezőjén, szurkoltak neki, aztán hibázott, megcsúszott, a lába tropa lett.

Más földi halandónál a baleset a szükségtelen rossz. Betegállomány követheti, esetleg rokkantsági járadék, jobb helyeken abból is meg lehet élni, de az istállók világa kegyetlen. Nehéz a versenyzők közé bejutni, fárasztó a futamok sorozata, a döntő pedig egyszerre kihívás és dicsőség. Az egyszerű ügető mozgó kép, a Nemzeti Vágta a gyorsított film. Nemcsak istállók, nemcsak zsokék, hanem települések is versengenek, egy sportos országban minden nevezésnek, minden győzelemnek megvan a maga értéke.

A ló Sarkadon az élre tört, talán rosszul mérte fel a helyzetét, talán még nem jött el az előzés ideje, a sok talánban csak a bukása a biztos. Eredetileg altatni akarták a lovat, aztán valahol, valakik a fejbelövés mellett döntöttek. Ne legyen konzílium, ne legyen operáció, ne legyen terápia, ne legyen visszatérés! Az ítélet: kivégzés. Nem injekcióval, az túlzottan humánus, legyen pisztoly, aztán dorong, kés, marcangolás, lábszaggatás, bőrnyúzás. A Nemzeti Vágta után nincs helye a Nemzeti Sajnálatnak.

Ennyi a hír, ne is beszéljünk többet róla! A vágtánál fontosabb esemény, hogy a kormányzati politikától visszavonult, ex-kancellária miniszter, Lázár János pártbéli ellenfeleiről beszélt, hogy a parlamenti patkóban a miniszterelnöktől távol, a hátsó sorban foglal helyet, és minden lehetséges megszólalásában hangsúlyozza, hogy a jövőben távol tartja magát az országos ügyektől.

Mindez jelzi, új törvénykezési időszak kezdődik, az ellenzék mozgolódik, a parlamenti őrség rendbontástól tart, még kordont is vonhatnak az ország legjelentősebb háza köré. Fegyelem lesz, pisztoly, kés, dorong csakis külön engedéllyel vihető be az épületbe…