Orbán démona Soros

A The New York Times és a The Washington Post egyaránt közli az AP amerikai hírügynökség zágrábi keltezésű beszámolóját arról, hogy Közép- és Kelet-Európa több országában is megjelentek a fősodorban a szélsőjobboldali, sőt a rasszista nézetek, amelyek a második világháború óta tabunak számítottak, csak a szélsőjobbos peremvidéken voltak forgalomban.

A cikk a globalizációra és a tömeges migrációra adott válaszként megerősödő populizmus megnyilvánulásának tartja a jelenséget. Három kiragadott példát hoz ennek illusztrálására: a horvát elnök köszönetet mondott Argentínának, amiért a dél-amerikai ország annak idején befogadott náci háborús bűnösöket, Bulgáriában az egyik vezető politikus „elvadult humanoidoknak” nevezte hazája roma kisebbségét, Magyarországon pedig a miniszterelnök kijelentette, hogy az európaiak színének nem lenne szabad keverednie az afrikaiakéval, illetve az arabokéval.

Több országban rehabilitálják, antikommunista és nemzeti felszabadító harcosként ünneplik a nácikkal együttműködőket. Magyarországon és Lengyelországban szétzilálják a bíróságok és a média függetlenségét – olvasható a cikkben, amely kitér arra is, hogy számos elemző szerint Oroszország titokban segítséget nyújt a szélsőséges csoportoknak a liberális nyugati demokráciák megingatásához. Ezt az állítást nehéz ugyan konkrét bizonyítékokkal alátámasztani, de az nyilvánvaló, hogy a radikális csoportok erősödése jobbra tolt mérsékelt konzervatív európai pártokat, amelyek meg akarják őrizni szavazóikat.

Ez a helyzet Magyarországon, ahol Orbán Viktor miniszterelnök és az általa vezetett Fidesz – az április 8-i parlamenti választás nyerésre esélyes pártja – migránsellenes kampánnyal vonz magához szavazókat.

A The New York Times és a The Washington Post által átvett AP-beszámoló kitér Orbán Putyin-barátságára, arra, hogy az első európai vezetőként biztosította támogatásáról Donald Trumpot, hogy felépítette a kerítést, valamint hogy apokaliptikus kifejezésekkel figyelmezteti a Nyugatot, vesztébe rohan, ha engedi a migráció folytatódását.

A cikk külön szól arról, hogy Orbán démonként jellemi Soros Györgyöt, és hamisan állítja róla azt, hogy támogatja az ellenőrizetlen bevándorlást Európába. Az államilag támogatott, antiszemita felhangokkal kísért összeesküvési elmélet terjesztésére, a Soros elleni hirdetésekre a kormány az atlatszo.hu portál adatai szerint tavaly 48 és fél millió dollárt költött – olvasható a cikkben.

Az antiszemita klisék alkalmazásának bizonyítékaként az AP tudósítása idézi Orbán egyik nemrégiben elhangzott beszédét, amelyben a kormányfő ostorozta azokat, akik nem hisznek a munkában, hanem pénzzel spekulálnak, akiknek nincs hazájuk, de úgy érzik, övék az egész világ.

A cikk idézi Krekó Pétert, a Political Capital intézet igazgatóját, aki szerint – miközben Nyugat-Európa egyes részein is erősödnek a populista és szélsőjobboldali csoportok – a Lengyel- és Magyarországhoz hasonló országok sérülékenyebbek ebből a szempontból, mert még fiatal, gyenge a demokráciájuk, és így az a veszély is fennáll, hogy lebonthatják a demokratikus intézményeket.

A Politico című amerikai portál brüsszeli kiadása Anthony Chonak, egy amerikai biztonságpolitikai intézet kutatójának a cikkét ismerteti arról, hogy Európának igaza van ugyan, amikor fenntartásokkal fogadja Kína egyre növekvő európai gazdasági jelenlétét, de az öreg kontinensnek eközben sem lenne szabad megfeledkeznie a sokkal közvetlenebb veszéllyel fenyegető Oroszországról. A szerző úgy véli: az európai politika alakítóinak hosszú távon valóban figyelmet kell szentelniük annak, hogy Kína a saját stratégiai érdekeinek irányába igyekszik tolni az európai politikát, és hogy Peking szelektíven értelmezi az uniós szabályokat. Kína igyekszik kihasználni az EU-tagországok már most is létező megosztottságát a külpolitikai kérdésekben, és különösen Kelet-Európában veti meg a lábát kulcsfontosságú infrastrukturális programokba való beruházásokkal.

Kína gazdasági súlyának a növekedése elkerülhetetlen – írja a Politico szerzője, és felidézi Orbán Viktor kijelentését, amely szerint a világgazdaság súlypontja átkerül az atlanti térségből a csendes-óceáni térségbe.

Mindezek mellett azonban Anthony Cho sokkal nagyobb és közvetlenebb veszélynek tekinti az európai orosz befolyást. Felhívja a figyelmet egyfelől arra, hogy Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Magyarország is csaknem teljes egészében az orosz gáz importjától függ. Másfelől Szergej Szkripal megmérgezéséből azt a következtetést vonja le, hogy Oroszország „egészen más szabályzat alapján játszik”, és nem tiszteli eléggé szomszédai szuverenitását. Miközben Kína óvatos politikai célokat kíván előmozdítani befektetésekkel, és utakat keres az európai intézményekhez, Moszkva tudatosan arra törekszik, hogy aláássa és megbénítsa a nyugati intézményeket – olvasható a Politico cikkében. Végül nagyon röviden arról, hogy az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál a Carles Puigdemont katalán vezető körüli fejlemények kapcsán kommentárban foglalkozik az európai elfogatóparancs jogintézményével, és hangot ad annak az aggodalomnak, hogy ezzel vissza is lehet élni, ami alááshatja a szabad mozgás európai vívmányát. A kommentátor megjegyzi: Lengyel- és Magyarországon támadások érik az igazságszolgáltatás függetlenségét, illetve a civil társadalmat, és mindenképpen el kell kerülni, hogy politikai célok érdekében visszaélhessenek az európai elfogatóparanccsal.