Volt egyszer egy Bárka Színház – honlap a színházi emlékezet megőrzésére
Nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló vállalkozásba kezdett a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) – karöltve a Színháztörténeti Intézettel. Kutatócsoportokat hoztak létre, hogy feldolgozzák az 1945 utáni magyar színházi életet. A feltérképezés első körébe három intézményt (Bárka Színház [a képen], Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház) vontak be.
„Ha meghal az utolsó néző is, aki látott még engem a színpadon, akkor fogok végleg elmúlni” – mondta egyszer Psota Irén (a Népszava fotóján). Szerencsére korosztályának (és a sokkal előtte élt művészeknek) az alakításait is megőrizték a film- és videoszalagok, DVD-korongok, tehát nem felejti el őket az utókor. Mindamellett igaz, hogy a színházi produkciók varázsa a néző számára egyszeri: általában a függöny felhúzásától az utolsó meghajlásokat kísérő tapsokig tart.
Nem árt tehát fölfrissíteni a színházi emlékezetet, digitalizálni az archívumok VHS-szalagjait, ami garancia az értékes leletek tartós megőrzésére és hozzáférhetőségére. Ez utóbbit szolgálja egyebek mellett az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) több mint egy éve tartó munkálkodása annak az adatbázisnak a létrehozására, amely április végétől a világhálón bárki számára egy kattintással elérhető lesz. A színházakból, levéltárakból összegyűjtött dokumentumok mellett belenézhetünk majd azokba az életút-interjúkba is, amelyek színházi vezetőkkel, művészekkel, politikusokkal készültek. A fejlesztés alatt álló honlap egyszersmind publikációs felületként is működni fog, ahol szakmai és tudományos közleményeket olvashatnak a kutatók, az érdeklődők.
Miközben egy-egy intézmény (pl. Magyar Állami Operaház, Nemzeti Színház) működését a kutatók alaposan körüljárták és dokumentálták, nem mondható el ez más, jó néhány játszóhelyről. Például az 1996-ban alakult Bárka Színház (2015. évi megszűnéséig) egyedülállóan a főváros VIII. kerületi önkormányzatának fenntartásával működött, és fontos paradigmaváltó előadásokkal hívta föl magára a figyelmet. Vezetői kritikaíró műhelyt és vasárnapokként gyermekprogramokat szerveztek, és színészképző stúdiót is működtettek.
Ugyancsak izgalmas kutatói terület két vidéki (nyíregyházi és zalaegerszegi) színház múltja, kulturális tevékenysége. Mindkét intézményt a nyolcvanas években alapították, s törekvéseik – mindmáig – nem merültek ki a színházi műfajok és a drámairodalom megszerettetésében. Nyíregyházán például az intézmény vezetői igazi népszínházi profil kialakítását tűzték ki célul. Itt rendezik meg a VIDOR Fesztivált és a Táncfarsangot is.
A zalaegerszegi színház szintén megannyi meglepetéssel (mozgókép-felvételekkel, újságcikkekkel, műsorfüzetekkel stb.) szolgált a kutatók számára. Ruszt József 1982. évi kinevezése a színház élére ugyanis lehetőséget teremtett arra, hogy a megyeszékhely és a környék társadalma igényes produkcióknak tapsolhasson.
A Petőfi Irodalmi Múzeum szervezeti egységeként működő színháztörténeti részleg öt-tízéves távlati kutatói programot dolgozott ki, címe: Színházi emlékezet. Egyelőre kétséges azonban, hogy a jövő hónaptól beélesített weboldalt milyen hosszú időn át frissítik majd. A Nemzeti Kulturális Alap ötvenmillió forintos hozzájárulással támogatta a rajtot. Ahhoz azonban, hogy a magyar színházi múlt minél teljesebb feldolgozása folytatódhasson, folyamatos lehessen, a kutatómunka állandó, zavartalan anyagi támogatására lenne szükség.
Szintén a fent ismertetett program keretében valósult meg Imre Zoltán és Ring Orsolya kutatása, amelynek eredményeit a SZIGORÚAN TITKOS – Dokumentumok a színházirányítás Kádár-kori történetéhez, 1970-1980 címmel jelenik meg hamarosan a PIM-OSZMI kiadásában. A színházi emlékezet portálja lehetővé teszi majd azt is, hogy bemutatkozhassanak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen zajló színházi kutatások, valamint a Nánay István kritikus vezette bábtörténeti kutatócsoport tevékenységei.
