Szárnyalás a béke nevében
Riszálhatja a fenekét, ahogyan csak akarja, de a békegalamb akkor is szarógalamb, legfeljebb fintorog, és azt mondja, hogy ahonnan eszik, oda sohasem, míg a másik nem válogat. Persze más a médiaértékük, egy szarógalambról kimutatások készülnek, hogy évente 10-15 kilót ürít, a békegalambról pedig azt híresztelik, hogy a tisztaság jelképe, a múltban még a szentlélek is beleköltözött, csak azért, hogy Jézus Krisztusra szállhasson. (Illusztráció: Basler Zeitung)
A szarógalamb élete folytonos küzdelem, harcol élelemért, szállásért, „békés” társa mindent készen kap, etetik, itatják, vigyáznak rá, a dolga csak annyi, hogy rendezvényeken, nemzeti ünnepeken a magasba szálljon, és mindenkivel elhitesse, hogy a szabadság nagyszerű dolog. A szarógalambok névtelen páriák, olykor megszállják az utcákat, a tereket, élelemért kuncsorognak. A békegalambokat nyilvántartják, gyakran becézik, a hímet olykor Zsoltinak, Andrisnak, a nőstényt Máriának hívják, mióta kitalálták a Bibliát egy közösség sem létezhet Mária nélkül, és a békegalambok hálásak a névadásért, mert a név megkülönböztet, e nélkül ugyanolyan szarháziak lennének, mint békétlen társaik. A békegalambok tulajdonképpen piár-termékek, az ornitológia celebjei, a média kedvéért elröppenek valahova, aztán megfordulnak, és jönnek vissza a köz adományából fenntartott fészkeikbe. A szarógalambokat kutyák, macskák kergetik, a békegalambok oltalom alatt állnak, nem ritkíthatják őket, az pedig minimum barbár, hazaáruló, aki belőlük főzi a levesét.
Szóval a galamb az galamb, legfeljebb a lelkük más, de a tudomány mindegyikőjüket columbának nevezi, és érdekességként jegyzi meg, hogy a hímek ugyanúgy költenek, mint a nőstények, talán csak itt van különbség köztük, a békegalambok sokkal többet költenek, mert többjük van, ezért többet is érnek. Az ember nem ismeri a galambok nyelvét, olykor a gerlék turbékolását is hadüzenetnek hallja, esetleg mindezt fordítva, nem tud semmit a vágyaikról, az érzéseikről. így aztán azt sem tudja, hogy ott belül, a tollak alatt miként élik meg fajuk, sorsközösségük kettéválását.
Az ember vélelmezi. hogy a szarógalambok többsége nem akar békegalamb lenni, nem akar ketrecben élni. Még akkor sem, ha meglenne mindenük, kedvükre tollászkodhatnának, és nem kellene összerezzenniük, amikor a galambász a szarógalambokat leszámolással fenyegeti. De hát az ember az ember, a galamb meg galamb, nem mindenben érthetünk egyet, mert vannak, akik onnan fentről tesznek ránk, miközben a köztünk maradók továbbra is a földön keresgélnek, általában élelmet, aztán pedig magyarázatot, hogy nekik, szarógalamboknak, miért más a sorsuk mint békésnek nevezett fajtájuknak.
