Hol van Rolla?

Ma este tartotta 55. jubileumának koncertjét a Liszt Ferenc Kamarazenekar a Zeneakadémián. Telt ház volt. Ki ne akart volna ott lenni a zeneszeretők közül egy ilyen eseményen? Hiszen a Liszt Ferenc Kamarazenekar varázserővel és remek művészekkel bírt évtizedeken át. Nagy örömre, lelkes ovációra lehetett számítani. Händel és Bach zenéje csak fokozhatja a dicsőséges ünnepet. A lélek felkészült. (Kép: http://www.lfkz.hu)

Kezdetben csak óvatos érdeklődés vonta el a figyelmet a pazar Tűzijáték-szvitről. Végtére is olyan pompás ez a muzsika, hogy másra nem is nagyon gondolna az ember. Legfeljebb arra, hogy hol van Rolla János? A zenekart évtizedeken sikerre vezető művész?

No, jó, biztos lesz egy olyan rész, amikor majd felhívják a pódiumra a régi idők klasszisait, Rolla Jánost (a képen; foto: nepszava.hu), Kostyál Kálmánt, meg a többieket. Hogy mondjanak nekik néhány jó szót, köszönetet, méltatást. Néhányan ott ültek a közönség soraiban, szanaszét szóródva.

Azon meg igazán nem kell fennakadni, hogy a zenészek állva játszanak. Ez mostanában újra divatba jött. Bírják lábbal, ifjak – többnyire.

Bach is szépen szólt, meg az ifjú, francia zongorista, David Fray játéka.  

Minden rendben volt – még ha nem volt is elemi erejű.

De hol van Rolla János?

Még a neve sem szerepel a jubileumi koncert műsorfüzetében, ahol a zenekart méltatta az új koncertmester, Tfirst Péter.

Talán majd a második részben. Talán a végén. Talán csak-csak történik valami, amivel kifejezné valaki, hogy ez az 55 év nem most kezdődött, két éve.

Nem történt semmi. Igaz, az elején egy fiatalember mondott pár szót, hogy milyen remek zenekar ez, milyen régi, és milyen nagy tisztesség itt játszani.

Ám hiába szólt Bach, nem lehetett nem nézni, várni, hogy mikor jönnek már a nagyok. A klasszisok. Hol kapnak egy szál virágot és egy jó szót legalább.

Nem kaptak.

A lelkes ováció is elmaradt.