Hátborzongató és felháborító tényhalmaz: fekete könyv az elmúlt nyolc évről

Bűnügyi regénnyel vetélkedik a Civitas Intézet által összeállított, a minap megjelent „Fekete Könyv – Korrupció Magyarországon, 2010–2018” című dokumentumkötet, amelyből (korántsem teljes egészében) kiderül, hogyan ga(rá)zdálkodtak „nagyjaink” a köz vagyonával, mindenekelőtt pedig az Európai Uniótól a felzárkózásunk, mindannyiunk életének megjavítása céljából átutalt százmilliárdokkal.

Miként a kötet bevezetőjéből kiderül, a tanulmányt a Civitas Intézet megbízásából Martin József Péter, a Transparency International (TI) Magyarország Alapítvány ügyvezető igazgatója, Nagy Gabriella, a TI közpénzügyi programvezetője és Ligeti Miklós, a TI jogi vezetője készítette. A tanulmány második részében található esetleírások elkészítésében közreműködött a K-Monitor Közhasznú Egyesület; az esetleírások is az ő adatbázisán alapulnak.

Az is beleborzong és mélységesen fölháborodik, aki pusztán a Fekete Könyv tartalomjegyzékét elolvassa. Szemezgessünk csak belőle! A rendszerszintű korrupció egyes esetei; a Magyar Nemzeti Bank alapítványai; a látvány-csapatsport támogatások rendszere; letelepedésre jogosító államkötvények; korrupciós kockázatok az európai uniós források felhasználásában; közbeszerzések: erős versenyhiány...FINA vizes világbajnokság, a Provital Zrt. önkormányzati tanácsadó munkái; Simonka-ügyek; Kishantos;  kaszinókoncessziók, adókedvezmény Vajnának; trafikmutyi; M3 metrózerelvények felújítása; Quaestor-ügy; Paks II.; „Minden gyerek lakjon jól” Alapítvány; MVM-támogatás a CÖF-nek; Voldemort-ügy (Mengyi Roland); a milánói expó magyar pavilonja; Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.; Esztergom-Budapest és dél-balatoni vasútvonal; Pharaon-ügy; Várkert bazár; a Népszabadság bezárása; balmazújvárosi kenőpénzügy; kamupártok kampányfinanszírozása; a Budapesti Kereskedelmi és Iparakamara (BKIK) ügyei; visszaélések a közbeszerzések ellenőrzésére adott uniós pénzeknél; Spéder Zoltán; Elios-ügy; Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány; Budapest-Belgrád vasútvonal; keszthelyi yachtkikötő; festménykölcsönzések a Szépművészetiből; Microsoft-beszállítók; Mészáros Lőrinc és Szíjj László felemelkedése; Simon Gábor-ügy; Orbán-Simicska háború; Exim-hitelek Fidesz-közeli cégeknek; Homolya Róbert összeférhetetlensége; Zsiga Marcell ingatlan- és útépítési ügye; Andy Vajna rádiófrekvenciái...

Bár a fenti lista csak része az összesnek, nem egy ügylet önmagában is elegendő lehetett volna ahhoz, hogy bármelyik működő demokrácia kormánya belebukjon. A Civitas Intézet egyszerre kor- és kórképnek szánja a kötetet. Korkép az utókornak, amely Magyarország alcímben megjelölt korszakának, vagyis hazánk 2010–18 közötti időszakának lenyomata. Ugyanakkor kórkép is, amely a társadalom egyik súlyos, szembeötlő betegségét diagnosztizálja és mutatja be gyűjteményes formában. A szöveg tehát a korrupció terjedéséről és ennek következtében a magyar demokrácia válságáról szól. Hiszen mindannyiunk kudarca, hogy a negyedszázaddal ezelőtt még ígéretes, fiatal demokratikus magyar állam fokozatosan a közéleti visszaélések ingoványos mocsarába süllyedt.

A szerzők rámutatnak: „A korrupció a «rossz kormányzás» legfontosabb jele, amely többnyire együtt jár a jogállamiság megsértésével. A részrehajló, főleg az éppen aktuális elit hatalmát bebiztosítani hivatott állami intézmények ilyenkor nem üldözik, hanem eltűrik, néha egyenesen ösztönzik a korrupciót, ami által az uralkodó hatalmi kör tagjainak még nagyobb hatalma lesz, a társadalom viszont szegényebbé válik. Mindez sérti a jogegyenlőség elvét, erodálja a közbizalmat, járadékvadászathoz vezet és rontja az üzleti környezetet..."

A rendszer szintű korrupció egyes eseteit bemutatandó a szakemberek néhány olyan rendszert elemeznek, amely főleg azért jött létre, hogy a közhatalmi döntéshozók közpénzeket átszivattyúzhassanak magánzsebekbe. Közös vonás bennük, hogy feltételük a fékek és ellensúlyok kiiktatása, amit a magyar kormány 2010-től kezdve módszeresen megvalósított, megnyitva az utat az államilag vezérelt jövedelemátcsoportosításnak. Ezeket az eseteket a rendszerszintű korrupció megnyilvánulási formáinak tekintendők.

Az uniós források felhasználásának magyarországi gyakorlatát, de általában is a hazai közbeszerzések természetrajzát - különösen az egy konkrét ajánlattevőre szabott közbeszerzéseket és a pályázatírók kiemelt szerepét is – jól példázza a 2015-ig a miniszterelnök veje, Tiborcz István érdekeltségében álló cég, az Elios Innovatív Zrt. évekig tartó sikersztorija. A 2009–14 között kiírt uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokkal kapcsolatban meghirdetett közbeszerzési eljárásokban olyan alkalmassági követelmények szerepelnek, amelyeknek csak a szóban forgó cég tudott megfelelni. Ráadásul valamennyi vizsgált eljárásban olyan tanácsadó cégek segítették az ajánlatkérőket, a helyi önkormányzatokat, azaz fogalmazták meg az alkalmassági kritériumokat, amelyek a közös tulajdonosi háttér révén bizonyíthatóan kapcsolatba hozhatóak a későbbi nyertes ajánlattevővel, az Elios Zrt.-vel.

Ez egyértelmű megsértése a közbeszerzésekről szóló törvény összeférhetetlenségi szabályainak, amely a többi között kimondja, hogy „összeférhetetlen és nem vehet részt az eljárás előkészítésében és lefolytatásában az ajánlatkérő nevében olyan személy vagy szervezet [...], amely funkcióinak pártatlan és tárgyilagos gyakorlására bármely okból, így különösen gazdasági vagy más érdek vagy az eljárásban részt vevő gazdasági szereplővel fennálló más közös érdek miatt nem képes.” Ezenkívül feltételezhető még a projektek túlárazása, a versenytársakkal való összejátszás – a korábban szintén ajánlattevő Tungsram-Schréder, később beszállítóként jelenik meg a nyertes ajánlattevőnél – és a dokumentumok meghamisítása (az égők megtérülési rátája vonatkozásában) is. Sajtóhírek szerint az OLAF 13 milliárd forint visszafizettetésére tett javaslatot az Európai Bizottságnak.

A közbeszerzések elosztásával kapcsolatos részrehajlás döntő módon járul hozzá ahhoz, hogy a kormányhoz közeli oligarchák az elmúlt időszakban mesés módon gazdagodnak. Mészáros Lőrincnek, Felcsút polgármesterének vagyona 2016-ban „csak” 35 milliárd forintra rúgott, és ezzel 28. lett a 33 leggazdagabb magyart tartalmazó Forbes-listán, 2017-ben már a 8. helyre lépett elő 106 milliárd forintra becsült vagyonával. A közbeszerzési adatok szerint a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe sorolható cégek 2017-ben összesen 476 milliárd forint értékű közbeszerzést nyertek el. A gigantikus összeg 83 százaléka, nettó 396 milliárd forint az Európai Uniótól származott. Ennek köszönhetően Magyarország legismertebb gázszerelője tavaly megháromszorozta a vagyonát.

A sok-sok „ügy” között az egyik legfelháborítóbb a „Minden gyerek lakjon jól!” Alapítvánnyal kapcsolatos. A Fekete Könyv szerzői a Magyar Narancs (és még ez is) oknyomó újságírói által nyilvánosságra hozott tényeket adják közre. Az alapítvány elnöke Hegedűs Zsuzsanna szociológus, Orbán Viktor főtanácsadója kezdetben 997 ezer, majd 2017 márciusától 1,3 millió forintos fizetést vesz fel és autóhasználatra jogosult. Hegedűs alapítványa évekig volt kedvezményezettje olyan nagy állami cégek támogatásainak, mint az MVM-csoport, a Szerencsejáték Zrt. vagy az MNB-s PADMA, amivel legalább 220 millió forintnyi támogatást szerzett a magánszektorból érkező 530 millió mellé. Az alapítvány vetőmagot és kisállatokat vásárolt, amiket azután rászoruló családoknak adott tovább. A programot sok kritika érte azért, hogy nem monitorozza és segíti kellően a kiosztott jószágok sorsát, arról nincs nyilvánosan elérhető információ. Az elvben közhasznú alapítványnak nincs felügyelő bizottsága, és a beszámolóit is rendszeresen késve küldi meg, melyekben a Magyar Narancs ellentmondásokat tárt fel. Tízmilliós eltérések vannak a jószágok Spanyolországból történő beszerzését dokumentáló különböző beszámolók között, az ezzel kapcsolatos kérdésekre a ma már inaktív alapítvány nem reagált. Szabó Tímea (Párbeszéd) az ügyben feljelentést tett...

A „Fekete Könyv – Korrupció Magyarországon, 2010–2018” című dokumentumkötetet hagyományteremtő céllal jelentette meg Civitas Intézet Gazdasági és Társadalomtudományi Kutató Zrt. és Transparency International Magyarország Alapítvány. A szakemberek reményüket fejezik ki az iránt, hogy a jövőben egyre kevésbé lesz szükség hasonló összefoglalásokra. Bíznak benne, hogy a jövő Magyarországában e kötetek terjedelme – a korrupciós esetek csökkenése miatt – folyamatosan, évről évre rövidül majd. Meggyőződésük ugyanis, hogy a visszaélésekkel telített közélet súlyos gazdasági és társadalmi instabilitáshoz vezet, amelynek egyik szembetűnő jele a többi között a nagyarányú, többszázezres elvándorlás. „A bemutatott ügyek elsősorban reprezentálni igyekeznek a különböző korrupciós típusokat, és a regiszter – sajnos – messze nem teljes körű, mivel az ismertté vált korrupciós eseteknek csak a töredékét mutatja be.” Hangoztatják: „Kötetünk a helyzet diagnosztizálásával ehhez a korrekcióhoz, a korrupciótól való megszabaduláshoz kíván hozzájárulni.”