Mesék és káosz: két új könyv Orbánról

Kilenc évvel ezelőtt kiváló kollégánk, Bolgár György „Hogy mi van?” címmel sorozatot indított a 168 Óra hasábjain. A (kezdetben „Beszéljük meg!”, majd) „Megbeszéljük” című műsoráról is ismert rádiós újságíró e csaknem évtizednyi időszak tapasztalataiból merített, ezeket összegezte most megjelent, „Orbán-mesék” című könyvében.  

Csaknem egyidejűleg egy másik szerző, Kósa András is ehhez a témához nyúlt „Orbán Viktor, a káosz embere” címen kiadott művével. A címszereplő mellett a kiadó is közös: mindkét munka a Noran Libro gondozásában jutott el a könyvesboltokba – Bolgár kötetét máris utánnyomásra készítik elő…

Abban természetesen nincs semmi meglepő, hogy egy ország élén álló, tekintélyes politikai múltú személy érdekli az embereket. Az meg csak fokozza ezt a kíváncsiságot, ha az adott országban választások közelednek. Esetünkben mindkét szerző törekszik ezen érdeklődés minél átfogóbb kielégítésére, ám más-más úton.

Bolgár György a jól bevált módszeréhez nyúl vissza: állításokat idéz Orbán Viktortól, majd rendre megcáfolja őket. S miután Magyarország miniszterelnöke azelőtt is, a legutóbbi nyolc évben meg egyre gyakrabban nyúlt a legkülönbözőbb témákban a kinyilatkoztatás eszközéhez (s tette ezt nem alábecsülendő meggyőző erővel), a könyv szerzője is arra törekszik, hogy jól megalapozott ellenvéleménnyel cáfolja meg ezeket az állításokat – amelyeket „meséknek” titulál, kerülve a gorombább meghatározást.

Legalábbis a könyv címadásánál, mert a kormányfőtől vagy mamelukjaitól bőséggel származó ki- és bejelentések kapcsán a tartalomban sorjáznak az ellenérvek és a bizonyítékok, fogódzókat nyújtva azoknak, akik kételkednek a legmagasabb szintről hallott-olvasott érvek igazságtartalmában.

A könyv fülszövegében Bolgár így fakad ki: „Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? A Hazugság Kft. árukatalógusa!”

S hozzáteszi, hogy Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják saját politikai céljaiknak megfelelő termékeket a „fogyasztók”, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy a szemük sem rebben eközben.

A hazug hírek (gyorsan elterjedt angol elnevezésükkel a „fake news”) világot körbefutó jelenségét Bolgár nem találja bocsánatos bűnnek. Annál kevésbé, mert tapasztalatai szerint ezekre van fogadókészség, az „árut” többnyire sikerül eladni, sőt, a „vásárlók” jórésze még elégedett is vele.

Bolgár György, aki a 2010-i választásokkal (v.ö. fülkeforradalom!) kezdi a hazug hírek és az általa hozzájuk fűzött cáfolatok hosszú sorát, 2017 decemberével (a kínai kormányfő idelátogatása) zárja le az tetemes csokrot. Rövid bekezdésnyi utóiratában pedig idéz a Handelsblatt című tekintélyes német napilapnak adott Orbán-nyilatkozatból:

„Azt üzenem a magyaroknak, hogy sohasem hazudok nekik, sohasem árulom el őket, és mindig harcolok értük…”

Ennek ismeretében a szerző megkérdőjelezi saját művének VÉGE lezárását is („Vagy folyt. köv.?”)

A 365 oldalas Bolgár-könyvnél valamivel karcsúbb, ám tartalmában nem lemaradó másik kötet, Kósa András munkája nem időrendi sorrendben, hanem egy-egy téma köré csoportosítja mondanivalóját. Már bevezetőjében megjelöli célját: megtudni, mi van Orbán Viktor fejében, mik a céljai, hogyan kívánja azokat elérni? Külön fejezetet szentel annak kiderítésére, hogy a 2010-i, kétharmadost meghaladó választási győzelmét követően Orbán miért nem élt másképp ezzel a kivételes felhatalmazással, miért nem próbált meg egy olyan országot teremteni, amiben „mindannyian sokkal jobban érezhetnénk most magunkat”. A könyv alapvetően háttér-beszélgetéseken összegyűjtött információkra épül, nem megnevezve a beszélgető partnereket, bízva abban, hogy ily módon őszintébb, objektívebb véleményeket gyűjthet csokorba, legyen szó a kormányfőt támogató vagy politikáját ellenző nyilatkozókról.

Azon túl tehát, hogy milyen Magyarországot akarhat Orbán Viktor, a szerző sorra elemzi a politikus hozzáállását az ellenzékhez, saját fordulataihoz, továbbá a nemzetközi politikáról – benne a Nyugatról, és kiemelten az Európai Unióról – kialakított véleményét.

Külön fejezetben foglalkozik Orbán „személyes” dolgaival, benne azzal, hogy emberként hogyan viselkedik, milyen erősen kívánja akaratát érvényre juttatni, kit szeret, kit utál – és miért. Szóba kerül konfliktuskeresése, a médiával fenntartott – majdnem azt írtam: ápolt – viszonya, egyre érezhetőbb bezárkózása – akár baráti kapcsolataiban is. S végül annak latolgatása, hogy mi jön, jöhet az április 8-i választások után.

A 43 esztendős szerző rendkívül részletes, egyben informatív könyvet nyújt át az olvasónak. Igaza van Török Gábor politológusnak, aki szerint az ebben a kötetben boncolgatott kérdések ismerete és lehetőség szerinti megválaszolása nélkül nem alkothatunk teljes képet a magyar politikai valóságról…