Győr–Királyhida: itt a vége, szálljon át!
Csütörtök hajnal óta minden bizonnyal imáikba foglalják a Magyar Államvasutak-csoport és vezetőinek a nevét az ingázók és mindazok, akik éveken át gyorsan, akadálytalanul gördültek át Győrből Királyhidára, azaz az ausztriai Bruck an der Leithaba. Még akkor is csikorgatják a fogukat az utasok, ha a MÁV propagandistái a korlátozást bejelentő közleményüket az évekkel ezelőtt megfogalmazott szokásos szöveggel – „az átszállásból/késésekből (a nem kívánt törlendő) adódó kellemetlenségekért az utasok elnézését és megértését kéri a vasúttársaság”. (A képek forrása: youtube.com)
Február 8-án, csütörtökön reggel fél hat után négy perccel megtudhatta a nagyérdemű, hogy ezután hegyeshalmi átszállással közlekednek az EuroRegio vonatok Bruck an der Leitha/Wien (Királyhida/Bécs) és Győr között. Vonatok helyett pótlóbusz szállítja az utasokat Hegyeshalomból Ausztria felé. Milliók üdvözölték azt a percet, amikor 1989. június 27-én Horn magyar és Mock osztrák külügyminiszter hivatalosan is átvágta a vasfüggönyt az évtizedeken át keményen (sokáig aknamezővel is) őrzött magyar–osztrák határon. Összenő, ami összetartozik: Európa egységesülésének különösen fontos mozzanata volt a csaknem három évtizeddel ezelőtti határnyitás, amelynek köszönhetően megvalósult az európai biztonsági és együttműködési értekezletsorozat záróokmányába foglalt elv és gyakorlat, az emberek, eszmék, áruk szabad áramlása.
És most ezen a politikailag is különösen érzékeny ponton (annak ellenére, hogy 2004. május 1-je óta hazánkat és az Osztrák Köztársaságot az európai uniós tagság is összeköti), a magyar–osztrák határon, Hegyeshalomban ki kell szállni a Győr–Királyhida között sok év óta nagyszerűen bevált EuroRegio-szerelvényekből, és egy másik vonatba kell átszállni. És ez még nem minden, ugyanis vannak járatok, amelyeket vonatpótló buszokkal helyettesítenek Hegyeshalom–Győr között – a magyar állami vasúttársaság közleménye szerint.
Nem hivatalosan már jó ideje hallani lehetett arról, hogy valami baj van a Bombardier cég által gyártott, a Győr–Királyhida között (és esetenként tovább, Bécsig) közlekedő Talent villamos motorvonatokkal. Vasutasok tudni vélték, hogy az osztrákoknak is meggyűlt a bajuk a Talentekkel, de ők idejében intézkedtek, és megtalálták a módját műszaki gondok elhárításának. Azóta gond nélkül járnak náluk/odaát a Bombardier-szerelvények.
A mostani „menetrend-módosítással” hátrányba szorult a magyar vasút, annak ellenére, hogy akár előnyt is szerezhetett volna, nem is kicsit. A hazai sajtó ugyanis rendszeresen beszámol arról, hogy a sógorok sasszemmel igyekeznek kiszúrni a Magyarország felől érkező, magyar rendszámú járműveket, és összevont szemöldökkel százszámra találnak köztük kifogásolni valót, amit tetemes helyszíni bírsággal sújtanak.
Most, hogy a magyar vasúttársaság alapvetően megnehezítette a nyugati szomszédunkba ingázók (és persze az oda tartó turisták, látogatók, rokonok) dolgát, sokan kénytelenek vagy autóba szállni és izgulni, hogy félre állítja-e járművüket az osztrák rendőr, vagy le-, fel- és átszállnak a vonatokról, ami kényelmetlen, fáradságos és az időjárás függvényében akár balesetveszélyes is lehet.
Itt jegyezzük meg, hogy éppen két hónappal ezelőtt, 2017. december 7-én lapunk példaként állította a most kifogásolt EuroRegio kapcsolatot, amikor a GYSEV bejelentette: fölélesztik a Rajka–Pozsony közötti vasúti összeköttetést. Az Infovilág akkor kénytelen volt megállapítani:
A menetrend ismeretében aligha lehetnek elégedettek azok, akik Rajkán keresztül szeretnének Pozsonyba jutni akár csak Győrből is, mivel az átszállások megnehezítik az utazást. Érthetetlen, hogy ha már végre állítólag hosszú és bonyolult – nyolc évig tartott! – tárgyalások után ismét megnyitották az országhatár–Pozsony (elővárosa) közötti vasútvonalat a személyforgalom számára is, miért nem lehet ugyanolyan közvetlen járatokat indítani, mint amelyek Győr–Királyhida/Bruck an der Leitha között közlekednek EuroRegio-vonatként? Továbbá: ha az osztrákok meg tudták oldani, hogy közvetlen vonatok közlekedjenek Bécsből Pozsonyba (a két várost egykoron, 1914 elejétől egészen a vasfüggöny megépítéséig, a budapesti HÉV-hez hasonló villamosvonal kötötte össze, akár most Badent Béccsel), akkor miért nem lehetett okos kompromisszummal ingajárat helyett közvetlen vasúti kapcsolatot teremteni a valamikori koronázóvárossal?
Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem lehet végre tartósan és megnyugtatóan rendezni, megszervezni a magyar–osztrák–szlovák hármashatár menti tömegközlekedést. Politikai akadálya, szerencsére, már évtizedek óta nincs, műszaki is aligha. Legföljebb némelyek érvelése: „dafke”, „csakazértse”.
