Le lehet szokni a dohányzásról – és még jövedelmező is

Számtalan vélemény és tanulmány szól a dohányzás káros hatásairól és következményeiről, és amíg a nemzetközi és a hazai statisztikák riasztó számokat mutatnak a dohányosok számáról és a dohányzás okozta betegségekről, addig nem is lehet elégszer elismételni ezeket az intelmeket.

A dohányosok döntő többsége számára a leszokás rendkívül nehéz folyamat[1]. Sokan többször is megpróbálták már, és a visszaesés általában tovább erősíti a bizonytalanságot, hogy sikerül-e valaha is letenni a cigarettát. Pedig biztosan nem lehetetlen – a legkülönfélébb lelki alkatú embereknek sikerült már egészen nagyfokú függőségből is szabadulniuk.

Sok tényezőnek kell kedvezően alakulnia ahhoz, hogy jó eséllyel, sikerrel végződjön a leszokási kísérlet. Fontos például az, hogy az elhatározásra jutott dohányos tisztában legyen azzal, hogy jutalmakkal jár a füstmentessé vált élet. A legnehezebb munkák végzése közben is azzal erősítjük magunkat, hogy a végeredményre gondolunk. Így van ez házépítés, takarítás vagy kertrendezés közben – és érvényes ez a leszokásra is.

… de ne bízzuk el magunkat!

Akár hetek alatt is elmúlhat a reggeli köhögés. Csakhogy a leszokás első fázisában, ami néhány hónapig is eltarthat, a kedvező fejlemények okozta örömöt elnyomja a cigaretta utáni vágyódás, ami kínná növekedhet. Ilyenkor a leszokásban lévő dohányosnál a hiányérzet dominál, nehezebb koncentrálni, és a hétköznapi tevékenységekre, a családdal való kapcsolatra, a munkára is árnyékot vet a cigaretta utáni vágyódás. Ebben az időszakban különösen fontos a külső támogatás, a rokonok, barátok bíztatása, és az a tudat, hogy a leszokásnak csodálatos gyümölcsei lesznek.

Hamar eljön az idő, amikor már nem köt le minden gondolatot az, hogy rá kellene gyújtani. A leszokóban lévő dohányos egyszer csak azt veszi észre, hogy már órák óta nem gondolt a cigarettára. Ugyanakkor megmarad, sőt erősödik a leszokás minden kedvező velejárója. A környezet elismerése mellett megnő az önbecsülés, erősödik az önbizalom: a leszokás sikerélménye kiváló muníciót ad, és ez előrelépést jelenthet a magánéletben vagy a munkában. A frissen leszokott volt dohányos nagyobb tenni vágyással és határozottsággal vág bele minden új tevékenyégbe[2].

Még jó ideig elő-előtüremkednek a kísértő gondolatok, olykor egészen váratlanul is, de ezek már csak rövid ideig tartanak, és közel sem telepednek rá úgy a hétköznapokra, mint a kezdeti hiányérzet. Természetesen nem szabad engedni a kísértésnek: igen veszélyes az a gondolat, hogy „most már leszoktam, akár el is szívhatok egy cigit”. Becsülni kell minden eltelt hónapot, és óvni az eddig elért eredményeket, mint valami friss és törékeny hajtást.

A füstmentes élettel járó jobb közérzet nemcsak a sikerélményből táplálkozik, hanem élettani alapja is van. Aki leszokik, az az egészséges életet választja. Már rövidtávon is megnő a fizikai teljesítőképesség, hosszabb távon pedig drasztikusan csökken a dohányosokra jellemző súlyos betegségek kockázata.[3] A tüdőrák és a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) kialakulásáért elsősorban a dohányzás felelős. A tüdő- és légúti betegségek és a dohányzás összefüggése olyan mértékben benne van a köztudatban, hogy a leszokás minden bizonnyal nagy lelki tehertől szabadítja meg a volt dohányost, aki joggal érzi úgy, hogy nagy dolgot tett a saját egészségéért.

Az okos ember válasza a kérdésre, hogy miként lehet leszokni a dohányzásról: nem kell rágyújtani a következőre… Ráadásul egy halom pénzt is megtakarít a már nem dohányzó, elvégre a füstölnivalót lassanként már aanyáron adják