Ünnepre: egri bikavér, tokaji – és mi még?

Hogyan válasszunk bort az ünnepi asztalra, vagy éppen ajándékként? Nehéz erre válaszolni, hiszen nagyon egyéni, hogy ki milyen nedűnek örülne a leginkább, vagy, hogy melyik ízvilágát kedveli. A választék óriási, a minőségre leginkább az árakból lehet következtetni, de arra, hogy mire vágyna a megajándékozandó, arra nézve nincs sok támpont, még egy fajtán belül sem. Ma már nagyon sokféle borkóstoló rendezvény és borszaküzlet ad azonban erre nézvést is eligazítást, és szakmai kiadvány van bőven.

Novemberben mutatkozott be például a „Top 100 magyar bor, 2017” kiadvány. A benne szereplő borok közül a budapesti Continental Hotel jó néhányat felvonultat a december 14-i kóstolón. A háttérről tudni kell, hogy mindig vannak divatos, feltörekvő borászatok és klasszikusok, vagy ha úgy tetszik, örökzöldek. Az viszont, hogy a csúcsnak megjelölt 100-ban szereplők tényleg a legjobbak-e, függ persze az évjárattól, a borászat munkájától, meg azoknak az ízlésétől is, akik az ilyen kiadványokat összeállítják. Ám tény, hogy ma már a bort okosan vásárlók nem csupán leemelnek egy palackot a polcról, hanem meg akarnak ismerkedni az itallal, és annak történetével. Érdemes tehát autentikus helyen, termelőtől vagy borszaküzletben vásárolni. Amikor egy bort kóstolunk, más élményt nyújt, ha tudunk is valamit arról a tájról vagy éppen dűlőről, ahol az alapanyagul szolgáló szőlő termett, mintha mindez közömbös volna.

A szekszárdi Bodri például egyike a legkedveltebb borászatoknak újabban, persze vörösben „utazik”, de azon belül is nagyon sokféle a kínálat. Egészen más jellegű a villányi Csányi Pincészet válogatása, az ugyancsak szekszárdi Fritz Pincészet viszont felvonultat Kadarka Fehéret is, ami ritkaság. Ez mondható el a szintén szekszárdi Prantner Pince olaszrizlingjéről is.

A tokaji biztos befutó, de ma már tudni kell, hogy legalább olyan divatosak a száraz tokajik, mint az édes aszúk. A Pajzos és a Hangavári Pincészet jó választásnak mutatkozik, ha tokajiról van szó, hiszen ma már e világhírű régióban működő borászatok között is jól ízlelhető eltérések vannak stílusban, zamatban, szüretelésben, hordóban, mondjuk ki: minőségben. Egy-egy ünnepi fogáshoz való illesztésben is szerepet játszanak ezek a szempontok.

Ami a borokat illeti, a címkék rajzai, és a nedűk nevei mostanában egészen új, fiatalos irányzatot követnek. Ilyen a Big Band Egri Bikavér, a Materia Príma Merlot, a Farkó Kő Olaszrizling, a Csiten Pinot Gris – sokszor egy-egy dűlőtől kapja a nevét a bor, vagy pedig a cuvée-knek választ divatos fantázianevet a borász.

Azért is érdemes ezekkel a trendekkel megismerkedni, mert sokszor ugyanolyan áron egészen más minőségű, kézműves borokhoz jutunk, mintha csak betennénk a kosarunkba egy ismert fajtát a szupermarketben.