A magyarok a Brüsszel elleni hivatalos „szabadságharc” ellenére elégedettek napjaink Európai Uniójával
A Chatham House brit királyi külügyi intézet átfogó felmérést készített arról, hogy az európaiak mennyire örülnek európai mivoltuknak. Tíz országban – köztük Magyarországon – összesen tízezer embert faggattak ki internetes kérdőív formájában. Azon túl, hogy a megkérdezettek mennyire büszkék európaiságukra, kérdést tettek fel hét további témában is, így például a menekültek elosztásáról, a gazdag és a szegény országok közötti szolidaritás elvéről, illetve az unión belüli demokrácia fokáról, az európai föderalizmus gondolatáról.
A felmérés eredményét – amely az európaisághoz való viszonyulás hat fő típusát különbözteti meg, és amely az intézet honlapján olvasható – a többi közt a Der Standard című bécsi lap ismerteti.
A hat fő típus közül a legnépesebb – 36 százalékos – a „habozó” európai. Hajlik arra, hogy büszke legyen európaiságára, de súlyos problémákat lát az unióval kapcsolatban. Azt szeretné, ha a nemzetek visszakapnák szuverenitásuk egy bizonyos részét, és az az érzése, hogy nem származik haszna a bevándorlásból. Ennek a csoportnak az 57 százaléka nőkből áll. Többségük mérsékelten elégedett a saját életével, politikailag pedig a centrumhoz húz. Jövedelme jellemzően alsó középosztálybeli.
A második legnépesebb csoportot alkotják 23 százalékkal az „elégedett” európaiak. Derűlátóak, Európa-pártiak. Többségükben olyan, jól kereső fiatalok, akik a politikai centrumtól balra állnak. Nagyjában-egészében elégedettek helyzetükkel. Az Európai Egyesült Államok gondolatához kritikusan viszonyulnak, azt túlzásnak tartanák.
A harmadik, 14 százalékot képviselő csoport az Európai Uniót „elutasítók” csoportja. Ellenzik az EU politikáját, úgy vélik, hogy abból szinte semmi hasznuk nem származik. Az integrációs szervezet szerintük nem demokratikus jellegű, a bevándorlás pedig rossz dolog. Ennek a csoportnak a nagyobb része középkorú, többségében férfi, politikailag pedig jobboldali beállítottságú. Saját életével meglehetősen elégedetlen.
A brit kutatók megkülönböztetik még a „frusztrált Európa-pártiak”, a „megszorítások elleni lázadók” és a „föderalisták” csoportját. Az első kettő kilenc-kilenc, a legutóbbi pedig nyolcszázalékos.
A frusztráltak valójában európéer bállítottságúak, de úgy vélik, hogy a pozitívumok jelenleg nem érvényesülnek eléggé. Inkább baloldaliak, a menekültkérdésre közös megoldást szeretnének, és több szolidaritást akarnak látni az unióban. A bevándorlást ugyanakkor kimondottan erős kritikával szemlélik. Életükkel nem különösebben elégedettek, jövedelmük alacsony, nagyrészt kisvárosban laknak.
A lázadók elégedetlenek az EU politikájával, hitüket az unió intézményrendszerének demokratikus mivoltában elvesztették. Baloldali gondolkodásúak. Jellemző módon olyan országbeliek tartoznak ebbe a csoportba, amely különösen megsínylette a gazdasági válságot. Erősen szorgalmazzák a szolidaritás elvét mind a szegény és a gazdag uniós országok között, a költségvetési politika tekintetében, mind pedig a menekültek elosztását illetően.
A föderalisták az Európai Egyesült Államok megteremtését szeretnék látni. A nyertesek közé tartoznak: magas jövedelműek, többségük városlakó idős férfi, aki elégedett saját életével, politikai preferenciája vegyes.
A Der Standard értékelése szerint a tanulmány legfőbb üzenete, hogy a legnagyobb csoportot a bizonytalanok képezik – azok, akik megnyerhetőnek tűnnek föl akár az európai integrációt támogató, akár az azt elutasító politika számára.
A Chatham House honlapján található adatok tanúsága szerint Magyarországon – miként egyébként Lengyelországban is – az európai átlagnál jóval magasabb a „habozó” európaiak aránya, de ugyanígy kiemelkedik (szintén Lengyelországgal együtt) azok aránya, akik az „elégedettek” csoportjába tartoznak. Az EU-t elutasítók és a „frusztrált Európa-pártiak” aránya Magyarországon nagyjából megegyezik az európai átlaggal, a megszorítások ellen lázadók, illetve a föderalisták aránya Magyarországon az európai átlag alatti.
A tanulmány fő következtetése tehát – vagyis az, hogy a lakosság nagyon széles rétege billenhet még akár ide, akár oda, Magyarország vonatkozásában fokozottan érvényes. A magyarok számottevő része a Brüsszel elleni hivatalos „szabadságharc” ellenére elégedett azzal az Európával, amilyennek az jelenleg mutatkozik. Tartózkodik a szélsőségektől: nem érzi azt, hogy Európa megszorításokat kényszerített rá, és azt sem gondolja, hogy egyetlen föderációvá kellene átalakítani az uniót.
