Orbánság aranya – Narancskönyv

Minap jelent meg Para-Kovács Imre, Váncsa István, Farkasházy Tivadar és Marabu közös könyve a Hócipő gondozásában. Az Orbánság aranya – Narancskönyv kötetet a Hócipő és az Élet és Irodalom tavaly elhunyt szerzőjének, Megyesi Gusztáv emlékének ajánlják.

Az összeállításban a miniszterelnök elmúlt évekbeli beszédeiből, beszélgetéseinek szövegéből olvashatók szemelvények, amelyeket a szerzők kommentárjai fűznek egységbe, miközben ekként ajánlják a kollektív művet:

„Orbán Viktor legnagyszerűbb gondolatait tartja kezében az olvasó – Hócipő négy munkatársának hódoló kiegészítéseivel, magyarázataival. Mi, négyen pentitók vagyunk, így nevezik Itáliában a bűnbánó maffiózókat. Belátjuk, tévedtünk, jobb későn, mint soha. Orbán Viktor európai formátumú politikus, ha ez a kifejezés még mond valamit, hiszen a vén Európa már nem a régi, de ő még ráncba szedheti. Felszólítjuk az ellenzéki pártokat, hogy kövessék példánkat, és ne állják útját a további magyar felemelkedésnek.

Vezeklésül hónapok óta Orbán-idézeteket cserélgetünk egymás között, ízlelgetjük nagy mondásait, bölcs gondolatait, ideje csokorba gyűjteni, miként megtette ezt Mao elnök a Vörös könyvvel, Kadhafi ezredes a Zöld könyvvel és Szaparmurat Nyijazov, azaz Türkménbasi, népe erkölcsi és lelki útmutatójával, a zöld-lila Ruhnamával. Ám ezek a bibliák a hatalom berkeiben születtek, ennél sokkal értékesebb, ha eddig ellenzékinek tartott írástudók ismerik el és értékelik Orbán Viktor nagyságát. Azokat a gondolatait, amikkel már nemcsak minket, hanem egy egész tévútra tévedt földrészt vezet egy boldogabb, keresztény, migránsmentes jövőbe.

Köszönjük, hogy kortársai és katonái lehettünk.”

Ennyit írnak ajánlásként. Az olvasó ítéletére van bízva, hogy megállapítsa: mit akartak elérni a szerzők ezzel a „bűnbánónak” nevezett könyvvel.

Őszintén szólva, nekem eszembe juttatta az egyszeri anekdotát, amikor a bíróság arra kötelezte Kohnt, hogy kérjen bocsánatot Grüntől, és ismerje el, hogy az becsületes ember, Kohn készséggel kijelenti: „…hogy Grün becsületes ember? Már bocsánatot kérek!”

(A könyv a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.)