Emléktábla az embermentő Wiesmeyer Emilnek 

Halálának 50. évfordulóján ma délután emléktáblát avattak Wiesmeyer Emil embermentőnek Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ (HDK) udvarán. (Kép: MTI Fotó/Szigetváry Zsolt felvétele.)

Wiesmeyer Emil, az Antiqua Nyomda és Irodalmi Rt. igazgatójaként munkatársaival együtt 1944-ben több ezer üldözött zsidó embert mentett meg azzal, hogy titokban svéd védőútleveleket és személyi okmányokat gyártott nekik.

Szita Szabolcs, a HDK igazgatója a megemlékezésen kiemelte: a menlevelek gyártói, továbbítói naponta kockáztatták az életüket, sokszor olyanokért, akiket sosem láttak, és akik azt sem tudták, hogy ők a világon vannak. Amikor az üldözés a tetőfokára hágott Magyarországon és Európában, akkor Wiesmeyer Emil és társai tudták, hogy az igaz embernek egyetlen kötelessége: segíteni másoknak – mondta. A HDK igazgatója hozzátette: az emlékközpontban a jövőben még több figyelmet fordítanak majd az embermentők felkutatására és emlékük megőrzésére. 

B. Kádár Zsuzsanna történész elmondta: Wiesmeyer Emil a Raul Wallenbergnek és az Antiqua Nyomdának engedélyezett, tőlük megrendelt 4000 svéd követségi védőútlevélen felül mintegy húszezer „Schutzpasst” készített illegálisan, néhány megbízható embere segítségével. Emellett nyomtattak hamis keresztleveleket, születési bizonyítványokat és házassági anyakönyvi kivonatokat is. Valószínűleg több ezer magyar zsidó menekült meg ezekkel a papírokkal – mondta.

A történész kitért arra: Wiesmeyer Emilre mindenki számíthatott, aki veszélyben volt. Bújtatott üldözött kommunistákat, a nyilas vérengzések idején a Duna-partról mentett meg embereket, és pasaréti lakásán angol pilótákat is rejtegetett. A háború után nyomdáját államosították, őt magát az 1950-es években Hajdúhadházra internálták, mert „hangosan szidta a rendszert”. Később gazdasági bűnözés vádjával letartóztatták, 1956-ban szabadult, az 1960-as években rehabilitálták, ezután 400 forint kegydíjat kapott. Ötven évvel ezelőtt, 67 évesen halt meg. 

Drucker Tibor holokauszt-túlélő arról beszélt, hogy a vészkorszak idején sokan segítettek az üldözötteknek. Segítettek Budapesten akkreditált követségek, a svájci, a svéd, valamint a római katolikus egyház pápai nunciusa is. 

Az izraeli Jad Vasem Intézet 844 ember munkáját ismerte el, akinek bizonyíthatóan szerepe volt az üldözöttek megmentésében, de miközben sokan dolgoztak, nagyon kevés embert sikerült megmenteniük – tette hozzá. A 844-gyel szemben ugyanis körülbelül kétszázezer magyar ember – csendőr, rendőr, polgármester, katona és vasutas – dolgozott azon, hogy elpusztítsák az Európában élő zsidóságot. Mégis, „a Wiesmeyerek” bizonyítják, hogy van igazság és szeretet a földön, a neki állított emléktábla pedig jelzi, hogy „odafigyelünk a múltra”, és „minden egyes ember fontos nekünk, aki valamit tett az üldözöttekért” – mondta Drucker Tibor. 

Az emléktáblát Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete és Szita Szabolcs leplezte le.