Szingapúr kivégzésekkel próbálja megelőzni a kábítószer-bűncselekményeket

Bár a kötelezően kiszabadó halálbüntetés sérti a nemzetközi jogot, a múlt években Szingapúr mégis tucatjával küldte siralomházba a kábítószerrel való visszaélések elkövetőit is – áll az Amnesty International mai jelentésében.

Az Együttműködés vagy halál című jelentés szerint bár a 2013-ban bevezetett halálbüntetési reformnak köszönhetően a halálos ítéletek száma csökkent, a reform azonban közel sem ment elég messzire ahhoz, hogy az élet–halál kérdését az ügyészek döntési jogköréből a bírókéba helyezze át.

„Szingapúr szereti magát virágzó és fejlődő példaképnek beállítani, de a halálbüntetések alkalmazását tekintve kirívóan semmibe veszi az élethez való emberi jogot. Az ország szigorú törvényekre épül, amelyek túlnyomórészt a bűncselekményi láncolat legalján álló kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit célozza, akik közülük sokan hátrányos helyzetűek – jelentette ki Chiara Sangiorgio, az Amnesty International halálbüntetésekkel foglalkozó szakértője. – A 2013-ban bevezetett reform egy lépés volt a jó irányba, amely lehetővé tette a vesztőhely elkerülését néhány ember számára, mégis egy alapvetően hibás koncepcióról van szó. Szingapúr a méretén jócskán túlmutató befolyást gyakorol Ázsiára és a világ többi részére is. A kormánynak lépéseket kell tennie, hogy a halálbüntetést egyszer és mindenkorra eltöröljék.”

Kutatása közben az Amnesty International bírósági dokumentumokat elemzett, és arra a megállapításra jutott, hogy Szingapúrban a bíróságok kábítószer-kereskedelem esetében a kötelező halálos ítéleteket szabják ki, még akkor is, ha az új reformoknak köszönhetően lehetőség lenne enyhébb büntetésre.

A kötelezően kiszabandó halálbüntetések nem engedik a bíróknak figyelembe venni a bűncselekmény vagy az elkövető esetében fennálló enyhítő körülményeket. Nem hagynak más lehetőséget a bíróságok számára, mint a kivégzőhelyre küldeni a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőit.

Az utóbbi négy év alatt siralomházba küldött, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elkövetőinek többségét relatíve kis adag kábítószer birtoklásáért ítélték el. Többségük úgy nyilatkozott, hogy a munkanélküliség vagy adósságuk vezetett oda, hogy kábítószerrel kereskedjenek.

A 2013-i reformok bevezetését követően a futároknak lehetőségük van elkerülni a kötelezően kiszabott halálbüntetést, ha együttműködnek az ügyészséggel az eljárás közben. Bár annak eldöntése, hogy mely elkövetők esetében lehet ezt alkalmazni nem a bírók, hanem az ügyészek hatáskörébe tartozik, az eljárásokat pedig zárt ajtók mögött, átláthatatlan keretek között bonyolítják le.

„A kötelezően kiszabott halálbüntetéseket azonnal meg kell szüntetni. Habár volt némi csökkenés ezen a területen a múlt pár évben, az a tény, hogy még mindig alkalmazzák, aggodalomra ad okot” – mondta Chiara Sangiorgio.

Hibás eszköz a bűncselekmények megelőzésére

A szingapúri hatóságok továbbra is azzal igazolják a halálbüntetés fenntartását, hogy ez egy hatékony eszköz a bűncselekmények megelőzésére. Vivian Balakrishnan külügyminiszter 2016 szeptemberében az ENSZ előtt tartott beszédében azt mondta: „Meglátásunk szerint a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények és az emberölések halálbüntetéssel történő megtorlása kulcsfontosságú abban, hogy Szingapúr kábítószermentes és biztonságos hely legyen.”

Ennek ellenére nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a kivégzéssel fenyegetés elrettentőbb lenne, mint más büntetési formák, például az életfogytiglani börtönbüntetés. Ezt a többi között az ENSZ egyik tanulmánya is megerősíti.

„Szingapúr hitegeti magát, ha azt hiszi, hogy a halálbüntetés hatékony módja a bűncselekmények megelőzésének. Ez végső soron egy kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely nem véd meg minket. Ezt a világ országainak többsége mára már felismerte – mondta Chiara Sangiorgio. – Szingapúrnak azonnal moratóriumot kell hirdetnie a halálbüntetések kiszabására, és meg kell fontolnia a hatályon kívül helyezését. Rövidtávon az országnak összhangba kell hozni a jogszabályokat a nemzetközi jogi előírásokkal, és biztosítania kell, hogy a siralomházban lévő elítéltek a nemzetközi sztenderdek szerint járó minden jogi védelmet igénybe vehessenek.”

Elnyomják a halálbüntetés ellenzőit

A reform bevezetés óta a szingapúri hatóságok egyre inkább elnyomják a halálbüntetést ellenzőket, főleg a jogászokat és más aktivistákat. Egy 2016-ban kihirdetett törvény szigorította a jogvédők és más aktivisták lehetőségeit, hogy a bíróságok ítéleteit kritizálják.

Az idén augusztusban például a legfelső bíróság 6000 szingapúri dollárra (nagyjából 1,1 millió forint) bírságolt meg egy kivégzésre váró elítéltet képviselő jogászt, miután az ügyvéd órákkal az ügyfele kivégzése előtt a Facebookon kritizálta a bíróságot.

„A szingapúri hatóságok soha nem vették igazán komolyan a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, és egyre inkább keresik a lehetőséget, hogy a halálbüntetés körüli vitákat elnémítsák. Azonnal meg kell szüntetni az élethez való jog ügyében felszólalók szándékos zaklatását” – mondta Chiara Sangiorgio.

Szingapúr a kilencvenes évek óta nagy utat járt be a halálbüntetések kiszabását illetően: azokban az években ebben az országban volt a legmagasabb az egy személyre jutó kivégzések száma, tucatnyi halálbüntetést szabtak ki minden évben.

A múlt három évben 10 embert végeztek ki (2016-ban 4-et), 17 embert ítéltek halálra. Mindegyik esetben emberölésről vagy kábítószer-kereskedelemről volt szó.

A nemzetközi jog szerint halálbüntetést csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetén lehetne alkalmazni, a kábítószerrel kapcsolatos jogsértések azonban nem érik el ezt a szintet.

Az Amnesty International minden körülmények közt ellenzi a halálbüntetést, függetlenül a bűncselekmény természetétől, az elkövető személyétől, vagy az állam által alkalmazott kivégzési módszertől. A szervezet a halálbüntetést az élethez való jog megsértésének tekinti, azt kegyetlen, embertelen és megalázó büntetési formának tartja.