Európa kelet–nyugati megosztottságának a határvonala Németországon át vezet
A német szélsőjobb megnehezíti Angela Merkel és az unió életét – írja a The New York Times a vasárnapi Bundestag-választás nyomán. A tekintélyes amerikai lap értékelése szerint a kereszténydemokrata kancellár újraválasztását egyfajta zárókőnek szánták ahhoz a műhöz, amely az idén visszaszorította a populista áramlatot Európában, és amelynek a döntő eleme Emmanuel Macron francia elnökválasztási győzelme volt a Nemzeti Front jelöltje, Marine le Pen felett.
Ehelyett a német választási eredmények azt mutatják, hogy nagymértékben csökkent a centrum felé húzó pártok támogatottsága, és csak csekély mértékben van szétoszlóban a fősodorbeli politikai konszenzustól való elidegenedés. A szélsőjobboldali Alternatíva 12,6 százalékot kapott, ami azt jelenti, hogy bár Európában sikerült ugyan lefékezni a szélsőjobbot, az mégis meg tudta törni a második világháború óta érvényes tabut, és bejutott a német szövetségi parlamentbe. A The New York Times úgy látja, hogy az európai szélsőjobb populista hulláma alig apad, és felhívja a figyelmet arra, hogy az október 15-én esedékes ausztriai választások nyomán az előrejelzések szerint a Szabadságpárt akár a kormányerő is lehet.
Ennek fényében – folytatódik az elemzés – a szélsőjobb tartósan jelen lesz, és meg fogja nehezíteni az olyan európai vezetők dolgát, mint Merkel és Macron. A globalizáció, továbbá az Európai Unió bürokratikus természete, és arra képtelensége arra, hogy megvédje a határait, valamint hogy virágzó gazdaságot teremtsen, a tagországokban a nacionalizmus és az iszlamofóbia erősödéséhez vezetett. Az unió számára létfontosságúvá váltak az intézményi reformok, de ezeket a reformokat egyre nehezebb eladni a mind széttöredezettebb belpolitikai helyzetű tagállamokban, különösen, ha teret veszítenek a balközép irányzatú pártok.
A New York-i lap olyan, volt olasz diplomata által megfogalmazott véleményt idéz, amely szerint most a belpolitikai szempontból meggyengült Merkelnek kell összetartania az uniót, megóvnia a transzatlanti kötelék szálait egy kiszámíthatatlan amerikai elnök mellett, valamint Macronnal erős szövetséget kialakítani, és megszelídíteni a „visegrádi disszidenseket”, illetve gondját viselni a bizonytalan vizekre tévedt Olasz- és Spanyolországnak.
A cikk arra is kitér, hogy a német szociáldemokraták az ellenzékbe vonulás mellett döntöttek, ami azt jelenti, hogy Merkelnek a liberális szabaddemokratákkal és a zöldekkel kell koalíciót kötnie. Ez meg fogja nehezíteni az unió szorosabb pénzügyi integrációjára törekvő Macron dolgát, mert a német liberálisok hallani sem akarnak arról, hogy egy leendő eurózóna-pénzügyminiszter nagy uniós költségvetés felett rendelkezhessen, és rugalmasan átcsoportosíthasson pénzeket a tagországok között.
Macron ma mond nagy ívű beszédet, és abban ismerteti európai reformelképzeléseit. Ezekhez az elképzelésekhez azonban Merkeltől most, a kormányalakítás előtt csak csekély támogatást várhat, a kormányalakítás után pedig csupán szelektív támogatást remélhet – írja a The New York Times.
A müncheni Süddeutsche Zeitung ennél is sötétebb képet fest, és úgy fogalmaz, hogy a német választás eredménye veszélyes Európára. Angela Merkel kancellár eddig az uniós stabilitásának egyik fontos garanciáját adta, és a mostani Bundestag-választásból meggyengülve került ki. Nehéz koalíciós tárgyalások várnak rá, és ráadásul ott van az Alternatíva is – érvel a lap.
A Süddeutsche Zeitung kommentárja hasonló nyomvonalon halad, mint a The New York Times-é, csak keményebb megfogalmazásban: a bajor szerző szerint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke elfeledheti azt a menetrendet, amelyet két héttel ezelőtt, az unió helyzetéről mondott beszédében vázolt fel, és amelyben arról beszélt, hogy Európa kibonthatja a vitorlákat, jó széllel hajózhat. A Juncker-menetrend értelmében nem sokkal a német választások után Merkelnek meg kellene kezdenie Macron francia államfővel azokat az egyeztetéseket, amelyek az eurózóna reformját célozzák. E tárgyalások alaphangját adhatta volna meg a ma elhangzó Macron-beszéd. Ehelyett most Németország a koalícióalkotás hónapokon át tartó nehéz folyamata elébe néz. Európának most nagyobb szüksége van Németország stabilitására, mint valaha, és amíg Berlinben nincs kormány, addig Európa a ködben botorkál a Süddeutsche Zeitung szerint.
A kommentátor úgy véli, ennek az állításának nem csupán az az alapja, hogy Németország az unió legnagyobb és gazdaságilag legerősebb országa, hanem az is, hogy Angela Merkel az évek során olyan megbízható vezető szerepet vállalt az unióban, aminek az esetleges pótlására nem látszik alkalmas jelölt a láthatáron. Ő és Macron sok mindent elérhetne, ám pillanatnyilag úgy néz ki, hogy az erős francia elnök mögött egy gyengélkedő nemzetgazdaság áll, az erős német gazdaság élén pedig egy gyenge kancellár.
A Süddeutsche Zeitung szerint a választási eredmény azért is nyugtalanító, mert az azt mutatja: Európa kelet–nyugati megosztottságának a határvonala Németországon vezet keresztül. Az Alternatíva nevű szélsőjobboldali párt kelet-németországi sikere olyan társadalmi légkörről tanúskodik, ami hasonlítható a magyarországihoz vagy lengyelországihoz, és azt olyanok, mint Orbán Viktor vagy Jarosław Kaczynski igyekeznek majd meglovagolni. Hogy merre halad Európa hajója, az a német választások után bizonytalanabb, mint valaha – írja a müncheni lap.
