A korrupció tényének megállapítása nem az itt járt EU-szakbizottság dolga

Első szavaival lehűtötte a magyar sajtó munkatársait Inge Gräßle, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Szakbizottságának vezetője. Úgy éreztük magunkat a budai EurópaPontban tartott sajtóeseményen, mint a kíváncsiskodó járókelő, akit a rendőr fölszólít: nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább haladni! (A szerző felvételei.)

A sajtótájékoztató előtt 20 perccel elkeltek a legjobb kamerahelyek.

A szakbizottságban csaknem másfél évtized óta dolgozó EP-képviselő asszony szavai hallatán a jó öreg ferencjóskai idézet tolult a krónikás emlékezetébe: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve…” Akárcsak a kíséretében itt időzött európai parlamenti képviselők – derült ki az angolul kiválóan beszélő Gräßle asszony szavaiból. Semmi értelme szenzációs bejelentésekre várni, a szakbizottság rutinlátogatást tett Magyarországon, nem is először, és tulajdonképpen csaknem mindent rendben talált. Semmi értelme – hangzott el ismételten – politikai ügyet csinálni ebből a látogatásból, a szakbizottság végezte a dolgát itt is, miként szokta másutt is, évente általában négy alkalommal, háromszor az EU-n belül, egyszer meg azon kívül. Itt, Magyarországon legutóbb 2011-ben járt a testület. Szavai szerint „baráti látogatásról” van szó, és megelőlegezte, hogy ezentúl gyakrabban jönnek majd.

Az előadóra várnak a mikrofonok, köztük a Bayerischer Rundfunk, az ARD, az EuroNews.

Mostani látogatásunkkor a strukturális alapok elköltésére koncentráltunk – mondta Gräßle –, megállapítottuk, hogy Magyarország nagyon aktív tagja az Európai Uniónak, rengeteg uniós pénz áramlott az országba a gazdasági fejlesztést/fejlődést szolgálandó. Magyarországot modern, sikeres tagállamnak tekintjük.

Láthatóan javult az emberek életszínvonala, és sok olyan beruházás van folyamatban, ami tovább javítja az itteni életminőséget. Erre valók az európai pénzek.

A pénzügyi ellenőrzés nem lehet a politikai csatározások eszköze – húzta alá az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Szakbizottságának vezetője. – Ki kell ábrándítanom azokat, akik azt hiszik, hogy súlyos végső következtetéseket vonunk le, hogy korrupció történt-e vagy sem, ennek megállapítása nem a mi feladatunk. A mi dolgunk a megfelelő eljárások, a jogszerűség, a szabályszerűség felügyelete. Nem szeretjük, ha bennünket politikai belharcokra próbál fölhasználni akár az ellenzék, akár a kormány. Ez csak nehezíti a dolgunkat. Értsék meg – emelte föl hangját a szakbizottság vezetője –, nem akarunk a magyarországi politikai folyamatokba, a választási eredményekbe beavatkozni, eszünk ágában sincs állást foglalni.

A magyar kormány együttműködő volt velünk, az irányító hatóság vezetőjével viszont nem találkoztunk, talán majd később. Az ő véleményét talán majd Brüsszelben hallgatjuk meg. Megállapítottuk, hogy minden beruházás gazdája jóakaratúan, eltökélten végzi a dolgát, és a lehető legjobb módon igyekszik elkölteni az európai pénzeket. A tanulságokat majd Brüsszelben foglaljuk össze.

Szóba hozta Gräßle asszony a budapesti 4. metró ügyét, és kijelentette: visszaélések jeleit látták. Ez a legnagyobb EU-projekt, amit európai pénzből társfinanszíroztunk. A tisztánlátáshoz azonban meg kell várnunk a jogi, az ügyészségi eljárás végét – állítólag az év végéig lezárul –, és csak azután tudunk nyilatkozni, hogy vannak-e, és kik a felelősök, miután korrupció gyanúja, vádja vetődött föl. A valószínűsége igen nagy, de a végső szót egyelőre nem lehet kimondani. Csak a jogi eljárás végeztével lehet megállapítani a visszatérítés mértékét. Az már most biztos, hogy Magyarországnak vissza kell térítenie a 4. metróra adott pénzből, csak az nem tudott még, hogy mennyit. A mai ismeretek szerint akár 100 százalékos visszatérítés is szóba jöhet, a végső szót az ügyészségi vizsgálatok lezárultával lehet kimondani.

A legfőbb ügyész (Polt Péter – a szerk.) megígérte, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF által fölvetett valamennyi ügyben a magyar hatóságok eljárnak, de nyilatkozni egyelőre nem lehet róluk, mert a vizsgálatok még tartanak.

„Sajnálatosnak tartjuk, hogy a közös európai ügyészség felállításának gondolatát Magyarország nem támogatja, holott az európai együttműködésnek ez kiváló eszköze lenne. Sajnáljuk, hogy Budapest részéről ez ellenállásba ütközik…” Sajnálattal állapította meg Gräßle asszony (a képen), hogy az EuroJust-együttműködés sem eléggé hatékony.

Találkoztunk a civil szervezetekkel, az NGO-kkal, köztük a K-Monitorral, a korrupciókutató központtal. Meglátogattuk a Budapest Szíve beruházást, de még be kell tekintenünk a dokumentumokba, a számokba; semmi kétség, ezt a lehetőséget megkapjuk. Az OLAF is vizsgálja ezt a projektet.

Utaztunk a felcsúti kisvasúton, ami egy nosztalgiavonat, sok hasonló van Európában, tehát nem egyedi, nem kivételes. Nem értjük, miért övezte akkora felhajtás, annál is inkább, mert ez csak része a régiós fejlesztéseknek. Az persze vizsgálható, hogy a kisvasútra költött 1,2 millió euró jobban és másra is fordítható-e lett volna. Ez viszont az irányító hatóság hatásköre.

A szakbizottság vezetője végül megjegyezte, hogy bár a befejezett projektek számára lehívták a rendelkezésre bocsátott összes pénzt, esetenként a minőség látta a kárát. A magyar kormány megígérte a vizsgálatot.

Gräßle asszony a beszámolójával igyekezett megelőzni a várható „kemény” újságírói kérdéseket, amelyeknek egyike-másika véleménnyé szelídült, bár ártatlannak nem minősíthető, mint például az, hogy ha majd eljön a nagy elszámolás ideje, akkor korrekció címén akár egymilliárd euró visszafizetésével is számolhat Magyarország, és ezt a hatalmas összeget nem az aktuális kormány, hanem az adófizető polgárok állják majd.