A német kérdés, 1.

Látványosan gyengül az euró és nagyot esnek a tőkepiacok, ha a most vasárnap esedékes német választásokon 15 százalékos támogatottságra tud szert tenni az euróövezetből való kivonulást szorgalmazó AfD. Ezt prognosztizálja Paul Nolte német történész, a berlini Freie Universität professzora.

Nagyobb valószínűséget annak jósol azonban, hogy az AfD mégsem lépi át a tízszázalékos határt, s a versenyben a negyedik helyre szorul a liberális FDP mögött. A professzor szerint vélhetőleg az Angela Merkel fémjelezte kereszténydemokraták irányításával a balliberális zöldekből és a jobboldali liberális FDP-sekből összetevődő hármas koalíció fogja irányítani a következő négy évben Németországot.

Zentai Péter: Nem tartja abnormálisnak, hogy a választási kampány véghajrájában érdemben mintha már csak az érdekelné a fővonalbeli politikusokat és a médiát, hogy az Alternatíva Németországért (AfD) nevű politikai erő ne arasson komoly sikert? Már ott tartanak, hogy nem egyszerűen radikálisan jobboldalinak, hanem nácinak bélyegzik ezt a pártot. Ez azért igazságtalan, mert ezáltal áttételesen fasisztának titulálnak rengeteg olyan tisztességes német állampolgárt, aki egyszerűen csak fél  a  tömeges  bevándorlás beláthatatlan társadalmi, kulturális következményeitől. Emiatt akarna voksolni az AfD-re…
Paul Nolte: Németország – előbb annak nyugati fele, majd az egyesítést követően az ország egésze – a teljes lepusztultságból csak és kizárólag annak köszönhetően tudott feltápászkodni, aztán szabályosan „feltámadni”, hogy totálisan megtagadta a zárt, öncélú nacionalista gondolatvilágot, és az arra épített népi-nemzeti társadalommodellt: azt, ami faji, vallási és egyéb kisebbségek részbeni megsemmisítéséhez, egy világháborúhoz és nemzetünk egy részének elvesztéséhez, életben maradt részének évtizedeken át tartó megszégyenüléséhez vezetett. A nácik milliókat kényszerítettek menekülésre. A háború befejeztével viszont 14 millió németnek (csak mert németnek született) kellett elmenekülnie szülőföldjéről. A nácizmus antitéziseként megteremtett és ezáltal virágzó Németország minden kormányának, minden kancellárjának, minden politikai pártjának erkölcsi, történelmi kötelessége úgy bánni a menekültekkel, ahogy azt 2015-ben Merkel tette. Ha más lett volna a kancellár, az is ugyanígy cselekedett volna.

– Itt azonban elkezdenek nácizni egy olyan pártot, amelyre rengetegen azért szavaznak napokon belül, mert az elért eredményeket féltik. Attól rettegnek Európa-szerte milliók, köztük németek, hogy az európaitól nemcsak hogy idegen, de vele szemben ellenséges kultúrát hagy felülkerekedni a nyitottságot hirdető nyugat-európai elit.
– Tényszerűen nem állja meg a helyét az a kiindulási pont, hogy Merkel vagy kihívója, Schulz, általában a német és a nyugat-európai politikai és gazdasági elit hozzájárul akár a német kultúra, akár az egész európai, keresztény gyökerekből táplálkozó civilizáció feladásához. Ez az úgynevezett elit – baloldalától jobboldaláig – két dologgal van alapvetően tisztában. Az egyik: nemzetállami szinten, egymástól elkülönülten képtelenség kezelni a folyamatosan szaporodó globális politikai, természeti, gazdasági kihívásokat. Például a migrációt és annak nagyon is létező – a populisták által direkt tagadott – leágazását, a menekültkérdést. A másik: az utóbbi száz év története bizonyítja, hogy Európa egyes nemzetgazdaságai végzetesen legyengülnének, ha nem lépnek egységre és ezt az egységet nem mélyítik folyamatosan a közösen osztott értékek alapján. A kommunista államok rendszerei azért buktak meg, mert ideológiailag, gazdaságilag, politikailag zártak voltak. Vesztüket nem csekély részben éppen az okozta, hogy nem engedték az embereket szabadon közlekedni, költözködni az országok között.

– Miért gond az, ha a Bundestagba nagyobb számban kerülnek be olyan képviselők, akik a németországi demokrácia eredményeit az ellenőrizetlen bevándorlástól féltik?
– Egyrészt a bevándorlás üteme trendszerűen lassul, a migráció és a menekültek befogadása alapvetően – leszámítva 2015 utolsó hónapjait – ellenőrzötten zajlott, zajlik. Bizonyítható, hogy minél nyitottabbá, befogadóbbá vált az elmúlt évtizedekben Németország, annál inkább előretört a nemzetközi gazdasági és politikai versenyben. Ez az egész Európai Unióról elmondható. Hangsúlyozom, ez nem egyik napról a másikra válik nyilvánvalóvá, hanem történelmi távlatban.
Másrészt az AfD vezetői és propagandistái a migráció körüli természetes emberi félelmeket tudatosan manipulálják, az egész témát arra használják, hogy bejussanak a politika középpontjába. A közösségi hálókon kialakítottak egy olyan „alternatív tényvilágot”, amelyben ötvenszer annyi bűncselekményt – az AfD különösen nők elleni erőszak terén csal a legtöbbet – követtek el menekültek két év alatt, mint a valós világban. Az AfD-s „tények” szerint Kelet-Németországban a migránsok aránya a lakosságon belül 10 százalékos. A „valós” valóságban nem éri el az egy százalékot.
Az utóbbi időben nem valamiféle központi utasításra, egymással összebeszélve kezdte el a német média és a politikai fővonal nácizni az AfD-t. Hanem azért, mert e párt irányítóinak friss és korábbról előkerült megszólalásaik, kommentárjaik nyilvánvalóvá teszik, hogy egyetértenek a náci rendszer alapvető ideáival.

– De elfogadják a nyitott demokrácia játékszabályait, indulnak és megméretik magukat a választáson. Minden legitim körülöttük.
– Azért, hogy utána megváltoztassák e szabályokat. Bejelentett céljuk, hogy kiléptessék az országot az euróövezetből, s hogy semmissé tegyék az Európai Unió alapszerződéseit. Életveszélyesek Németországra és Európára nézve…

– Legfeljebb 15 százalékot érhetnek el…
– Ha ez sikerül, akkor az már igazi dráma lenne. Önmagában véve történelmi kihívás, hogy a világháború befejezése óta most először vonulnak be a német szövetségi parlamentbe olyanok, akik – legalábbis – megértőek a nácik iránt. A tizenöt százalékos eredmény vélhetően az euró gyengülését, az európai tőkepiacok jelentős esését okoznák.

– Milyen kormány fog alakulni? Mi lesz a választások valószínűsíthető végeredménye?
– Angela Merkel CDU/CSU-ja 38-40 százalékkal nyerheti a választásokat. A szociáldemokraták talán 22 százalékot fognak szerezni. A véghajrában most úgy tűnik, hogy fej-fej mellett haladnak a piaci liberalizmust hirdető, de konzervatív szabad demokraták és az AfD-sek. 10-10 százalékot jósolok nekik. A Zöldeket hét-nyolc, a baloldali marxistákat 9 százalékosra taksálom. Minden előjel azt mutatja, hogy a nagy múltú szociáldemokrata párt, a marxista Baloldali Párt (Linke) és a „kripto-náci” AfD fogja alkotni az ellenzéki hármast. Az országot egy másik, ugyancsak furcsa trió: a kereszténydemokraták, a balliberális Zöldek és a jobboldali liberális szabaddemokraták hármasa fogja irányítani – legalábbis most ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Kisebb valószínűséggel fennmarad a jelenlegi nagykoalíció.