Az újságíró archívumából: Svájcnak van mire szerénynek lennie

Göncz Árpád éppen húsz évvel ezelőtt, 1997. szeptember 10-én a Magyar Köztársaság elnökeként háromnapos, hivatalos látogatást tett Svájcban. Ez volt az első hivatalos államfői vizit a két ország kapcsolatainak történetében. – Kollégánk, dr. Trom András 1991-től 15 évig volt a Világgazdaság című napilap által terjesztett (tehát nem a lap integráns részét képező) ország-mellékletek főszerkesztője. Huszonnyolc országról készített 116 mellékletet. A címlapon megjelenő bevezető cikkeivel, gazdasági esszéivel új műfajt teremtett, a gazdasági újságírás eszköztárát gazdagítva.

Svájcról sok mindent tudunk, és sok mindenről a 7,1 milliós országra asszo­ciálunk. A lila tehén, az életmentő ber­náthegyi, a zsebkés, a bankok, a soknemzetiségűség, az óra, a schwyzer-dütsch, az Alpok, a kantonok, a szavazások, az 1815 óta nemzetközileg elismert semleges­ség és Tell Vilmos földje. Rend­kívül óvatos emberek hazája, az egyik leggazdagabb ország. És a demokrácia mintaképe.

Svájc azonban számunkra ennél lényegesen több: a sza­badság, a függetlenség, az önál­lóság mintaképe. Persze tudjuk, az ehhez vezető út hosszú volt és göröngyös, és mindennek megvolt a maga ára. De Svájc ezt az árat meg tudta, tudja fizetni. Mondják, mert szeren­csés – ami a hátránya, az a leg­nagyobb előnye is: földrajzi fekvése és domborzati adottsága sok mindentől megkímélte.

Nem a szerencsén múlt azonban, hogy a Global Competitiveness Report nemzetközi összehasonlításban a svájci oktatási rendszert minősíti a második legversenyképesebbnek. Az sem a vak vélet­lennek köszönhető, hogy ugyanez a jelentés Svájcot az egy főre jutó távközlé­si beruházások alapján az élre, vasúthálózatát alapul véve a második, és autóút-infrastruktúráját tekintve a ne­gyedik helyre sorolja. (Pedig a mi adott­ságainknál mennyivel nehezebb föld­rajzi viszonyok között, alagutak, hágók, viaduktok tucatjainak a megépítésével lehetett csak kiépíteni közlekedési háló­zatát, és mennyi egyeztetés, vélemény­ütköztetés, helyi népszavazás kellett a munkálatok előtt!)

Mindehhez – és sok máshoz – első­sorban jó célokra és kemény munkára volt szükség. Svájcban 42 órás a mun­kahét, az egyik leghosszabb a világon. Nemcsak sokat dolgoznak, hanem jól is.

Az ország izoláltságát, különállósá­gát bármilyen gyakran emlegetik is, a helvét cégek rendkívül nyitottak a világ­ra és különösen jól beépültek a nemzet­közi vérkeringésbe. Ez nagymértékben a közvetlen külföldi tőkekihelyezés (FDI) eredménye. Az OECD-országok sorában Svájc az FDI abszolút összege alapján a nyolcadik, de egy lakosra ve­títve az első. A svájci cégek az ország határain kívül 1,4 millió embert foglal­koztatnak, ami Svájc belföldi munkaere­je egyharmadának felel meg – ez is egyedülálló arány. A svájci transznacio­nális konszernek igazi globális cégek. Az ebbe a kategóriába tartozó tíz legna­gyobb svájci multi értékesítésének több mint 90 százaléka külpiacokon történik, és alkalmazottainak közel 85 százaléka külföldön dolgozik. Svájc nemzetközi in­tegráltságának legfőbb mozgatói ezek az óriáscégek. 12 ilyen svájci cégtől származik az ország összes külföldi be­fektetésének a fele.

Ma a helvét cégek a komparatív elő­nyök alapján egyre aktívabban helyezik külföldre a termelésüket, hogy nemzet­közi versenyképességüket ily módon megőrizzék, vagy fokoz­zák. Régiónk az utóbbi években a svájci tőkekiáramlás szem­pontjából a legdinamikusabban fejlődő célpiac. 1995-ben pél­dául egyetlen év alatt 170 százalékkal nőtt a térségünkben befektetett svájci tőke értéke, és az összes tőkekihelyezés 6,2 százaléka jutott a reformorszá­gokba. A svájci külföldi befektetések halmozott összegének azonban még csak az 1,1 szá­zaléka követhető nyomon régi­ónkban. Hazánkban idáig 550 millió frank értékű közvetlen be­ruházást hajtottak végre svájci cégek. Ezt még Johannes B. Kunz budapesti svájci követtanácsos is visszafogott jelenlét­nek minősítette a közelmúltban. Remélhetően egyre intenzí­vebbé válnak a magyar–svájci kapcso­latok. Ehhez adhatott ösztönzést Göncz Árpád tavaly őszi látogatása. Ez volt az első hivatalos államfői vizit a két ország kapcsolatainak történetében. Az állam­fő benyomásairól a Svájci–Magyar Kereskedelmi Kamara rendezvényén a kö­vetkezőképpen számolt be: „Nemcsak, hogy minden kifogástalanul, emberi di­menzióban működik, hanem a svájciak ezzel a makulátlan, tisztességes társa­dalmukkal nem is dicsekszenek”.

Erre szokták azt mondani: mert van mire szerénynek lenniük. És talán arra is, hogy Svájc valóban más: meg tudott maradni önmaga, és kicsisége ellenére nem lett mások másolata. Ez a nagysá­ga.