Washington az amerikai szankciók következetes megtartását szorgalmazza az EU-tól
A The Washington Post arról közöl terjedelmes elemzést, hogy az Egyesült Államoknak szüksége lenne Európa támogatására a különféle országokkal szemben érvényesített amerikai gazdasági szankciók ügyében, de elképzelhető, hogy Washington nem fogja megkapni ezt a támogatást.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió egykor szorosan együttműködött ugyan az Irán, illetve Oroszország elleni szankciók alkalmazásában, de időnként ezt az együttműködést is beárnyékolta, hogy néhány uniós ország megpróbált hasznot húzni e szankciók aláásása révén.
A The Washington Post szerzői úgy látják, hogy most még feszültebb időszak következhet. Ennek egyik oka, hogy az amerikai kongresszus – és nem Donald Trump ösztökélésére, hanem saját elhatározásából – olyan törvényt fogadott el, amely másodlagos szankciók alkalmazására hatalmazza fel a washingtoni kormányzatot azon külföldi cégek ellen, amelyek mintegy megtörik az amerikai szankciók erejét, például azzal, hogy Amerika számára nem tetsző területeken üzletelnek Iránnal.
Az amerikai elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a szankciós témájú viták kapcsán Németország volt egyesült államokbeli nagykövete a The Wall Street Journal hasábjain azt fejtegette: eltűnőben van a „transzatlanti megközelítés”, ami eddig jellemezte az Egyesült Államok és az EU kapcsolatát.
Az elemzés nem szól ugyan részletesen Magyarországról, de történetesen Vlagyimir Putyin februári budapesti látogatásán készült fénykép illusztrálja. Az orosz elnök a közeli napokban újra Magyarországra látogat.
A Politico című amerikai hírportál Brüsszelben szerkesztett európai kiadása beszámol arról: az Európai Bizottság közölte, hogy megkapta a lengyel választ a menekültek kvóta szerinti befogadásának elutasítása miatt Varsó ellen indított kötelezettségszegési eljárás ügyében, de nem hajlandó eleget tenni annak a lengyel kérésnek, hogy szüntessék be az eljárást. A Politico idézte Alexander Winterstein brüsszeli bizottsági szóvivőt, aki szerint minden tagállam számára adott a lehetőség, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek.
Az EUObserver című uniós hírportál ugyanerről a témáról beszámolva azt írja, hogy a lengyel fél kész az Európai Bíróság elé állni, igazát bebizonyítandó. Ugyancsak ismerteti azt a közvélemény-kutatási eredményt, amely szerint a lengyelek 51 százaléka azt mondja: inkább készek lennének távozni az Európai Unióból, csak ne kelljen muszlim menedékkérőket befogadniuk.
Egy másik uniós hírportál, az EurActiv a Gallup intézet azon felmérésének az eredményét ismerteti, amely szerint Kelet-Európa vezeti a migránsellenes országok globális listáját. A menedékkérőket leginkább elutasító tíz ország közül hat az EU viszonylag újonnan felvett keleti tagállama: Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lettország, Észtország és Horvátország. További három az úgynevezett balkáni menekültútvonalon fekszik: Macedónia, Montenegró és Szerbia. A lista tizedik helyzettje Izrael.
És ha már Izraelnél tartunk, a The Economist című londoni hetilap arról közöl cikket, hogy az izraeli miniszterelnök feltűnően puhának mutatkozik az antiszemitizmus megnyilvánulásaival szemben olyankor, ha az érdekei úgy kívánják. A cikk elsősorban azt teszi szóvá, hogy ameddig Donald Trump nem használt valamelyest erőteljesebb hangnemet a virginiai Charlottesville-ben történt neonáci kilengések miatt, addig Benjamin Netanjahu meg sem mukkant. A kormányfő ugyanis azt mondja, hogy nincs Izraelnek nagyobb barátja, mint Trump – jegyzi meg az Economist.
Netanjahu három választást nyert meg, részben annak révén, hogy a baloldalt Izrael biztonságának az aláásásával vádolta. Ezzel és az ortodox zsidó pártokkal való együttműködéssel elidegenítette magától a 70 százalékban liberális amerikai zsidókat, akik az izraeli ellenzékkel azonosulnak. Többen úgy látják – írja a brit hetilap –, hogy Netanjahu nagyobb eséllyel éri tetten az antiszemitizmust azok körében, akik ellenzik az ő politikáját.
Itt tér rá a The Economist szerzője arra, hogy Orbán Viktor „populista miniszterelnök” kormányát a Soros György elleni plakátok miatt antiszemitizmussal vádolták meg, és a budapesti izraeli nagykövet is elítélte ezeket a plakátokat, másnap azonban az izraeli külügyminisztérium úgy foglalt állást, hogy Soros aláássa Izrael demokratikusan megválasztott kormányait, az Izraeli Államot becsmérlő szervezetek finanszírozása révén. Soros – írja a The Economist – olyan izraeli, illetve palesztin szervezeteket finanszíroz, amelyek az emberi jogokat védik, és közülük néhány Izrael elleni bojkottra és szankciókra szólít fel. Orbán Viktor ugyanakkor Netanjahu egyik legszorosabb európai szövetségese – állapítja meg a hetilap.
Végül röviden a Die Welt egyik írásáról, amely a menekültáradatból nyerészkedő embercsempész üzletágról szól. A cikkben olvasható, hogy uniós becslések szerint tavaly csak Líbiában mintegy 1,6 milliárd dollárt kerestek az embercsempészek. A Die Welt egyebek közt kiszúrta, hogy az Alibaba elnevezésű, de valójában kínai internetes platformon egy Zse-csiang nevű vállalkozás „jó minőségű menekülthajóként” hirdette még a minap is – 800 dollárral induló alapáron – azt a szakemberek szerint igencsak silány felfújható gumicsónakot, amilyet az embercsempészek előszeretettel használnak arra, hogy a tengeren sorsukra bocsássák a menekülőket. A kínai cég tetemes kapacitással rendelkezik, havi nyolcszáz gumicsónak szállítását vállalja.
