Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán (2.)

A fenti címmel – megtoldva még azzal, hogy Győr többet érdemel(ne) – 2017. augusztus 6-án cikk jelent meg lapunkban, mivel e sorok szerzője meglehetősen elszomorodott, amiért a barokk város európai hírű terén sok-sok év óta omladozik az egykori végvár megmaradt bástyájához támaszkodó kétemeletes háztömb.

A helybéliek Schäffer-házként ismerik a valamikori Erzsébet majd Köztársaság, ma pedig (nagyon helyesen!) az 1568 óta létező Bécsi kapu tér észak-nyugati sarkát befogó, mintegy 180 esztendővel ezelőtt emelt, késő klasszicista stílusú lakóházat, amelynek számos érdekessége között is külön figyelmet érdemel, hogy udvara kettős kijáratú, és az első emeletről közvetlen kijárat nyílik az avar- és római, majd Árpád-kori (történelmi) alapokon nyugvó végvár kazamatájának tetejére.

A Schäffer-ház, főleg pedig közvetlen környéke a magyar történelem kiemelkedően dicső korszakára emlékezteti mindenekelőtt a városukat szerető győrieket, és persze azokat is, akik azért látogatnak a nem is három, hanem négy folyó (Duna, Rába, Rábca, Marcal) városába, hogy megismerkedjenek ennek ősi településnek a történelmével és az európai históriában játszott szerepével. Pusztán emlékeztetőül, hogy már az illírek és a kelták is igen nagyra tartották, a rómaiak különösen becsülték: a mai Káptalandombon épült ki Pannónia határőrizeti rendszerének egyik fontos csomópontja. A későbbi, mindenekelőtt viharos századok történéseiről hiteles és avatott részletek olvashatók a Wikipédián.

Térjünk csak vissza eredeti mondanivalónkhoz, a Schäffer-házhoz, amelynek mostoha sorsára igyekezett irányítani a krónikás az olvasó figyelmét az Infovilág jó két héttel ezelőtt megjelent írásában! Megállapíttatott: így, málladozó-omladozó állapotában is megkapóan szép. Csakhogy Európa egyik gyönyörű barokk terét övező épületek sorából viszont szívet szaggató módon kirívó Köztársaság tér 3. alatti saroképület mintha elérkezett volna élete végéhez. Csak a szakmájukat jól értő és az anyaggal nem fukarkodó építőinek köszönhető, hogy még nem omlott össze.

Talán azért sem, mert tartja a Bécsi kapu tér északi oldalán a valamikori végvár viszonylag jó állapotban megmaradt Sforza-bástyája.

Az Infovilág 2017. augusztus 6-i számában a szerző fölvetette, hogy akár csodás, jól értékesíthető lakásokat, netán luxusszállodát lehetne kialakítani a Schäffer-házban – megmentendő a patinás épületet, hasznosítandó a bástyarészletet, a kazamatát, természetesen a helyiek gyönyörűségére is.

Csakhogy ez nem történt meg eddig, mert mint félhivatalos forrásokból kitudódott, a ház a privatizálás áldozatául esett.

Éppen évtizeddel ezelőtt, 2006/07 fordulóján eladták a mindaddig önkormányzati tulajdonú épületet.

Mielőtt a krónikát folytatnók, tájékoztatom a nyilvánosságot: röviddel az idézett cikk megjelenése után egy olvasónk olyan részletekre hívta föl a szerző figyelmét, amelyeknek taglalása és hitelesítése a legilletékesebbre, Győr főépítészére vár(t).

Annak rendje és módja szerint – eloszlatandó az esetleges téves információkat – írásban és szóban is kértem a győri városháza városmarketing főosztályát, szervezzen találkozót az Infovilág felelős szerkesztője számára a városi főépítésszel. Többszöri sürgetés után végül a főépítész egyik munkatársnője telefonon közölte szerkesztőségünkkel: a marketing-főosztályvezető válaszol a kérdésekre. Ebbéli megdöbbenésemet levélben közöltem a marketing-főosztálynak azzal a munkatársnőjével, akivel előtte már váltottam néhány e-mailt. Az augusztus 17-i levelemben a többi között ez állt:

„…Sajnálom, kedves X.Y (a hölgy nevét azért nem írom ide, mert nem kértem a hozzájárulását), hogy… az Ön által közvetített illetékes nem úgy értelmezi az újságíró munkáját, mint általában kellene. Nevezetesen: ma reggel felhívott egy kedves hölgy a városi főépítész irodájából, és azt mondta, hogy forduljak kérdéseimmel az Ön főnökéhez. Ezen szerfölött csodálkoztam, és nyomban arra gondoltam, hogy ha az a személy, aki a sajtó munkájának segítésére (is) hivatott, képes megválaszolni a főépítésznek címzett szakkérdéseket, akkor valójában neki kellene a főépítészi tisztséget betöltenie. Minden bizonnyal az újságírók is jól járnának, mert egy kedves és csinos hölgy mindig vonzóbb, mint egy (feltehetően) nagyon elfoglalt főmérnök.

Hosszú újságírói pályafutásom alatt ilyen jelenséggel, mint hogy egy (város)marketing-vezető nyilatkoznék konkrét építészeti szakmai kérdésekben, bizony, nem találkoztam.

Volt szerencsém viszont nem is egyszer megtapasztalni, hogy polgármesterek, regionális vezetők, tudósok, miniszterek, kormányfők, államfők sajtófőnökei, munkatársai a lehető legnagyobb udvariassággal és készséggel igyekeztek segíteni a munkámat, mert tisztában voltak/vannak azzal, hogy az újságíró a hivatását igyekszik gyakorolni, és igen fontos a fogadtatás és a hiteles, gyors tájékoztatás. Igaz, ezek az esetek Európa működő(bb) felében történtek, részben külföldi tudósítói éveimben...”

A fenti levél fogadását a címzett a szokásos módon jelezte, ám mostanáig sem ő, sem a főnöke nem válaszolt rá. Úgy látszik, ez egy idő divat, a címzettek az hiszik, hogy az újságíró megunja az érdeklődést, a levelezést, és az új események, témák torlódásában megfeledkezik róla…  

És most következzenek – még hitelesítés híján is – azok az információk, amelyeket a Schäffer-ház okán közöltek szerkesztőségünkkel. Szeretnénk remélni, hogy ha nem igazak, akkor a győri városháza illetékesei mégis csak eljuttatják hivatalos tájékoztatásukat, válaszukat az Infovilág szerkesztőségének.  

A Schäffer-ház eladását Szijjártó Péter akkori képviselő kezdeményezte Bolla Péter akkori kabinetfőnök és Simon Róbert Balázs akkori alpolgármester közreműködésével, Borkai polgármester jóváhagyásával.  

A kulturális, a gazdasági és városstratégiai bizottság tagjai – jutott el a tájékoztatás szerkesztőségünkbe – rábólintottak a polgármesteri döntésre.

Az ingatlan értékesítésére kiírt pályázatra mindössze egy személy, Nagy István fizikus és művész jelentkezett, 157 millió forintért övé lett az objektum 2007 szeptemberében.

Az új tulajdonos (nagyon helyesen) luxus kategóriájú szállodává és konferencia-központtá kívánta átépíteni a Schäffer-házat. Minden bizonnyal jól mutatott volna, pusztán az nem tudható (legalább is az ügyben kutakodó újságíró számára), hogy hol helyezték volna el a vendégek járműveit. A Bécsi kapu térre ugyanis csak különleges engedéllyel lehet behajtani, ennek hiányában útját állja a műszaki akadály.

Informátorunk szerint budapesti ifjú építészek tervezték volna az épület méltó felújítását, ami minden bizonnyal sok új szempont felvetésével járt volna.

Ami viszont most következik, az még leírva is rettenet, még szerencse, hogy mostanáig nem valósult meg: a Sforza-félbástya lebontása boltozatszintig, az egykori Vaskakas étterem fölé egy óriás üvegdoboz illesztése, amiből egy csáp nyúlnék (lépcsőház!) a Bécsi kapu tér közepéig – oda, ahol most a megye nagy szülöttének, az egykori győri diák Kisfaludy Károlynak a szobra áll.

A látványos beruházáshoz európai uniós pályázati forrásból jutottak volna tetemes fedezethez, csak az idő múlásával ez a lehetőség elsorvadt.

Ezek után fölvetődik a kérdés, hogy miért nem történt semmi kézzel fogható, látható haladás a Schäffer-projektben, elvégre sürget az idő, állandó napirend a város műemlékeinek szakszerű felújítása, hasznosítása?

Az informátor tudomása szerint az építési engedélyt a szomszéd ingatlan tulajdonosa megvétózta a bíróságon, az ügy még nem zárult le. Szerinte az ingatlan ilyetén értékesítését a döntésre jogosultak nem fontolták meg eléggé.

Fölvetődik: megtörtént-e a történelmi építészeti alkotások felújításakor szokásos építészettörténeti és régészeti kutatás, feltárás? Az informátor tudomása szerint – főleg a többszintes szakaszokon – nem, miáltal Győr egyik legértékesebb örökségi emlékét érdemi feltárás és valós értéklajstrom nélkül sorsára hagyták.

Utóirat: a győri vár egykori bécsi kapujának emlékét őrző, bizonyítottan 1568 óta létező, riadóhelyként is funkcionált Bécsi kapu tér akkor lenne méltó a nevéhez, ha visszaépítenék Európában mindenképpen egyedülálló díszét, magát a Bécsi kaput. Leírásokból, egykori rajzokból tudható, hogy földrészünk legszebb reneszánsz várkapuja volt, amit 1859-ben (eléggé el nem ítélhető meggondolatlanságból) eleink elbontottak. (A kellőképpen át nem gondolt, meg nem fontolt városrendezés áldozatává vált még Győr további két városkapuja, a Vízi kapu és a Fehérvári kapu. Valamennyinek története a ma embere számára is izgalmas és megkapó.

Érdemes lenne tehát egy új, kellő szakmai háttérrel kidolgozott pályázat alapján pénzt szerezni a hivatalból díjátalányozva oly’ sokat szidott Európai Uniótól legalább a győri Bécsi kapu tér eredeti szépségének helyreállítása céljából – a győriek és ide látogatók gyönyörűségére, szép és dicső múltunk emlékeinek ápolása céljából.