Kirakatban kalapáccsal

Olyan ez, mint a sírig tartó szerelem, vagy az, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát. Közhely, elmondható, de nem kérhető számon.

Magyarországon naponta köszön ránk a program: a cigányság felzárkóztatása. A cigányság persze nem menetoszlop, nem kiesőjelölt a bajnokságban, a cigányságnak mondhatják, hogy szedje a lábát, gyűjtse a pontokat, a szép szó nem használ, parancsra pedig az egyik fül süket, a másik meg bedugul. A program mindig más szájból köszön, fogadjuk, aztán megy mindenki a dolgára, mert a köszönés csak az ismertség megerősítése, nem kötelez még kézfogásra, beszélgetésre sem.

Fotó: Hajdú D. András.

Eddig sokan akarták a cigányságot felzárkóztatni, legutoljára Farkas Flórián próbálkozott, nem állítható, hogy sikertelenül. Flóri felzárkózott a megélhetési politikusok mellé, a zsebe úgy dagad, ahogy a többieké, amikor hazugságon kapják, a közös kottából tagad, és úgy mondja szemrebbenés nélkül, sorstársainak a nélkülözőket, ahogyan keresztény padtársai jóllakottnak az éhező gyermekeket.

De nem és nem, hallja az ember, a cigányság nem akar felzárkózni. Minek? Ma analfabéta, holnap, ha felzárkózik, konzultálhat a miniszterelnökkel. Ma hajléktalanul az utcán alszik, esetleg bódéban él, felzárkózva pedig gyűjthetné otthona közüzemi számláit. Most enyves a keze, a rezet aranyként árulja, magasabb szinten az országot rabolhatná ki, és a szegénységet kínálhatná szabadságként. Neki ennyi lenne a felzárkózás, sok melóval, kevés haszonnal. Ott van jól, ahol van. Ahol szükséges. Társadalmilag. Koszosan, bután, dologtalanul.

A cigányság manapság a kirakatba való, a zsidók, és a migránsok mellé. Rajtuk kívül csak ócska kacat, meg tisztességtelenség látható a kirakatban, az árcédulán meg az olvasható, hogy ez ellopta, az támogatta, a harmadik pedig úgy van ott, hogy senki sem hívta.

A cigányság a kirakatban nem népesség, nem nemzet, nem kisebbség, hanem a magyarázat. A kifogás. Hogy mások szépek lennénk nélküle, de vele csúnyák. Hogy a cigányság teher, cipelni nehéz, letenni mégsem lehet. Ha felzárkózna, kikerülne e kirakatból. Olyan lenne, mint a tót, a sváb vagy a szlovák, észrevétlen, akár a letelepedési kötvény háttere. Az pedig nem lenne jó, a kirakat rögtön árulkodni kezdene, hogy üres, már pedig a királyt is akkor röhögték ki, amikor rájöttek, hogy meztelen.

Kevés a kapaszkodó, és nincs mágnes, hogy a lent lévőt felhúzza. A választék kórházban, iskolában, hazugságban, pártban bőrszíntől, vallástól függetlenül ugyanaz. A felzárkóztatás nem más, mint a látható nyomor, kiszolgáltatottság felcserélése a titkoltra. Ezért nem kell annyira igyekezni.

Mostanában a sport tűnik a cigányság ugródeszkájának, a bűnözés, a szegénység, a kilátástalanság alternatívájának. Néhány kis településen egy-egy tanító, plébános játszik a gyerekekkel, csapatot szervez, edzést tart, a jövőről, egy szebb világról mesél. A Roma Kulturális és Közhasznú Egyesület nyári programokat szervez Nyitott tornaterem címmel. A résztvevőknek olykor a sakk, a foci, a kosárlabda az egyetlen szünidei program, a néhány órás versengés az álmodozás, de ne legyen kétségünk, a mérkőzések vége maga az ébredés. Hiába a tehetség, nincs tovább.

A hivatásos sportoló ma már olyan, mint a bróker vagy a gyémántcsiszoló: jól fizetett, kiváltságos, irigyelt. A labdarúgás sem a régi idők focija, nem szórakozás, hanem üzlet. A labda a pénzesszekrény kulcsa, akárki nem kaphatja meg. A játék a kapcsolatszerzésről szól, a szabályok a közvagyon dézsmálásáról. Az utánpótlást segítő, tehát a felzárkóztató társasági adókedvezmény, (ismertebb nevén a tao-támogatás) végállomása Felcsút, és még csak véletlenül sem Cserdi vagy más roma település. A cigányoknak nem épül aréna, kárpótlásként a hatalom közeli ügyvédi irodák milliárdokért írják a felzárkóztatási programokat. A roma gyerekek többsége éhezik, mégis a szalagcímek szerint, sokba kerül az eltartásuk, a segélyezésük. Sportkarrierben még nem, de a lassan kiürülő országban, munkában azért már reménykedhetnek.

Még fel sem kell nőniük, szerszámot már kapnak, meg ösztönzést: ne tanuljanak, dolgozzanak! Kalapácsot nekik, ne számítógépet! Vigyázni csak arra kell, hogy ne törjék össze a kirakatot…