Az iráni állam(nak is) ellenségei: a jogvédők

Miután 2013-ban Hasszán Rohani lett Irán elnöke, a bíróságok és rendvédelmi szervek durva hadjáratba kezdtek a jogvédők ellen: ellenségnek állítják be és bebörtönzik azokat az aktivistákat, akik még ki mernek állni az emberi jogokért – áll az Amnesty International legfrissebb jelentésében.

Az elnyomás áldozatai: támadás az iráni jogvédők ellen című jelentés részletesen bemutatja, hogy a gyakran „külföldi ügynöknek” és „árulónak” bélyegzett jogvédők ellen „nemzetbiztonsági” érdekekre hivatkozva milyen eljárásokat indítanak és zárják őket rács mögé. Különösen fájdalmas arculcsapása ez a Rohani elnök első választási kampányában tett ígéreteknek. Vannak aktivisták, akik több mint 10 év börtönt kaptak, mert szóba mertek állni az ENSZ, az EU vagy jogvédő szervezetek – köztük az Amnesty International – munkatársaival.

„Ironikus, hogy miközben az atommegállapodás után az iráni hatóságok az egyre javuló enszes és uniós kapcsolataikkal dicsekszenek, azokat a jogvédőket, akik ugyanezekkel az intézményekkel szóba mernek állni, bűnözőkként kezelik” – mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai programjának kutatási igazgatója. – „Az iráni hatóságoknak azzal kéne foglalkozniuk, hogy a jogvédők által felvetett problémákat megoldják, ahelyett, hogy a jogvédőket az állam ellenségeinek állítják be. Ezek az emberek mindent kockára tesznek, hogy egy emberségesebb és igazságosabb társadalmat hozzanak létre, elképesztő, hogy a bátorságuk jutalma durva elnyomás és megtorlás.”

Az EU tavaly bejelentette, hogy újrakezdi az országgal folytatott kétoldalú emberi jogi tárgyalásokat. Az Amnesty International felszólítja az uniós tárgyalások vezetőit, hogy a lehető leghatározottabban emeljék fel a szavukat a jogvédőket ért hatósági támadásokkal kapcsolatban.

„A nemzetközi közösség, különösen EU nem maradhat néma a jogvédők elleni felháborító támadássorozat kapcsán” – mondta Philip Luther. „Az iráni hatóságok megnyugtatása helyett az EU-nak határozottan követelnie kell minden olyan jogvédő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, akit békés emberi jogi munkája miatt vetettek börtönbe, és követelnie kell az aktivisták elhallgattatását célzó büntetőeljárások leállítását is.”

A jelentés átfogó képet ad az iráni jogvédők elleni támadásokról. 45 eset szerepel a jelentésben, köztük halálbüntetés elleni, nőjogi, szakszervezeti, kisebbségi jogi aktivisták, emberi jogi ügyvédek és olyan aktivisták történetei, akik a nyolcvanas évek tömeges kivégzései és erőszakos eltüntetései miatt keresik még ma is az igazságot és a kártérítést az áldozatok és rokonaik számára.

Hosszú börtön a jogvédőknek

Az elmúlt négy évben az iráni igazságszolgáltatás előszeretettel vádol meg jogvédőket homályos és elképesztően tágan értelmezett az állam ellen elkövetett „bűncselekményekkel”, ezzel párhuzamosan pedig drasztikusan megemelte a börtönbüntetések idejét. A bíróság vezetőjét az elnök nevezi ki.

Egymás után ítélnek el embereket hosszú – akár több mint tíz éves – börtönbüntetésre olyan dolgok miatt, amelyek nem bűncselekmények. Emberek mennek börtönbe, mert kapcsolatba léptek az ENSZ, az EU, újságok, nemzetközi szakszervezetek és külföldi jogvédő szervezetek – köztük az Amnesty International – munkatársaival.

Az egyik legismertebb eset a súlyos beteg, Arash Sadeghié, akit összesen 19 év börtönre ítéltek, mert kapcsolatban állt az Amnesty Internationallel, és információkat osztott meg az ENSZ különleges jelentéstevőjével és az Európai Parlament képviselőivel az iráni jogvédők helyzetéről.

Súlyos egészségi állapota ellenére a hatóságok folyamatosan elutasítják, hogy egy börtönön kívüli kórházba szállítsák Sadeghit. Ez a bosszú azért, mert a férfi tavaly október és idén január között éhségsztrájkolt a felesége, Golrokh Ebrahimi Iraee bebörtönzése miatt, aki azért került rács mögé, mert írt egy fiktív történetet egy kövezésről.

Narges Mohammadi, Irán egy másik ismert jogvédője, a Centre for Human Rights Defenders nevű szervezet vezetője jelenleg 16 éves börtönbüntetését tölti. Ezzel bosszulták meg, hogy 2014-ben a nemzetközi nőnapon találkozott Catherine Ashtonnal, az EU akkori külügyi főképviselőjével.

Raheleh Rahemipour egy év börtön kapott, miután az ENSZ információkat kért az irániaktól Rahemipour bátyja és unokatestvére nyolcvanas évekbeli erőszakos eltüntetésével kapcsolatban.

„Ez egy szándékos ördögi támadássorozat, amelynek az a célja, hogy elvágja az iráni jogvédőket a külvilágtól, és megakadályozza, hogy felemeljék a szavukat a hatóságok által elkövetett jogsértések ellen” – mondta Philip Luther.

Az olyan szakszervezeti képviselők mint Esmail Abdi vagy Davoud Razavi szintén zaklatásokkal és börtönnel néznek szembe, mert kapcsolatban állnak nemzetközi szervezetekkel, köztük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel.

A kisebbségi jogokkal foglalkozó aktivisták sem számíthatnak semmi jóra. Alireza Farshi az azeri török kisebbség tagja 15 évet kapott, mert levelet írt az UNESCO-nak egy az anyanyelv nemzetközi napjával kapcsolatos esemény miatt.

Tisztességtelen eljárások

A jelentésben szereplő minden jogvédőt tisztességtelen eljárás során ítélt el az iráni forradalmi bíróság.

Az eljárások jellemzően elképesztően gyorsak. A halálbüntetés ellen küzdő Atena Daemit és Omid Alishenast első fokon 14 és 10 évre ítélték 2015 márciusában egy 45 perces tárgyalás során. A fellebbezés után büntetésüket 7 évre csökkentették.

Az eljárásokat a félelem légköre veszi körül, az ügyvédek egy sor zaklatással néznek szembe. A hatóságok mindent megtesznek, hogy ne találkozhassanak vagy beszélhessenek védenceikkel négyszemközt vagy direkt visszatartják az iratokat.

A kínzás és tisztességtelen eljárások ellen kiálló ügyvédeknek megfélemlítéssel, a kamarából való kizárással és börtönbüntetéssel kell számolniuk. Az ismert ügyvédet, Abdolfattah Soltanit 2011-ben ítélték 13 évre, egyebek között a Centre for Human Rights Defendersnek végzett bátor munkája miatt.

Az Amnesty International Bátorság – kampány a civil hősökért globális kampányának célja, hogy véget vessen a jogvédők elleni támadásoknak.