Hatvan év a Fényben: jubilál az Auguszt
Már az ötödik generáció sürög-forog a cukrászműhelyben, ellenőrzi, eléggé omlós-e a linzer, zamatos-krémes-e a fagylalt, kellően habos-remegős-e a kardinális.
A 2020-ban fennállásának 150 évfordulóját ünneplő Auguszt-birodalom mai nemzedéke a most 60 esztendős, budai, Fény utcai üzletben emlékezett a meghívott vendégekkel az elmúlt évtizedekre.
Tradíció, minőség, haladás – az 1870-i nyitás óta a család jelszava. Auguszt József és felesége, Ibolya mesélt ma délután a múlt évtizedek abszurd történelmi históriáiról, a kitelepítésről, az újrakezdésről, a friss, ropogós sajtos aprósütemények, a krémesek, az indiánerek titkairól.
Évtizedekig nem itt, Budán, a Fény utcában volt az Auguszt; talán kevesen tudják, ám az I. kerületben, a mai Déryné bisztró helyén és a mostani Dózsa György téren üzemelt a jeles família cukrászdája. A várnegyed volt az igazi otthon, itt emelkedik ma is a család nevét viselő krisztinavárosi Auguszt-udvar (lásd Panoramio-felvétel!), a múlt század 20-as éveiben emelt hatalmas bérház.
Az ötvenes évektől a nyolcvanasokig inkább a mennyiségi termelés volt a jellemző – a cukrásziparban is –, semmint a minőségi, de a jó mesterember akkor is ösztönből igényes volt, a hagyományszeretet soha nem tűrte meg a slendrián munkát.
Auguszt József a születésnapi tortával.
Amint arról már sok évvel ezelőtt beszélt nekem Auguszt József, náluk az E-80 nem valamiféle adalékanyag: hagyomány a családban, hogy jeles születésnapokra meglepik egymást egy-egy különleges desszerttel. Az E-80 például Auguszt Elemér 80. születésnapjára született, a pontos leírás szerint marcipános-csokoládés, kávés hullámokkal és mandulával ékesített torta.
A hagyomány és a haladás kevercse – így fogalmazhatnánk meg a sikeres receptet. Van persze macaron, ami most nagy divat, de a régi klasszikus kedvenceket, a kézzel kidolgozott bonbonokat, a klasszikus tortákat és a bájos aprósüteményeket nem lehet elhagyni, ezeket mindig keresik a vevők. Közöttük sok a visszatérő, akik szinte családtagok, szomszédok, olyan jó ismerősök, akiknek a piacon vagy az utcán is köszönnek az eladók.
A Fény utcai üzlet felső szintje igazi békebeli, romantikus, vaníliaillatú cukrászda – amely akár hungaricum is lehetne, hiszen nem olasz presszóról, amerikai caféról vagy bécsi kávéházról van szó, hanem hamisítatlan magyar cukrászdáról, amilyenből ma már itthon csak elvétve van néhány.
Az, hogy Auguszték mostani nemzedékének ifjú tagjai cukrászok lesznek-e, egyelőre kérdés. Bár, elnézvén a kislányok minapi lelkes munkáját, remélhetőleg akad köztük, aki továbbviszi ezt a fizikailag is nehéz mesterséget, és vállalja, hogy – akár a nagyapjuk – hajnali 6-kor már a műhelybe készül.
