A jogállam megbontása és a sajtószabadság elfojtása által bontja Magyarország az EU egységét

Gondot okoz a menekültek deportálása, ezért közös uniós mechanizmus kidolgozását javasolja Trócsányi László.

A magyar igazságügyi miniszter a német Die Welt-nek adott interjúban ismertette Budapest elképzelését, és amit például a Trump szócsövének tekintett amerikai Breibart News is idézett.  Ha az adott ország nem tudja deportálni a menekültstátuszra nem jogosultakat, akkor őket a Frontex kellő forrás birtokában – hazarepíttetné. Tízpontos listáján Trócsányi az illegális státusz, illetve a deportálás 10 kritériumát foglalta össze.

Szerinte eleve rossz üzenetet közvetít a kvótarendszer, mert a menekültek ebből arra következtetnek, ne törődj semmivel, gyere Európába, aztán csak találunk neked valahol helyet. A kvótarendszer nem hatékony már csak azért sem, mert a menekültek számos országba eleve nem akarnak menni, s hiába kényszerítenék őket oda, úgyis eljutnak előbb utóbb vágyott második otthonukba. Harmadrészt mindez nemzeti szuverenitás kérdése is. Ezzel együtt Trócsányi azt mondta, bármi legyen is az Európai Bíróság döntése, Magyarország elfogadja, hisz’ az kötelező rá nézve.

Az interjúban elmondottakhoz képest Luxembourgban viszont az hangzott el – a Reuters tudósítása szerint –, hogy Magyarország és Szlovákia továbbra is tartja magát ahhoz, hogy a kvótarendszer jogellenes. Ezúttal Lengyelország is csatlakozott hozzájuk. A triónak a Németországgal, Franciaországgal és többiekkel ellenkező álláspontja a volt kommunista blokk és a nyugatiak szakadásához vezethet.  Pedig az 1,6 millió bevándorlóhoz képest mindössze 120 ezer menekült befogadásának elosztásáról van szó, könnyítve ezzel a rendkívüli terhekre kényszerült Olaszországon és Görögországon. A többség a szolidaritást kérte számon, hisz’ Németország egyedül 160 ezer menekültet fogadott be ez idő alatt. Utóbbi hangoztatja, hogy miután a közös kassza első számú nettó befizetője, nem tartja igazságosnak, hogy mások felveszik az uniós támogatást, de cserébe semmit sem vállalnak. Július 26-án dönt Luxemburg, majd ennek nyomán az ősszel várható uniós álláspont, ami perlekedéssel és büntetésekkel párosulhat. Ha viszont a kisebbség álláspontja nyer, akkor az alááshatja az amúgy is konfliktusokkal terhelt uniós kapcsolatokat, hiszen nemcsak a Brexit bontja az egységet, de Magyarország és Lengyelország is a jogállam megbontása és a sajtószabadság elfojtása okán.

Az 1956-i amerikai beavatkozás fölötti dilemmát és az emiatti késlekedést utólag a történelem visszaigazolta – ennek hátterét és magyarázatát hozta nyilvánosságra az eddig szigorúan bizalmas védelmi minisztériumi iratok alapján a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívuma.

Az Eisenhover elnök és Dulles külügyminiszter vezetésével tartott katonai tanácskozáson határozottan felvetődött a magyar felkelés titokban történő támogatása, legvégső esetben akár az atomfenyegetésig is elmenve. Azonban mérlegelve a következményeket, az amerikai vezetés visszakozott a Szovjetunióval való atomháború rémét vizionálva.

Nehéz elképzelni, hogy egy magánegyetem miatt kitegyék Magyarország szűrét az uniós közösségből – ez a vélemény az EUrAktiv hasábjain jelent meg a Carnegie Alapítvány egyik, Budapesten tevékenykedő kutatóját idézve. Ha az Európai Bizottság látványosan Orbán ellenzékét kezdené el támogatni, akkor esélye sem lesz, hogy veszendőben lévő hitelét visszaszerezze. Különösen a Brexit után. Orbán az unióban amúgy is csak azért provokál, hogy otthon piros pontokat szerezzen. Közelednek a választások, és ő továbbra is a vidéki szavazókra épít, igyekszik kihasználni az urbánus–népi ellentéteket. Az már látszik, hogy a korrupció lesz a választás középpontjában, s ezért kell Soros Györggyel fenyegetőznie. Ugyanakkor, miután a Jobbik is a tüntetők oldalára állt, a kormányfőnek csak annyit kell mondania a szavazóknak: vagy a nemzeti vagy az idegen érdekeket tartod szem előtt. Merthogy a Fideszen kívül már senki nem képviseli a nemzeti érdekeket. S akkor pedig a saját érdekedben nincs más választásod, mint a Fidesz – gondolkodik Orbán Viktor fejével a Carnegie Alapítvány elemzője.

Tulajdonképpen ugyanerre, az Orbán által is képviselt tradicionalista hatalmi ideológiára fűzi fel az amerikai Project Syndicate folyóiratban gondolatait a Harvardon tanító Joseph Nye is, aki – a többi között – a védelmi minisztérium államtitkára is volt. Ezt az ideológiát a hidegháború óta Oroszország nacionalista köntösbe burkolja. A puha hatalomgyakorlással eredményt ért el, a többek között Orbánnál Magyarországon. Rajta keresztül ugyanis a NATO meggyengítésén munkálkodik Putyin. Az orosz soft power (puha hatalomgyakorlás) a szíved és a lelked veszi meg, fegyverek helyett információs háborút indít a hírhamisítás eszközeivel.

Ennek a hibridháborúnak az áldozata lett az amerikai elnökválasztás. Joseph Nye szerint azonban túllőve a célon a puha hatalomgyakorlás visszaüt, pont fordítva sül el, és az ellenállást erősíti. Ennek első ékes bizonyítéka a francia elnökválasztás.