Az élet hordozói
Számtalan méltató szó elhangzott, költőink halhatatlan verssorokból fontak gyöngykoszorút az anyák köszöntésére.
Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Ez az az ünnep, amelynek fénye nem halványult el az utóbbi években sem. Ilyenkor, anyák napján észre kell vennünk, hogy milyen sokat vállaltak, vállalnak értünk, gyermekekért. Május első vasárnapján azokra az anyákra, nagy-, déd-, ükanyákra és az ő felmenőikre is emlékezünk, akik már nem lehetnek velünk, ám szívünkben, emlékeinkben örökké élnek.
De ne csak az év egy napján jusson eszünkbe, hogy mit tettek értünk, a gyerekeikért! Az édesanyák áldozatvállalása ugyanis határtalan. Az utolsó falatot is inkább megvonják maguktól gyermekeik számára. Ki gyűlölné náluk jobban a háborút, a békétlenséget?
Az anyák fájdalma a legnagyobb, ha gyermekeiket szenvedni látják. De ki veszi észre az ő kínjaikat?
Az édesanyák példát adtak és adnak emberségből, szeretetből. Kísérje hát őket is az év valamennyi napján ugyanilyen szeretet, megbecsülés és tisztelet.
Azt kívánjuk, hogy még sokáig leljék örömüket gyermekeikben, unokáikban és dédunokáikban! Ők pedig ne feledjék soha, hogy mivel tartoznak az élet hordozóinak!
