Hét évtized után sem engedik elfelejteni azokat az embereket, akik a legrémisztőbb időkben is voltak olyan merészek, hogy a saját életük kockáztatásával mentsenek meg másokat. (A szerző felvételeivel)

Közülük most kilenc történet hőseire emlékeztek Budapesten. Yossi Amrani Izrael Állam magyarországi nagykövete és Pintér Sándor belügyminiszter a Belügyminisztérium márványtermében idézte föl a bátor tetteket, és adta át „A Világ Igaza” elismeréseket az egykori hősök még élő rokonainak.

„Egyenlőnek teremttettünk, és születésünkkel kaptunk nevet és életutat, így nincs olyan vezér, nemzet vagy vallás, amely megtagadhatja bárkitől a nevét és személyiségét. Ma azon keveseket ünnepeljük, akik mertek kockáztatni, és lelkiismeretük által vezérelve mentették embertársaikat. Eltökéltük, hogy nem felejtjük el őket, és emléküket életben tartva, jobbá tesszük a világot” – mondta Yossi Amrani, Izael Állam nagykövete.

„A holokausztról beszélnünk kell. Meg kell ragadnunk minden alkalmat az emlékezésre, hogy a saját és minket követő generációk is méltón emlékezzenek meg azokról a hősökről, akik életük kockáztatásával mentettek másokat. Ők tudták és bizonyították, hogy emberi életet nem a törvényi rendelkezések miatt kötelességünk védeni. Ők tudták, és bizonyították, hogy származásuk, vallási meggyőződésük alapján nem lehet kirekeszteni embereket” – jelentette ki Pintér Sándor belügyminiszter.

„Apám és anyám hősök voltak, de nem tekintették magukat hősöknek. Természetesnek tartották, hogy csak így lehet viselkedni. Az embernek reményt ad, hogy mindig vannak, akik segítenek” – mondta Gyürey Vera, aki édesapja, Gyürey Géza posztumusz kitüntetését vette át.

A kitüntetések átadása előtt Hegedűs D. Géza olvasta fel az életmentők történetét:

Megmentő: dr. Bárczi Gusztáv, dr. Essősy József és Zékány Iván

Megmentettek: Kisteleki Denise, Ecséri Lilla, valamint 60 zsidó gyermek

1944 októberében a Gyógypedagógiai Intézet két tanára, dr. Essősy József és Zékány Iván gyalogútra indult 93 sérült gyermekkel Kisújszállásról Budapestre, mivel az intézet épületét a németek katonai célra lefoglalták. A gyermekek és az őket kísérő két tanár nehézségekkel teli utat tettek meg a fővárosig, amelyet Essősy emlékirataiban részletez is. Amikor megérkeztek a Gyógypedagógiai Intézet budapesti tagozatára, az intézetigazgató, dr. Bárczi Gusztáv egy meglepő ajánlattal állt elő, miután a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjével, Langlet Valdemarral megállapodást írt alá. A megállapodás szerint dr. Bárczi igazgató belegyezett, hogy befogad 60 zsidó gyermeket, hogy az általa vezetett intézetben bújtassa őket. Dr. Bárczi bemutatta dr. Essősy és Zékány tanároknak a megállapodás lényegét és megkérdezte őket hajlandók-e foglalkozni a bújtatott zsidó gyermekekkel a már elhelyezett, 93 sérült gyerek mellett. A két tanár vállalta a feladatot a személyzet többi tagjával együtt, akik a hétköznapi karbantartói feladatok mellett a kezelésekkel és a főzéssel is foglalkoztak.

A sérült és zsidó gyermekek intézeti napjairól a túlélő Kisteleki Denise részletesen beszámol emlékirataiban, a leírtak teljesen megegyeznek dr. Essősy tanár emlékirataiban foglaltakkal. Denise emlékei szerint a bújtatottak között voltak édesanyák is (akiknek a nevét a Vöröskereszt listáján is megtaláljuk). Emlékezett egy Down-kóros kisfiúra (Jóskára) is, aki az ostromban esett áldozatul. Denise részletesen leírja az előkészületeket és az óvóhelyi hétköznapokat az ostrom idején, amikor a sérült gyermekek együtt éltek a bújtatott zsidó gyerekekkel.

Dr. Bárczi Gusztáv posztumusz kitüntetését rokona, dr. Szegeczky Dezső (a képen jobbra) vette át.

„Szakszerűen minden előre el volt készítve. Szigorúan, de mindig pozitívan és jó hangulatúan viselkedtek velünk. Foglalkoztattak bennünket napközben, vigyáznunk kellett a rendre, amikor nem volt víz, akkor a kályhán olvasztottunk havat és így fürödtünk szép sorjában… Nem éheztünk, mert naponta kétszer kaptunk meleg ételt…Mivel megjelenésünk nem volt nagyon zsidós, részt vehettünk az étel készítésében, de nem engedték az óvóhely elhagyását a lövedékek miatt, illetve azért, mert az óvóhellyel szomszédos szobában laktak a német parancsnokság emberei…az időt versek szavalásával töltöttük…, sokat énekeltünk és különféle imákat mondtunk. 1945. február havának első harmadában megérkeztek az oroszok…néhány nap elteltével megérkezett pár szülő is.
A vége felé a tanári kar tagjai, akik egy közeli helyen laktak csatlakoztak hozzánk az óvóhelyre a jobb feltételek miatt.”

A túlélő elbeszélése végén megemlíti néhány zsidó nevét, aki vele bujkált: Lendvai Andor operaénekes hatéves fia, Frank Ágnes 3 éves leánytestvére, akinek a beceneve Nyuszi volt, valamint Holicser Tamásné a 12 éves fiával.

2016. június 6-án az izraeli Jad Vasem Intézet dr. Bárczi Gusztávot, dr. Essősy Józsefet és Zékány Ivánt „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta.

Dr. Essősy József posztumusz kitüntetését fia, dr. Essősy Gábor vette át. Mivel az adományozóknak nincs tudomása még élő rokonáról, ezért Zékány Iván posztumusz kitüntetését a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben őrzik.

Megmentő: Chaben Gyula és felesége, Bözsi

Megmentettek: A Hűvös család, a Gottlieb család és a Szilasi család tagjai és további tíz zsidó ember

A Hűvös család Rákospalotán élt tágas otthonában. Az apa a budapesti postának volt az igazgatója. Széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezett és valószínűleg a hatóságok számára nem volt ismert zsidó származása. A család házvezetőnője Chaben Gyuláné volt. A háború alatt a család engedte a férjnek, Chaben Gyulának, aki a hatóságok által üldözött kommunista volt, hogy otthonukban titkos kommunista gyűléseket szervezzen 1943-ban (és talán még előbb is, valamint 1944 elején). Magyarország német megszállását követően, a Hűvös család otthonát a hatóságok mintegy „gettóháznak” nyilvánították, ahova a közeli zsidóságot gyűjtötték össze. 1944 májusában létrehozták a gettót Rákospalotán, ezután Hűvös Jánost munkaszolgálatra vitték. Ő azonban megszökött, de a nyilasok elfogták. Amikor a Duna felett átívelő hídon vezették át leugrott a fagyos vízbe és lábon lőtték. Egy német katona húzta ki a vízből és mentette meg az életét. Kórházi tartózkodása alatt Chaben Gyula gondoskodott róla, és még az apja által küldött pénzt is eljuttatta hozzá. A János Kórházban lábadozott Budapest felszabadulásáig.

A Jad Vasem Intézet 2015. április 14-én Chaben Gyulát és Bözsit „A Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazta. Chaben Gyula és Bözsi posztumusz kitüntetését Tóth Béláné vette.

Amikor Hűvös Sára és lánya Zsuzsi tudomására jutott, hogy a téglagyárba – a deportálást megelőző zsidók összegyűjtésére szolgáló helyre – akarják őket vinni, úgy döntött, hogy öngyilkos lesz. A szándék a város főügyészének fülébe jutott, és megtiltotta a két nő deportálását. Akkorra már mindketten elvesztették eszméletüket, ezért elrendelte, hogy vigyék őket kórházba. Amikor a családapa, Hűvös Ferenc tudtára jutott felesége és lánya öngyilkossága, ő maga is véget akart vetni életének, így ő is ugyanabba a kórházba került. Amikor magukhoz tértek Chaben Gyula – aki ismerte a családot – titokban kihozta az asszonyt és a lányt a kórházból, keresztény papírokkal, élelmiszerrel és ruhával látta el őket és Pásztóra szállította őket, ahol egy kis házat bérelt. A Chaben család ebben a házban bújtatta a Gottlieb és a Szilasi család tagjait is. Felesége sokat segített a búvóhelyen tartózkodó zsidóknak. Hűvös Zsuzsi (ma Gordon Shosáná) tanúvallomása szerint, Chaben Gyula más zsidókat is bújtatott különféle helyeken és látogatta őket hétvégenként. Úgy mesélte, hogy még egy bujkáló zsidó asszony gyermekének születésénél is segédkezett.

Az édesapa, Ferenc megélte a budapesti gettó felszabadítását folyamatosan tartva a kapcsolatot Chaben Gyulával.

Megmentő: Erdőkürti Zoltán és felesége, Krisztina

Megmentettek: Rudas Béláné és fia, Rudas János

A Rudas család Budapesten lakott. Az édesapát, Rudas Bélát, munkaszolgálatra vitték, később az ausztriai Mauthausen koncentrációs táborában halt meg.

Izabella és fia a budapesti lakásában élt, amíg a kormány a zsidókat otthonaikból csillagos házakba nem kényszerítette.

A csillagos házban töltött rövid időt követően Izabella és fia, János különböző budapesti lakásokban élt rövidebb ideig. Demény Pál, aki az édesapa jó barátja volt, segített Izabellának és fiának, hamis árjapapírokat szerezni. Néhány nappal később az utcán találkozott Izabella barátnőjével, Erdőkürtinével, akinek férje ellenezte a Magyarországon uralkodó kormányt, a náci és fasiszta ideológiát, így felajánlotta, hogy költözzék otthonukba a fiával együtt.

A szövetségesek folyamatosan bombázták Budapestet, így a lakosság, Izabella és fia is, hosszú órákra az épületek közös óvóhelyére kényszerült. Egy alkalommal nyilasok jelentek meg az óvóhelyen, zsidókat kerestek. Találtak is egy zsidó párt, de Izabella és fia megmenekült a hamis árjapapíroknak köszönhetően.

1945 februárjában a szovjet hadsereg Budapestre érkeztével az elbújtatott zsidók szabadon elmehettek.

Erdőkürti Zoltánt és Krisztinát 2015. március 3-án a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta.  Kettejük posztumusz kitüntetését a fiúk, Erdőkürti Zoltán (a képen) vette át.

Megmentő: Hrabovszki Mihály

Megmentettek: Stern György és Sándor

Amikor Stern László feleségül vette Beer Irént, akkor Irén magával vitte budapesti otthonukba az első házasságából származó gyermekét, Gábort is. A Stern ikerfiúk, György és Sándor 1938-ban születtek. Mialatt Stern László a magyar királyi hadseregben szolgált, elkezdődtek a zsidóüldözések Budapesten. 1944 októberében a Nyilas Párt hatalomra jutása után az anya elküldte a hatéves ikreket Újkígyósra (Délkelet-Magyarország). A fiúkat egy barátjukkal együtt, Hrabovszki Mihály vette gondjaiba, aki szerelőként dolgozott és egy gyümölcsfákkal körülvett házban élt. Gábort az édesanya lánytestvére nevelte, mindketten túlélték a háborút. Beer Irént 1944 novemberében deportálták, soha többé nem tért vissza a koncentrációs táborból.

Hrabovszki Mihály nagyon jól viselte gondját Györgynek és Sándornak. Az ikrek szabadon játszhattak más fiúkkal, senki sem árulta el őket a hatóságoknak. Magyarország felszabadulása után a fiúk édesapja magához vette a két gyereket. Hrabovszki Mihály szerető gyámja volt a fiataloknak, ezért nagyon nehéz volt elbúcsúznia az ikrektől. Stern László a fiúkkal (Sándorral és Györggyel) Sülysápra költözött és családnevét Rétire változtatta. Amikor az ikrek édesapja újranősült, akkor a fiúk a nagynénjükhöz költöztek. Réti György felnőttként a magyar külügyminisztériumban szolgált sok éven át.

Hrabovszki Mihályt 2015. december 29-én a Jad Vasem „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta. Mivel nem sikerült még élő rokonát fölkutatni, ezért Hrabovszki Mihály posztumusz kitüntetését a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben őrzik.

Megmentő: Gyürey Géza

Megmentettek: a Fischer család tagjai

A hatgyerekes Fischer Zsigmond egy budapesti pékség tulajdonosa volt. Elsőszülött lánya, Irén a nem zsidó Gyürey Gézához ment feleségül. A zsidóellenes törvények miatt a zsidóknak nem lehetett üzleti tulajdona, így Fischer Zsigmond a veje, Gyürey Géza nevére íratta a pékséget. Géza sok embernek segített, munkát adott a pékségben. A rendszerváltás és a számos tulajdonosváltás ellenére a pékség máig működik. Fischer Zoltánt (Irén testvérét) 1943-ban lengyelországi munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan sikerült megszöknie. Visszatérve Magyarországra elmondta, hogy ott min mennek keresztül a zsidók és, hogy ez vár a magyarországi zsidóságra is. A család felkészült a menekülésre. Egy festő-asztalos barátjuk segítségével a pékség padlásterében egy viszonylag nagy búvóhelyet építettek a család tagjai és közeli ismerősei számára.

2016. április 12 -én a Jad Vasem Intézet Gyürey Gézát „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta. Gyürei Géza posztumusz kitüntetését a lánya, Gyürey Vera (a képen) vette át.

1944 júniusa és októbere között a Fischer családot csillagos házba küldték, mintegy védve őket. Amikor a helyzet különösen veszélyessé vált, a családnak sikerült megszöknie és elbújnia a pékség tetőterében megépített búvóhelyen. Éjszaka mentek le a pékségbe wc-re és fürdeni. Géza gondoskodott élelemről a padlástérben. Amikor a bombázások sűrűsödtek, kénytelenek voltak lemenni a pincébe, ahol új búvóhelyet építettek a tüzelő mögött.

1945 januárjában a nyilasok elfoglalták a pékséget és a megmaradt lisztből sütöttek maguknak kenyeret. Figyelmeztették a Gyürey házaspárt, ha egy zsidót is találnak a házban, akkor mindenkit kivégeznek. Szerencséjükre a bombázások szüneteltek, így nem mentek le a pincébe. Januárban, amikor Pest felszabadulni látszott, a nyilasok elhagyták a pékséget és így megmenekült a család.

Fuvolaszó és gyertyaláng.

Megmentő: Kiss Mihály

Megmentettek: Bán Tamás és számos zsidó fiú

1944 októberében a 12 éves Bán Tamást és édesanyját egy sárgacsillagos házba költöztették Budapesten, annak ellenére, hogy 1938-ban áttértek a katolikus hitre. Az édesanya a fia megmentésére az Erdős család bejárónőjéhez, Hircsu Annához fordult segítségért, aki kicsempészte a kisfiút a lakásból és elvitte Kiss Mihályhoz, egy bentlakásos fiúiskola pap igazgatójához.
Kiss Mihály számos zsidó fiút fogadott be az iskolába, ahol megtanította őket, hogyan kell viselkedni az akkoriban mindennapos nyilas razzia alatt. Tamás egy hétig maradt az iskolában, amíg Hircsu Anna el nem vitte egy magánlakásba ahol elbújtatta. Az iskola közel volt az óbudai téglagyárhoz, ahol a zsidókat gyűjtötték össze a deportálásuk előtt. Az iskola ajtaját mindig nyitva hagyták, hogy bárki, akinek segítségre volt szüksége, szabadon bemehessen. Kiss Mihályt 1944 decemberében a nyilasok letartóztatták és megkínozták.

Kiss Mihály 1944 decemberétől 1945 júliusáig vezetett naplójában részletesen beszámol letartóztatásának körülményeiről és a fogva tartóinak brutalitásáról. Azt is leírta, hogyan rohanták le a nyilasok az intézményt, és hogyan terelték össze és kényszerítették a 12 éves fiúkat a nadrágjuk letolására, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy körülmetéltek-e. Az összes fiút a Duna partjára hajtották és belelőtték a folyóba. Az egyik fiú még a lövés előtt beugrott a vízbe, és később elmondta Kiss Mihálynak a borzalmas történetet, aminek szemtanúja, kis híján áldozata volt.

Kiss Mihályt 2015. szeptember 21-én a Jad Vasem Intézet „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta. Mivel nem sikerült fölkutatni még élő rokonát, ezért Kiss Mihály posztumusz kitüntetését a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben őrzik.

Megmentettek: Rusznyák Erzsébet és gyermekei Magda és András, Boros Pálné és fia, Péter, valamint Gesztesi Ákosné és 7 hónapos fia

1944 nyárelőn Leszkovszky György felajánlotta Rusznyák Erzsébetnek és gyermekeinek, Magdának és Andrásnak, hogy lakjanak az otthonában. Rusznyákék néhány hétig maradtak a családnál (az apa máshol talált búvóhelyet). András elmondása szerint Leszkovszky nem fogadott el tőlük semmilyen fizetséget. Onnan egy nagy varrodába mentek, amelyet a hadsereg üzemeltetett és ahol az édesanya, mint varrónő dolgozott. Az 1944. októberi nyilas hatalomátvétel után a budapesti zsidókat közvetlen életveszély fenyegette. Az anya és gyermekei ijedtükben elhagyták addigi helyüket, és máshova menekültek; később elfogták és a gettóba vitték őket, ahonnan sikeresen megszöktek, és egy másik búvóhelyen tartózkodtak egészen a háború végéig.

A Boros család Budapesten, a Leszkovszky család közelében lakott; Leszkovszky Margit és Boros Pálné barátnők voltak. Az apát, Boros Pált 1942-ben munkaszolgálatra vitték az oroszországi Voronyezs környékére. 1944-ben az édesanyát és fiát egy csillagos házban helyezték el. Leszkovszky felajánlotta, hogy költözzenek a tulajdonában lévő és a Nemzetközi Vöröskereszt által védett bérházba. Akkor az anya és fia, Péter elszökött a gettóból. A védett házban tartózkodtak 1944 novemberétől egészen a felszabadulásig, 1945 tavaszáig.

Boros Péter meggyőződése: Leszkovszkyt és családját keresztény hite vezérelte, amely szerint minden segítségre szoruló embert támogatni kell, függetlenül származásától, vallásától. A Rusznyák és a Boros család leírása szerint Leszkovszkyék a házukban bújtatták Gesztesi Ákosnét és csecsemőjét is.

2016. augusztus 2-án a Jad Vasem Leszkovszky Györgyöt és Margitot a Jad Vasem Intézet „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta. Leszkovszky György és felesége, Margit posztumusz kitüntetését a fiuk, Leszkovszky György (bal oldali kép) vette át.

Megmentő: Rosa Boenke (Elena nővér) Víg József és Mária

Megmentettek: Feuer Helga és Kurz Auguszta

Feuer Gusztáv és felesége, Kurz Auguszta Budapesten élt és mérnökökként dolgozott.1935-ben Auguszta lánygyermeknek adott életet, akit Helgának neveztek el. Gusztávot 1940-ben munkaszolgálatra kötelezték, ezért csak ritkán mehetett haza. Az 1944. márciusi német megszállás után a családnak sárga csillaggal kellett megjelölnie az otthonát. Októberben, a nyilas hatalomátvétel után már életveszély fenyegette a zsidókat, ezért Helgát más zsidó gyermekekhez hasonlóan a karmelita nővérek budapesti bentlakásos iskolájába küldték, ahol Elena nővér (eredeti nevén Boenke Rózsa) felügyelete alá került. Elena nővérnek sikerült a Vatikántól védelmet kérnie a zárda számára, remélve, hogy ez biztonságot nyújt majd minden zárdalakónak, függetlenül, hogy zsidó vagy nem zsidó az illető. Csakhogy a nyilasok sokszor semmibe vették, teljesen figyelmen kívül hagyták a menleveleket. A zsidó gyermekek új neveket kaptak az iskola által nyilvántartott egykori diákok dokumentumai alapján, és meg kellett tanulniuk az új életrajzi adataikat. A zsidó gyermekeket a zárda külön szárnyában helyezték el, még az étkezések alatt is teljesen el voltak különítve a magyar növendékektől. 1944. október 29-én a Vörös Hadsereg ostromának kezdetekor mindenkinek az óvóhelyekre kellett menni, ezért a diákokat egy helyiségbe terelték. Az életkörülmények napról napra nehezebbé váltak, étel is alig jutott a közösségnek, az ivóvizet hóból olvasztották.  A város felszabadulása után Feuer Helga (későbbiekben Tüdős Helga) 1945 tavaszán elindulhatott, hogy megkeresse a szüleit.

Ketten az igazak előtt tisztelgők közül az ünnepségen.

Miután édesanyja, Auguszta nem teljesítette a németországi deportálási parancsot, megkérte Víg Józsefet és Víg Máriát, hogy bújtassák. A pár beleegyezett, és segített Agusztának: a pár egy távoli rokonként élt a Víg házaspár otthonában a felszabadulásig. A barátság a háború után is megmaradt a Feuer és Víg család között.

Víg Józsefet és Máriát 2013. december 29-én a Jad Vasem Intézet „A Világ Igaza” kitüntetéssel jutalmazta. 2015 Január 14-én Rosa Boenke-t, Elena nővért a Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazta. Mivel nincs élő rokonuk, ezért Elena nővér, Víg József és Mária posztumusz kitüntetését a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben őrzik.