Szakemberhiánnyal küszködnek a magyarországi német cégek

Huszonharmadik alkalommal az idén kérdezte meg a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) a tagvállalatait és más külföldi beruházókat a magyarországi gaz­dasági állapotokról és az üzleti környezetről. A nagyszabású felmérést most már tizenkettedszer közösen végezték a közép-kelet-európai térség 15 más or­szágában működő német külkereskedelmi kamarákkal.

Az utánozhatatlan német alapossággal készített, 64 oldalas, grafikonokkal, táblázatokkal gazdagon illusztrált friss, kamarai jelentést Dale A. Martin, a Siemens Zrt. elnök-vezérigazgatója, a DUIHK elnöke és Dirk Wölfer, a testület kommunikációs osztályvezetője ma délben mutatta be a tagvállalatok képviselőinek és a sajtónak. Számunkra már-már hízelgő (ám tényekkel és adatokkal erősített) megállapítások egész sorát emelték ki az idei német konjunktúrajelentésből. A többi között az, hogy Magyarország fejlett piacgazdaság, erős és versenyképes vállala­tokkal, képzett és elkötelezett munkavállalókkal. En­nek megfelelően az itt működő (német) cégeknek nagyok a követelményeik a működési feltételekkel szemben – adott esetben ezek az elvárások magasabbak is lehetnek, mint a más, alternatív helyszí­nekkel szemben támasztottak. „…Fontos, hogy a hazai (értsd: magyarországi) adottságokat folyamatosan, tárgysze­rűen összevessük a vetélytársakéval, mert így azonosíthatók az erősségek és a hiányosságok...”

Az idén február 1.–március 3. között végzett felmérésben 230 magyarországi vállalat vezetői válaszoltak a kamara kérdéseire, és miként elhangzott: párhuzamosan a közép-kelet-európai térség 15 másik országában még 1525-en segítették véleményükkel a teljes és reális kép kialakítását.

A jelenlegi gazdasági helyzetet a vállalatok a tavalyi felmérésben összegezettnél jobbnak ítélik meg. Ez mind a nemzetgazdaság egészére, mind a saját ágazatra, valamint a saját üzleti helyzetre nézve érvényes. A vállalatok többsége az idén csaknem minden tekintetben ismét javulásra számít. A kedvező piaci feltételek további létszámbővítésre és a beruhá­zási kiadások emelésére késztetik a vállalatokat. A beruházások esetén azonban az egyen­leg nem javult a tavalyi eredményhez képest.

A felmérés alapvetően három területre csoportosítja az üzleti környe­zetet meghatározó tényezőket: a munkaerő-piaci feltételekre, a gazdaságpolitikai és szabályozási környezetre, valamint az operatív tevé­kenységet befolyásoló működési környezetre.

„A hagyományosan kedvezőnek ítélt munkaerő-piaci feltételeket illetően lényeges romlást tapasztaltunk az idei felmérésében – hangoztatták a prezentáció készítői. – Kiemelkedően negatívak a vélemények a képzett munkaerő rendelkezésre állására vonatkozóan: a válaszadók háromnegyede elé­gedetlen a jelenlegi helyzettel. A munkaköltségekre, a képzettségre, a termelékenységre és motiváltságra vonatkozó vélemények is kevésbé pozitívak, mint akár néhány évvel ezelőtt is.

A munkaerő-hiánnyal kapcsolatosan aggodalomra ad okot, hogy ez minden harmadik cégnél már a folyó tevékenység korlátozásához
vezetett, és csaknem minden ötödik vállalat esetében nem kis hatással lehet a beruházási tervekre. Még nem jellemző, de nem is ritka, hogy a hiányzó munkaerő miatt nem tudnak pótlólagos megbízásokat elfogadni a cégek – a feldolgozó-iparban erről már csaknem minden negyedik cég számolt be. 

A keresleti–kínálati arány megbomlása már most erősen hat a költségekre is: a vállalatok 56 százaléka szerint a szakemberhiány növeli a munkaköltségeket, a feldolgozó-ipariak háromnegyedére jellemző ez a hatás. 

A jelenség nem csupán a vállalatoknak okoz üzleti hátrányt, hanem kedvezőtlenül hathatnak a növekedési kilátásokra a nemzetgazdaságban. Ha tartóssá válik a munkaerőhiány, egyes beruházási tervek is veszélybe sodródhatnak. Már most minden ötödik cég jelezte, hogy visszafogna tervbe vett beruházásokat, a feldolgozó-iparban ez az arány 28 százalék. 

Égető szakemberhiány nehezíti a német vállalatok működését – olvasható a jelentésben. Mintegy két év óta, párhuzamosan a foglalkoztatási helyzet fokozatos javulásával, a vállalatok egyre növekvő mértékben szakemberhiányra panaszkodnak. Ez már a tavalyi felmérésben is megfogalmazódott: látványosan romlott az elégedettségi mutató.

Az idei felmérés szerint a helyzet drámaian súlyosbodott: négy cégből három elégedetlen, közülük 27 százalék „nagyon”, már csak elenyésző számban (5 százalék) vannak azok, akik elégedettek. Miként tavaly, akként az idén is a nagy, exportra termelő feldolgozó-ipari vállalatoknál a legsúlyosabb a hiány, és nem sokkal jobb a helyzet a kereskedelemben vagy a szolgáltatási ágazatban sem.

Biztató eredmény, hogy egykor erős kritikával illetett kérdésekben – a közigazga­tás, az adórendszer és a jogbiztonság tekintetében – javult a befektetők véleménye. Mindazonáltal azonban még mindig többségben vannak az „elégedetlen” válaszok.

Nem sikerült javítani a befektetők közérzetét két másik érzékeny témában, a korrupció, valamint a közbeszerzések átláthatósága kérdésében, ahol a tavalyihoz hasonló, igen gyenge eredmények születtek. Mindkét témában „igen kedvezőtlen” véleményt fogalmaztak meg a cégvezetők, akiknek háromnegyede elégedetlen a jelenlegi állapotokkal.

A befektetői környezet tekintetében az elégedettségi szint a leg­több országban csak csekély mértékben változott 2016-hoz ké­pest. A kérdésre, hogy milyen vonzónak tartják az egyes országokat, a befektetők zöme ismét Csehországot nevezte meg, mint a legvonzóbb befekte­tési helyszínt. Magyarország még a legvonzóbb öt ország egyike volt 2006-ban, ezt követően pedig fokozatosan (2012-re) a 13. helyre csúszott. Azóta kis lépésekben ismét javított ugyan a helyezésén, de az a tény, hogy négy éve a 9. helyen végzett, azt jelzi, hogy az egykori hiányosságok hosszú távon hatnak.

A megkérdezett vállalatok döntő többsége az idei felmérésben is kijelentette: „ismét Magyarországot választaná beruházása helyszíneként”. Részarányuk az előző felméréshez képest kis mértékben (másfél százalékponttal) emelkedett is, most 81 százalék. A múlt húsz év átlagában (erre a kérdésre vonatkozó adatok 1998 óta állnak rendelkezésre) 78 százalékot ért el ez az arány, a kamara a legmagasabb értéket 2003-ban mérte (84%), a legalacsonyabbat pedig 2012-ben (71%).

A DUIHK befektetőihangulat-index (BHI) értékét a konjunktúra-felmérés eredményeiből számítják ki. Összetétele az adott évben várható gazdasági aktivitást hivatott szemléltetni. Ez az index 2017-ban két ponttal, a tavalyi 18-ról 20-ra emelkedett, ami az eddig mért legjobb szint (–100-tól +100-ig terjedő skálán). A múlt években igen szoros összefüggést mutatott a magyar bruttó hazai termék változásával. Az index tavalyi értéke erősebb gazdasági növekedést jelzett, mint amennyi ténylegesen bekövetkezett. Ennek oka, hogy az állami beruházások előre nem látható mértékben, csaknem két harmaddal csökkentek tavaly. Ha a 2015. évi szinten maradtak volna a nemzetgazdaság beruházásai, a GDP mintegy három százalékponttal erősebben bővült volna, és így már összhangban lett volna az index szintjével is.

„Mivel az idén az állami beruházások újabb fellendülése várható, a beruházásihangulat-index emelkedése is alátámasztja, hogy 3 százalék fölötti gazdasági növekedés várható, becslésünk szerint elérheti a 3,5 százalékos ütemet is – hangzott el a kamarai jelentés ismertetésekor. 

Az idén a megkérdezett vállalatok 45 százaléka tervezi újabb dolgozók felvételét, csak 11 százalékuk gondolkodik létszám-csökkentésben. Ennél jobb arányt legutóbb csak 2001-ben mért a kamara (59–6%). Igen kedvező jel, hogy a foglalkoztatási szándék viszonylag egyenletesen jelenik meg a különböző ágazatokban, létszám- és exporthányad-kategóriákban, valamint régiók szerint is.

A beruházási és a foglalkoztatási szándékok nem minden esetben azonosak – húzták alá az értékelés bemutatói. A beruházásaikat növelő vállalatok kétharmada a létszámot is bővíti ugyan, a többi létszámbővítés nélkül teszi ezt. A beruházási kiadásokat csökkentő cégekre inkább a létszámcsökkentés a jellemző (minden harmadik!), de még ebben a csoportban is 21 százalék újabb munkatársakat szándékozik felvenni.

A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi és Kamara 2017. évi konjunktúra-jelentése teljes terjedelmében itt tanulmányozható, tessék kattintani!

x x x

Tudósításunkból is kikövetkeztethető: a német (és persze a magyar) cégek fejlődését, a termelés bővítését, a tervezett beruházások megvalósítását igen nagy mértékben korlátozza (helyenként akár meg is akadályozhatja) a mindenekelőtt szakképzett munkaerő hiánya. Ne feledjük: a legjobb képességű, legszorgalmasabb, leginkább újító szándékú, ereje teljében és élete virágában lévő kiváló szakemberek százezrei hagyták itt Magyarországot – reméljük, hogy csak néhány esztendőre. Okuk volt számos: alacsony bérek, a képzettségüknek megfelelő munkahelyek hiánya, lakáshiány, kamatcsapda és nem utolsósorban a csapnivalóan rossz közhangulat, amely az utóbbi nem egészen egy évtizedben a magyarokat emészti. Az ország ugyanis nem csupán az egyenlőtlen gazdasági fejlettség/fejletlenség következtében repedezik, sokkal inkább a társadalmi bajok, a mind nagyobb életszínvonal-különbségek miatt. Ez utóbbi talán még elviselhető is lenne, ha a köznek is hasznos szorgalom, tudás, törekvés eredménye lenne. Csakhogy nem ez a jellemző. Egyre gyakrabban döbben rá a társadalom nagy többsége: mindenekelőtt a politikai kegyencek zsebe dagad, és ezt nem csupán azok veszik észre, akik hiányoznak a magyarországi munkahelyekről, hanem a többség, amelyik itthon marad és keserűen tűr.