Fektessünk Európába és az aranyba

A világ legnagyobb alapkezelője, az 5 ezer milliárd (!) dolláros vagyont kezelő BlackRock értékelése szerint szebb idők várnak Európára. Nagyobb gazdasági növekedési ütemet produkálnak idén az európai gazdaságok, mint amit a legtöbb szakértő feltételez. Az európai tőkepiacok jobban fognak teljesíteni, mint az amerikaiak – mondja a Blackrock európai befektetési igazgatója, Martin Lück. Németország szerinte meg fog birkózni a rá váró amerikai és belső kihívásokkal. Kelet-Európa kapcsán is optimistának mutatkozik: azok a kelet-európaiak fognak a legjobban járni, amelyek egyidejűleg biztosítanak kiszámítható jogi környezetet, politikai stabilitást, illetve színvonalas infrastruktúrát és magasan képzett munkaerőt. Martin Lück az interjúban értésre adja, hogy a mostani időkben ő maga „aranypárti”, még a jelenlegi árszinteken is megvételre ajánlja a nemes fémet.

Zentai Péter: A vártnál valamivel jobban élénkül az eurózóna és tulajdonképpen az egész EU gazdasága. A második fél év állítólag tényleg nagyon pozitívnak ígérkezik. Meglepetésként érik-e a friss számok a BlackRockot Európa állapotáról?
Martin Lück: Kétségtelenül lendület tapasztalható a gazdaságilag élen járó összes országban, az OECD-tagállamok mindegyikében. Az általunk kidolgozott és alkalmazott gazdasági teljesítményeket mérő rendszerünk (a Blackrock „Macro GPS”-e) ráadásul még inkább „bullish” a közeljövő fejlődési ütemét illetően, mint amit az elemzők többsége sugall. A magunk részéről pozitív meglepetéseket prognosztizálunk az európai gazdasági növekedés kapcsán. Az utóbbi időben napvilágot látott számok alá is támasztják optimizmusunkat.

Ezeket a jó számokat megérzik-e a polgárok a „saját bőrükön is”? Vajon tükröződni tudnak-e egyáltalán a közelgő holland, francia, német, esetleg olasz választások eredményeiben?
– Aligha. A valamelyest erősebb gazdasági növekedés ténye nem igazán képes befolyásolni a szavazók hozzáállását egyik említett országban sem. Ami e tekintetben fontos – ahogy ezt évek óta tapasztaljuk –, hogy a munkanélküliségi mutatók nem tudnak „kitörni”, mintha bennragadtak volna egy viszonylag magas szinten és csak nagy nehezen mennek valamicskét lejjebb. Szóval a gazdasági makroadatok javulása nem fogja különösebben befolyásolni a politikai választások eredményeit.

Mennyire képes Németország kezelni a rá leselkedő kihívásokat, például a menekültügyet belülről és a várható amerikai protekcionizmus erősödését kívülről? Ön szerint Merkel vagy Schulz lenne-e jobb irányítója Németországnak, Európának – a kihívások legyőzése szemszögéből?
– Németország képes kezelni az „amerikai kihívást”, tehát a várható protekcionista rezsimet. Hozzáteszem, fogunk azért emiatt jócskán szenvedni. Nagyobb kihívásnak tartom azonban ennél a menekültproblémát. Ezt képtelenség tartósan kezelni kerítések és falak építésével, „egyéni”, egymástól elkülönített módszerekkel. Ehhez Európának közösen kell cselekednie, döntenie. Ez utóbbi kihívás kezelése tekintetében nem észlelem, hogy Martin Schulz előállt volna valami újjal, mással, a Merkeléhez képest előbbre mutató megoldási javaslattal vagy recepttel.
Ha Németország hajlandó lenne is egyértelműen vezetni Európát, a közeli múlt történelme újra és újra azt bizonyítja, hogy Németország uniós partnerei sose hajlandók a németeket követni, pláne olyan esetekben nem, amikor ezért túl magas politikai árat kellene fizetniük.

A védelmi szektor, a katonai iparban érdekelt, annak bedolgozó cégek vajon nem a piacok legfőbb nyertesei lesznek-e hamarosan? Bevásárolnak-e hadiipari vállalatokba? Ha igen, akkor konkrétan hol, mely cégekbe, mely országokba?
–Nem kizárt, hogy nőnek a hadi kiadások mindenütt és ebből jócskán profitálnak az erre szakosodott vállalatok. Másrészt mégiscsak azt tapasztalni, hogy óriási az érdeklődés a piacokon az ún. ESG alapok (Environmental, Social Governance), tehát az olyan cégek papírjait tömörítő befektetési lehetőségek iránt, amelyek tevékenysége a természeti környezet óvása, a jobb minőségű kormányzás és a társadalmi felemelkedést elősegítő tartós fejlődésre fókuszál. Az ilyen részvényalapokból a hadiipari cégek papírjai ki vannak zárva. Egyelőre korai megjósolni, hogy mely szektorok irányítják meghatározó módon a piacokat a következő időszakban.

Mégis, önhöz mely tőkepiacok és ágazatok állnak közel?
– Azok, amelyek a legnagyobb valószínűséggel fognak profitálni az elkezdődött fellendülési, egyúttal magasabb inflációval járó ciklusból. Portfólióinkban továbbra is felülsúlyozzuk a relatíve olcsó, de jó vállalatok részvényeit, melyeknél egyrészt jó az ár/hozam arány, illetve azokat a vállalatokat szeretjük, amelyek megbízhatóan, tartósan jó osztalékkal szolgálnak. Felül vannak súlyozva nálunk a feltörekvő piaci, az európai és a japán papírok. Amerikával kapcsolatosan semlegesek vagyunk, nem kötelezzük ott el magunkat túlzottan.

Mit vár az európai piacoktól az idén?
Jókat. Az európai indexek az idén utolérik az amerikai indexeket, az utóbbiakhoz képest jobban fognak teljesíteni. Ez különösképpen a francia és a holland választások eredményeit követően materializálódik majd igazán.

Kelet-Európáról befektetési szempontból mi a véleménye?
– A kelet-európai piacokban rejlő komoly potenciál megkérdőjelezhetetlen. Hozzáteszem, annak a térségnek a teljesítménye erősen függ a globális – különösen az Európán belüli – kereskedelem dinamikájának alakulásától. Hosszú távon azon kelet-európai országokban hiszünk, amelyek egyidejűleg biztosítanak magasan képzett munkaerőt, jó infrastruktúrát, megbízható regulációs és jogi környezetet, illetve politikai stabilitást. Ezen tényezők együttesen a lehető legvonzóbb üzleti, befektetési célponttá avatják az ilyen (kelet-európai) országokat.

Nem gondolja-e, hogy most annyi aranyat kell venni, amennyi csak belefér?
– Nekünk valóban az a véleményünk, hogy az arany még a jelenlegi árakon sem drága, és javasoljuk is e nemes fém tartását, vásárlását. Ugyanis védelemként szolgál a piaci volatilitás hirtelen kilengéseikor. Kimondottan jó az arany, amikor híján vagyunk jobb hozamokat produkálni képes alternatív befektetési lehetőségeknek. Ez az állapot persze csak addig tart, amíg alacsonyak a kamatok. De figyelmeztetek: magánbefektetők semmiképpen se „vigyék túlzásba” az arany tartását, portfóliójuknak az arany hányada ne haladja meg a 7-8 százalékos arányt!