Orbán a szélsőjobb ideológusainak engedte át a közmédia irányítását

Az Amerikában élő magyar történész, Balogh Éva szerint már az x-dik provokáció Orbán részéről a Washington, Brüsszel, de a saját pártcsaládja által vallott értékekkel szemben az, hogy ilyesvalakit tisztelnek meg az elismeréssel. A kitüntetés előző díjazottjai közül több tucatnyian visszaküldték az érdemrendet, de ki van zárva, hogy méltatlankodásuk önvizsgálatra késztesse Budapest urát. Magyarország a szélsőjobb ideológusainak engedte át a közmédia irányítását és bevette a tananyagba egy revizionista író egyik munkáját.    

Magyarország a kerítések, a menekültriasztó álarcok országa – írja a Der Standard budapesti tudósítója. Hangsúlyozza, hogy a migránsokat továbbra sem látják szívesen Orbán Viktor birodalmában, ám azok ismét itt vannak. Sátraikkal újból tele van a Keleti előtti aluljáró, igaz, csak azért, mert Mundruczó Kornél ott forgatta filmjét, amelynek címe: „A felesleges ember”. A mozi a képzelt Európában játszódik, amelyben éles lőszerrel tüzelnek a menekültekre, büntetőtáborokba zárják őket. A statisztákat Németországból hozták, hiszen Magyarországon jóformán már nincsenek migránsok. De azért naponta emberek sérülnek meg, amikor megpróbálnak átjutni a határon, a jobboldali-populista kormányfő által felállíttatott szögesdróton.

Akinek mégis sikerül átküzdenie magát, de elfogják, azt rendőrök és katonák törvénysértő módon átrakják a szerb határon. Közben – főleg a fiatal férfiakat – megverik, rugdalják, kutyákat uszítanak rájuk. Tréfáskedvű biztonsági erők, köztük mezőőrök, újabban madárijesztőkkel díszítik a határzárat, hogy elriasszák a jövevényeket. Schöpflin Györgynek, a Fidesz EP-képviselőjének azonban még ez sem elég. Szerinte ebből a szempontból levágott disznófejek hatásosabbak lennének.    

Egy évvel ezelőtt a német kancellár volt olyan bátor, hogy a menekültek mellé állt, ám a nagyszerű gesztust gyorsan ellene fordították – állapítja meg a The Daily Telegraph brit konzervatív lap. A kommentár úgy látja, hogy a lépés töréspontig vitte a viszonyt az unió keleti és nyugati fele között és mindenütt megerősítette a populistákat. De a törökökkel kötött reálpolitikai megállapodásnak és a Balkán lezárásának köszönhetően megszűnt a migránsok tömeges beáramlása. Az elemzés úgy értékeli, hogy egy éve Merkel nagy hibát követett el, amikor kellő elővigyázatossági intézkedések nélkül nyitotta meg a határokat, hiszen pillanatok alatt százezrek érkeztek. Ugyancsak jócskán alábecsülte más államok hajlandóságát, különösen az etnikailag homogén keleten, hogy kövessék a példát és tartsanak ki az olyan európai alapértékek mellett, mint az emberi méltóság, szabadság, demokrácia. Az érintett országok egyszerűen nemet mondtak a menekültekre, az áttelepítésekre, sőt a nyugati multikulturalizmusra, pedig azt a belépéskor még elfogadták.

Ám a legrosszabb az, hogy a hatalmas teher akkor jelentkezett, amikor Európa a nagy világgazdasági válság óta a legnagyobb stagnálást éli át. Ily módon lábra kaptak az illiberális populizmus erői, akik ellen pedig Merkel egész politikai során küzdött. Mindezért lehet hibáztatni, de egy alapvető dologban igaza van. Nevezetesen, abban, hogy rá mert kérdezni, milyen is akar lenni Európa, miközben más vezetők: Cameron, Hollande, Orbán és Renzi visszariadtak a saját felelősségüktől. A kérdés továbbra is időszerű: olyan földrészen akarunk élni, amelyen érvényesül az emberi méltóság és a kisebbségek joga, avagy a nacionalizmus és az intolerancia világát szeretnénk, amelyet sötét erők uralnak? Ahol pl. a Fidesz egyik EP-képviselőjének van mersze kijelenteni, hogy levágott disznófejekkel kellene elriasztani a menekülteket a határon. Ahol Ausztriában szélsőjobbos elnök kerülhet hatalomra, a büszkén iszlámellenes holland Szabadságpárt pedig vezetheti a népszerűségi listát. A kockázat egyértelműen az, hogy a földrész visszatér a szűk, nacionalista megoldásokhoz, ám ez esetben búcsút mondhat a jólét nagy részének. Merkel nem mindig kapja azokat a válaszokat, amiket szeretne, de más vezetőkkel ellentétben mert kérdezni. Ezért a történelemnek igazságot kell szolgáltatnia számára.  

Mégis Németországban maradhat egy ghánai menekült, akit pedig ki akartak toloncolni, csak éppen nem lehet, mert a bíróság szerint Magyarországon rendszerszintű hiányosságok vannak a menedékellátásban – jelentette a Süddeutsche Zeitung. Az észak-rajna-vesztfáliai eset azért különleges, mert a 32 éves férfi a katolikus egyháztól kért és kapott menedéket. Ám a rendőrség erővel börtönbe vitte a kolostorból, amely átmenetileg otthon adott neki. Erre válaszul a münsteri püspök felháborodását fejezte ki az eljárás miatt, beleértve annak brutalitását. Ezek után született meg a közigazgatási bíróság döntése, amely szerint a magyar hatóságok részéről fennáll az embertelen, illetve lealacsonyító bánásmód veszélye, méghozzá nagy valószínűséggel. Merthogy Magyarország nem akar, de nem is képes megfelelő szállást és ellátást adni a menedékkérőknek.  Így a férfi most beadhatja kérelmét a német bevándorlási hivatalnál, jóllehet korábban Magyarországon már regisztrálták.  

A helyi újság az ügy háttereként azt írja, hogy Magyarországon napjainkban államilag irányított kampány zajlik. A lehető legrosszabb uszítással próbálnak meg hangulatot kelteni a minden ellen, ami idegen. Orbán birodalmában napirenden van a migránsok őrizetbe vétele, bántalmazása. Az emberi jogokat lábbal tiporják. A cél az, hogy a népszavazás után még az utolsó „vendégeket” is kiűzzék az országból.

Egy neves bolgár elemző szerint Közép-Európa azoknak a földje, akik kedvezően vélekednek az unióról, csak éppen borúlátóak az ügyben, hogy képes-e a túlélésre a szervezet – írja a Financial Times. Ivan Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiai Intézet vezetője emlékeztet arra, hogy a V4-eknél sokak szerint az EU sorsa jó pár dologban hasonlít a Szovjetunió szétesésére. Ugyanakkor félnek attól, hogy kimaradnak az integráció jövőjének meghatározásából. Lengyelországban pl. a konzervatív forradalom megosztotta az országot, elriasztotta a külföldi befektetőket és minimálisra csökkentette Varsó befolyását az unióban. A Jog és Igazságosság szempontjából ugyanakkor logikus, hogy a párt megpróbálja a kezében összpontosítani a hatalmat, mert ha az nem terjed ki a bíróságokra, a központi bankra és a sajtóra, akkor az ellenség vonja azt ellenőrzése alá. Ám még ez a kormány sem euroszkeptikus, azaz nem akar kilépni az EU-ból, mint ahogy a lakosság többsége sem.

Viszont Brüsszel részéről tévedés volna azt gondolni, hogy meg kell büntetni azokat, akik megsértik a szabályokat. Nem arról van szó, hogy az EU ne bíráljon, ám egyértelművé kell tennie, hogy a megújulás nem Közép-Európa rovására megy majd végbe. Mert különben a kelet-nyugati ellentétek csak gyorsítják a szétesés folyamatát. Napjaink európai politikájában azt a paradoxont tapasztalni, hogy amikor a 27-ek jövőjéről van szó, Közép-Európa az elégedetlen populisták terepeként jelenik meg a víziókban. Csakhogy ezek az erők a saját, unióbarát választóiknak tartoznak felelősséggel. Vagyis Brüsszelnek óvakodnia kell attól, hogy egyhamar leírja a régiót.

Ingadiplomáciát folytat a héten a német kancellár: összesen 15 állam- és kormányfővel találkozik, hogy megüzenje: Európának élnie kell, erősödnie kell és a britek kiválása miatt újra össze kell fognia! – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Pontosan azért iktatott be ennyi megbeszélést, hogy nem mondhassa senki: diktálni akar a földrésznek. Ezért széleskörű konszenzust igyekszik kialakítani a partnerekkel, beleértve a V4-eket, akiknek vezetőivel holnap Varsóban ül tárgyalóasztalhoz. A cél az, hogy előkészítsék a jövő hónapban esedékes pozsonyi uniós csúcskonferenciát, ahol főként a biztonság és a versenyképesség erősítése, valamint az lesz terítéken, hogy jobb kilátásokat teremtsenek a fiatalok számára a kontinensen.