Sérti az uniós szabályokat a magyar élelmiszerlánc-felügyeleti díj és a dohánytermék-értékesítést terhelő adó

Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos kijelentette: „Magyarország teljességgel jogosult arra, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti tevékenységeivel járó költségeket finanszírozza, illetve az egészségügyi rendszere finanszírozása céljából adót vessen ki a dohánytermékekre. Mindazonáltal Magyarországnak biztosítania kell, hogy valamennyi vállalkozás egyenlő elbánásban részesüljön, és a hozzájárulások beszedése a meg nem különböztetés alapján történjék.”

Miután a Bizottság 2015 júliusában részletes vizsgálatot kezdett, Magyarország a progresszív díjszerkezeten alapuló fenti két adóügyi intézkedésből származó adók egyikét sem szedte be, ennek eredményeképpen állami támogatás nyújtására ténylegesen nem került sor. Következésképpen ezekben az esetekben visszafizettetésre nincs szükség.

A progresszív díjszerkezeten alapuló szóban forgó két magyar adóügyi intézkedés az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, valamint a dohánytermékek előállításából és kereskedelméből származó árbevételre kivetett adót érinti. Jóllehet, az árbevételen alapuló díjak vagy adók önmagukban nem vetnek fel állami támogatással kapcsolatos aggályokat, a Bizottság megítélése szerint a progresszív díjszerkezet szelektív előnyöket biztosít az alacsonyabb adókulcs alá tartozó (vagyis alacsonyabb árbevételt elérő) vállalkozásoknak.

Magyarország nem tudta bizonyítani, hogy a progresszív szerkezet létjogosultságát akár az egészségügyi vizsgálatok költségeinek fedezésére szolgáló élelmiszerlánc-felügyeleti díj célkitűzései, akár a dohányipari vállalkozásokra kivetett adók egészségügyi vonatkozású célkitűzései indokolták volna. Azzal, hogy a hozzájárulást egy (egykulcsos) arányos rendszeren keresztül összekapcsolják az árbevétellel, már figyelembe veszik az ellenőrzött kiskereskedelmi szereplő – vagy a dohányipari vállalkozás – méretét.

A Bizottság nem vonja kétségbe Magyarország azzal kapcsolatos jogát, hogy az adószintjeit maga döntse el, sem pedig a különböző adók és illetékek célkitűzéseit. Mindazonáltal az adórendszernek összhangban kell állnia az uniós joggal – ideértve az állami támogatási szabályokat –, és az nem részesíthet indokolatlan előnyben egy adott vállalkozástípust, például az alacsony árbevételű vállalkozásokat.

A magyarországi élelmiszerlánc-felügyeleti díj a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal tevékenységének fedezésére szolgál; 2014-ig valamennyi élelmiszerlánc-szereplő (az éves árbevétel 0,1%-ának megfelelő) átalánydíjat fizetett. 2015-ben progresszív díjszerkezetet vezettek be a napi fogyasztási cikkeket árusító üzletek esetében, amelynek mértéke 0%–0,1% az alacsony (legfeljebb 50 milliárd forint, kb. 158 millió euró közötti) árbevételű üzletek és 6% a magas (300 milliárd forintot, kb. 950 millió eurót meghaladó) árbevételű üzletek esetében. Napi fogyasztási cikkek például az élelmiszer, a kozmetikai cikkek, a gyógyszerek vagy a háztartási tisztítószerek stb.

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj kedvez továbbá bizonyos üzleti modelleknek is – a franchise-átvevőknek az egyéni árbevétel alapján, az integrált kiskereskedelmi vállalkozásoknak a teljes forgalmuk után – ami magasabb, mivel több üzlet árbevételét foglalja magában – kell adót fizetniük.

Magyarország nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy a progresszív díjszerkezet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által az érintett üzletek felügyelete kapcsán viselt költségekben mutatkozó hasonló progresszív sémának felel meg. Valójában semmi sem bizonyítja, hogy a 6%-os díjmérték alá tartozó nagyobb üzletek felügyeletével járó költségek 60-szor magasabbak lennének, mint a 0,1%-os díjmérték alá tartozó kisebb üzletek felügyelete kapcsán viselt költségek. Magyarország ezért nem bizonyította meggyőzően, hogy a felügyeleti díj logikája indokolná a progresszív díjszerkezetet.

Tavaly novemberben a Magyar Országgyűlés eltörölte a progresszív díjszerkezetet, és újra bevezette a valamennyi élelmiszerlánc-szereplőre egységesen alkalmazandó 0,1%-os átalánydíjat. E rendelkezések 2015. december 27-én léptek hatályba, és a bevezetésük eloszlatta a Bizottságnak az állami támogatással kapcsolatos aggályait.

A múlt év február 1-jén új magyar jogszabály lépett életbe, amely „egészségügyi hozzájárulásnak” nevezett adót vet ki a dohánytermékek Magyarországon történő előállításából és kereskedelméből származó éves árbevételre. Ez az új adó az adóraktárak engedélyesei, valamint a dohánytermékek importőrei vagy bejegyzett kereskedői esetében alkalmazandó.

Az adómérték progresszív: az alacsony (legfeljebb 30 milliárd Ft, kb. 95 millió € összegű) árbevétellel rendelkező vállalkozások mindössze az árbevétel 0,2%-ának, a magasabb (60 milliárd Ft-ot, kb. 190 millió €-t meghaladó) árbevétellel rendelkező vállalkozások az árbevétel 4,5%-ának megfelelő összegű adót kötelesek fizetni.

Magyarország nem bizonyította, hogy a dohánytermékeknek az egészségügyre gyakorolt hatása arányosan növekszik az e termékeket értékesítő vállalkozások árbevételével, vagy hogy a valamely gyártó által értékesített első doboz cigaretta egészségre gyakorolt hatása nagyobb, mint az ugyanazon gyártó által értékesített utolsó doboz cigarettáé. Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy a progresszív díjmérték a jellegénél fogva nem indokolt, és az adórendszer általános szerkezete nem összeegyeztethető a belső piaccal.

Ugyancsak az adótermékekre kivetett adóval összefüggésben, ha a vállalkozás bizonyos támogatható beruházásokat hajt végre, legfeljebb 80%-kal csökkentheti a jogszabályból fakadó kötelezettségét. A Bizottság megállapította, hogy az ilyen levonás, amelyre csak egyes vállalkozásoknak van módjuk, nem összeegyeztethető azzal az egészségügyi vonatkozású célkitűzéssel, amelyet Magyarország a hozzájárulás bevezetésével kívánt elérni. Az olyan beruházások, amelyek a jellegüknél fogva a dohányipari vállalkozások termelésének és kereskedelmi kapacitásának növelésére irányulnak, valójában nem csökkentik az egészségkárosodást (ami az egészségügyi hozzájárulás kifejezett célja lenne), hanem éppen növelik.