Márton napja – Aszklepiosztól József Attiláig
Nem véletlen, hogy a rómaiak Aesculapiust (Aszklépiosz), az orvos istent is ekkor ünnepelték, akkori rossz nyelvek szerint éppen azért, mert a doktoroknak soha máskor nem volt annyi dolguk, mint e mulatozások óráiban. S ebben jórészt azok a nagy mennyiségben fogyasztott libák voltak ludasak, amelyek pedig a hadisten, Mars szent madarainak számítottak, és harcias gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.
Aszklépiosz (görög betűkkel Ἀσκληπιός, latinosan: Aesculapius, régiesen: Eszkuláp) a gyógyítás istene volt a görög-római mitológiában. Apollón és Korónisz nimfa gyermekeként, halandóként kezdte az életét, ám Zeusz az istenek közé emelte, így lett ő a gyógyítás és a gyógyhatású szerek istene. Négy gyermeke szintén az orvoslásban ért el nagy eredményeket. Makháón a sebészet mestere, Podaleiriosz a belső bajok ismerője, Panakeia a gyógyszerkészítés értője és Hügieia (reá emlékeztet a higiénia szavunk) a közegészségügy patrónája volt.
Az igen népszerű istenségnek, Aszklépiosznak igen jellemző attribútuma volt az az orvosi pálca, amelyre egy kígyó tekeredett fel. Ez a pálca ma is a gyógyszertárak cégérében látható. A kígyóknak nagy szerepük volt Aszklépiosz gyógyító mesterségében is. A kígyó egyébként jelképezte a vedlésével az újraéledő testet. Szent állata a kígyó mellett a kakas volt, amelyet gyakran áldoztak neki.
A lúd pedig úgy csatlakozott hozzájuk, hogy római „beceneve”: „avis Martis“ (Mars isten madara). Így kapott helyet régi szófejtéssel „Márton madara” a keresztény naptárban.
Akit ezen a napon mi ünneplünk: az a Szent Márton, aki a legenda szerint a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben (a pontos dátum kérdéses). A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: isten szolgálatába állt. Jóságáról már életében is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni.
A monda – mint jól tudjuk – úgy szól, hogy amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szerény Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét, ennek köszönhetően a derék Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Márton és az orvosok kapcsolata azóta is örök. A többi között azért, mert Porres Szent Márton gyógyszerészből lett domonkos szerzetes, majd papként gyógyított egész életében. 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Kemény, alázatos életet élt. Édesanyja afrikai, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék típus, úgynevezett mulatt volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó, nem tarthatta házában mulatt gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette Mártont, aki példaképe lett társainak.
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jó hírű gyógyítója volt a környék betegeinek. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos rendi szerzetesnek állt. Attól kezdve, mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már akkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, s amikor a prior – megelégelve a dolgot – kiutasította betegeit, Márton a nővére házát alakította át kórházzá.
Az ő hatására létesített egykori mestere, Mateo Pasto árvaházat, a domonkosok szegénykonyhát nyitottak a konventjükben, és számtalan más karitatív intézmény nyílt szerte a városban.
Maga a perui alkirály is gyakori vendége volt, és e barátság lehetőséget adott Mártonnak arra, hogy a legnyomorultabbakon is tudjon segíteni.
Megszámlálhatatlan csodát tulajdonítottak neki, de a legnagyobb csoda alázatossága volt, amellyel szüntelen imádságban és határtalan szeretetben élt; 1639-ben halt meg.
XVI. Gergely pápa 1837-ben boldoggá, XXIII. János pápa 1962. május 6-án szentté avatta. Szent Márton azóta hivatalosan védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek. Meg a maga módján József Attilának persze, aki már a szentté avatás előtt megírta:
X X X
Márton napi libafesztivál Budapesten
Libából készült finomságokkal, Márton napi játszóházzal és libasimogatóval is várják a már negyedik alkalommal megrendezendő, ingyenes Márton napi libafesztivál látogatóit a pesti, városligeti Vajdahunyadvárban november 13–15. között. A szervezők a klasszikusnak számító töltött libanyak, libamáj és ludaskása mellett számos gasztro-különlegességgel készülnek. A rendezvény ideje alatt a látogatók kóstolhatnak például helyben frissen készült libatepertőt és libaburgert is.
A rendezvényen hagyományőrző programok és Márton napi különlegességek is várják az érdeklődőket. A legkisebbek számára gyermekműsorokkal, kézműves-foglalkozásokkal, korabeli mutatványosokkal, libasimogatóval és parasztudvarral készülnek. A felnőttek libához illő italokat is találnak majd: megnyílik az újborok utcája, és megjelennek a kiállítók kínálatában a házi sörök meg a jófajta pálinkák is.
November 13-án, pénteken számos kiállítóknál fél áron kóstolhatóak meg a libából készült legfinomabb ételek és természetesen a hozzájuk illő nedűk is. Fontos tudnivaló: a Márton napi libafesztiválra a belépés ingyenes.
