Magyar zsidónak lenni jó!

Könnyen felizzítható, aztán már szinte ön­gerjesztő. Nem igényel új megoldásokat, csak régi, vagy éppen aktuális célpontokat. Nem túl költséges és bármikor bevethető. Kiváló­an elfedi a társadalmi problémákat, eltereli a felgyülemlő feszültségeket. Kiváló közönség mozgósító, közösség és mítoszszervező. Hát­ránya, hogy nehezen lehet féken tartani. Hát­ránya még, hogy legfőbb mai formái,- mint az antiszemitizmus és a rasszizmus- a fejlett de­mokráciákban teljesen szalonképtelenek.

Az „egyszerű antiszemiták” semmit nem tudnak a zsidó vallásról, történelemről. Lehet, hogy többségük egyetlen zsidót sem ismer személyesen. Zsidógyűlöletükhöz nincs is szükségük zsidókra. Ismerik viszont saját éle­tük megoldatlan problémáit, öntudatlanul is érzik, hogy képtelenek azokkal szembenézni és főleg képtelenek életvitelükön ennek meg­felelően változtatni. Nehézségeik okait má­sokban keresik, a megoldást másoktól várják.

Ellenséget találni és gyűlölni könnyebb, mint felelősséget vállalni önmagukért. Csoportok­ba szerveződve pedig a gyűlölet a sikeresség, együvé tartozás, fontosság és felsőbbrendű­ségi érzés illúzióját kelti bennük. Nem ve­szik észre, hogy gyűlöletre nem lehet pozitív életstratégiát felépíteni. A gyűlölet elveszi az energiájukat valódi életük, valódi kérdéseinek megoldásától. Zsákutcába viszi őket, bármi­lyen lelkesen menetelnek, bármily egyenru­hában. Gyűlöletüktől nem lesz több és jobb munkahely, nem lesz magasabb életszínvonal önmaguknak és családjuknak, csak ők lesznek emberként egyre és egyre kevesebbek.

Szegény antiszemiták. Mindezt nem látják. Nem látják, hogy hamis politikai erők eszközei.

Igen, ma is vannak Magyarországon antisze­miták. Es mint mindig, ha a társadalomban, gazdaságban megoldatlan feszültségek gyülemlenek fel, ma hangosabbak és erőszako­sabbak. Igy vezetik le feszültségeiket, így ve­zetik félre őket feltörekvő, felelőtlen politikai erők.

A sorsán javítani akaró, azért tevékenykedő, magyarságával nem kérkedő, azt természetes­nek tartó többség Magyarországon nem anti­szemita és nem gyűlöletre építi fel az életét. Jelen sorok írója „mindenki ismer mindenkit kisvárosban” született. 71 év alatt senki sem zsidózta le. Eddig. Most megtörténhet, de ezt is emelt fővel, büszkén kell vállalni. Mint ahogy nemzetünk büszke lehet arra a teljesítmény­re, amivel a magyar-zsidók hozzájárultak az emberiség és Magyarország felemeléséhez. Alljon itt néhány példa:

Bíró László találta fel az egész világon hasz­nált golyóstollat. Neumann János megalkotta az első elektronikus számítógép logikai rend­szerét. Gábor Dénes felfedezte a holográfiát. Wigner Jenő és Szilárd Leó részt vett a világ első atomreaktorának fejlesztésében. Szilárd Leó és Einstein közös szabadalma a mozgó al­katrész nélküli hűtőgép. Kármán Tódor társal­kotója a helikopternek és az első ballisztikus rakétának. Gróf András/Andrew Grove a modern mikroprocesszorok sebességét sok­szorozta meg felfedezésével, Rubik Ernő „koc­kája” bejárta az egész Földet.

A 14 magyar Nobel-díjasból 11 magyar-zsidó.

Szitányi Ullmann Móric a magyar vasútfej­lesztés megalapozója volt. A hazai ipar fejlesz­tésében elévülhetetlen érdemeket szerezett többek között Weiss Manfréd, Goldberger Leó, Wolfner Gyula, báró Hatvany-Deutsch, Kner Izidor, Richter Gedeon. Személyükhöz fűződik a hazai vas és gépgyártás, textilipar, bőripar, cukoripar, nyomdászat, a modern gyógyszer­ipar nagyvállalkozásainak felfejlesztése.

A magyar hungarikumok közül a zsidó-ma­gyar Herendi Fischer Mór, Herz Ármin, Pick Márk, Zwack János alapították a Herendi Por­celángyárat, a Herz és a Pick szalámigyárakat, a Zwack Unicum likőrgyárat. De említhetjük a Kotányi fűszer és paprika gyárat, Franck Hen­rik kávévállalatát.

Hosszú, szinte kimeríthetetlen a magyar-zsi­dó tudomány és kultúra kiemelkedő képvi­selőinek listája. Korányi Frigyes a magyar tüdőgyógyászat, Hirschler Ignác a magyar sze­mészet, Herczel Manó a modern magyar sebé­szet úttörői voltak, Östreicher-Mannes József a Balaton első fürdőorvosaként megalapította a füredi szívkórházat.

Ki ne ismerné a magyar operettet világhír­re emelő Kálmán Imre dallamait, Molnár Fe­renc Pál utcai fiúk regényét, Radnóti Miklós verseit, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szerb Antal műveit?!

Magyar-zsidó a csárdás zenéjét megalkotó Rózsavölgy Márk, a Kossuth-nótát komponá­ló Lányi Ernő, Goldmark Károly és Dohnányi Ernő zeneszerzők, Seres Dezső a "Szomorú vasárnap" dal világhírű zeneszerzője, vagy Vincze Zsigmond a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” dal írója. A magyar kabaré megalapítója, „atyja” a magyar zsidóNagy Endrevolt. A nemzet nagy művészei közül né­hány színművész: Kabos Gyula, Latabár Kálmán, Básti Lajos. A karmesterek közül:Solti György, Doráti Antal, Széll György, Reiner Fri­gyes. Világhírű énekeseink: Székely Mihály, Carelli Gábor, Ernster Dezső. Képzőművésze­ink: MoholyNagy László, Czóbel Béla, Iványi Grünwald Béla.

Egy rövid leírásba nem fér bele minden zsi­dó-magyar alkotó, olimpiai bajnok sportoló és a kimaradók sem kevésbé jelentősek.

Magyar zsidónak lenni jó.

Minden más kisebbségnél több véráldozattal és a hazáért való tettekkel megszolgáltuk és kivívtuk helyünket e nemzetben és e hazában.

A magyar zsidóság rendelkezésére állt az Árpád-házi királyoknak, ha kellett, és elszen­vedte az üldöztetést, ha úgy látszott nincs szükség rá.

A magyar zsidóság kivette a részét az 1848-as szabadságharcból, majd ezt követően az ipar és kereskedelem kiépítéséből, a modern polgári társadalom megalapozásából.

A magyar zsidóság harcolt az első világhá­borúban, a második világháború frontjaira pedig fegyvertelenül küldte ki a bűnös ország vezetés.

Aztán bekövetkezett 1944, és Magyarország a halálba küldte zsidóságát, közel hatszázezer magyar-zsidót.

Nincs itthon és a világban olyan magyar-zsi­dó család mely nem vesztette volna el csa­ládtagjainak többségét a holokauszt során. Megtörve bár, de mégis visszajöttek a túl­élők. Ma itt él mintegy 100 ezer magyar zsi­dó, és a világban máshova szóródottak közül is sokan magyarul gondolkodnak és magyarul álmodnak.

Mert zsidó-magyarnak születtek. Szeretik Petőfi Sándort, Arany Jánost, szeretik a ma­gyar dalokat, a magyaros ízeket, a magyar tá­jakat. Mert a szülőhaza nem lecserélhető.

Mert magyar-zsidónak lenni jó.

Őseink sírjai e földön domborulnak. Több mint ezeréves magyar és a több ezer éves zsidó kultúra ötvöződik bennünk tudatosan, vagy tudat alatt. Ez hallatszik a „Szól a kakas már” különös dallamaiban, ez szólal meg Rad­nóti minden, fájdalmasan szép verssorában.

Büszkén, emelt fővel kell és lehet vállal­nunk magyar zsidóságunkat, küzdenünk az antiszemitizmus és minden gyűlölet ellen. Megbűnhődtük már „A múltat s jövendőt”. Sokat tettünk, teszünk és tehetünk még ma­gunkért, a hazánkért, Magyarország és a világ zsidóságáért.

Mert magyar zsidónak lenni jó.

Dr. Sós Csaba írását elsőként az Izraelben megjelenő, magyar nyelvű "Új Kelet" című hetilap tegnapi száma közölte.