Történelmi üzenetek továbbítója – Csepel, szikratávíró állomás, 1914–2014

Megemlékezést: ünnepi beszédeket, koszorúzást tartottak ma késő délelőtt Csepelen, a Kossuth utca 1. alatt, ott, ahol emléktábla és egy vasszerkezetű antenna hirdeti a magyar rádiózás (valójában: a szikratávíró-állomás működésének) kezdetét. Sajnálatos, hogy ezen az emlékhelyen – miként a beszédekből is kiderült – semmi sem eredeti. A szikratávíró készülék eltűnt, másolata, modellje, nem tudható, van-e egyáltalán valahol. Az antenna, az adótorony pusztán kicsinyített másolat, miután az eredeti mintegy 120 méter magas volt (jóval kisebb, mint a lakihegyi 314 méteres, ikonikus „szivarantenna”), és a távíróállomás épülete sincs meg már. Ráadásul az sem itt, hanem jó néhány száz méterrel odébb állt…

Az ünnepi szónokok elmondása szerint száz nap sem kellett ahhoz, hogy megtervezzék, fölépítsék az adótornyot, beszerezzék a távíró-berendezést. (Az akkori háborús időszakban ez volt igazán a nagy tett!) A szikratávíró-állomás hivatalos átadásának próbáját 1914. október 14-én tartották: innen üdvözölte a magyar kereskedelmi miniszter a szófiai kollégáját.

Ez a környék, a Csepel-sziget északi része volt a vezeték nélküli hírközlés és nem utolsósorban a később elkezdődött magyarországi rádió-műsorszórás helyszíne. A szikratávíró-állomás adótornya húsz évig állt, és alapvető eszköze volt a hang alapú rádiózásnak. Az első világháború éveiben – miután abban az időben emberi hangot csak vezetékkel és telefonközpontokkal összekötött távbeszélő-készüléken (telefonon) lehetett továbbítani, a hivatalosan az Guglielmo Marconi (1874–1937) által feltalál drót nélküli távíró, a szikratávíró volt az az eszköz, amellyel igen nagy távolságra, akár az ellenség feje fölött, üzeneteket lehetett továbbítani. A technikatörténet természetesen számon tartja a szikratávíró német és orosz feltalálóját, Heinrich Hertzet [1857–94] és Alekszandr Sztyepanovics Popovot [1859–1905], illetve Sir Oliver Joseph Lodge-ot [1851–1940] és Sir Jagadish Chandra Bose-t [1858–1937], aki egymástól függetlenül, csaknem egyidejűleg mutatta be készülékét, illetve járult hozzá a technikai tökéletesítéshez. A lényeg: a szabadalom, Marconi patentje 1896 óta létezik, ő viszi el a dicsőséget.

Az ő készülékének köszönhetően nagyon sok embert – köztük a Titanic utasainak egy részét – sikerült megmenteni; akkor már ismert volt Morse-nak köszönhetően az SOS-jelzés: „…–––…”.

És ugyanez a találmány közvetett eszköze volt a gyilkolásnak is a Nagy Háborúban, hiszen a parancsok sokaságát közvetítették egyik helyről a másikra a távírászok.

Visszatérve a mai csepeli jubileumra: az I. világháborúban a központi hatalmak vezeték nélküli hírforgalma sokáig ezen a (katonai) távíróállomáson keresztül zajlott le. Innen sugározták – a szentpétervári forradalom hírére – a központi hatalmak békeajánlatukat Oroszországnak egy svédországi távíróállomás közbeiktatásával.

Használta a Vöröskereszt, a hadifogságba esett katonák üzeneteit is továbbították a csepeli távírászok. Az orosz forradalom vezére, Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság első embere, Kun Béla ugyancsak a csepeli szikratávíró segítségével váltott üzenetet; Lenin állítólag szolidaritását fejezte ki magyar vöröskatonák küzdelmei iránt, és további harcokra serkentette őket a leverésükre érkező seregekkel szemben. A csepeli állomás közbeiktatásával tartotta a magyar kormány a kapcsolatot a Párizs környéki béketárgyalások magyar küldöttségével is…

Részt vett a csepeli műszaki személyzet – már békeidőben – a magyar rádió-műsorszórás megteremtésében is, amihez később fölépült a lakihegyi, a székesfehérvári és a tárnoki adóállomás.

A lakihegyi rádióadó környéke ma is fontos helyszín: a honvédség távközlési központja onnan tartja a kapcsolatot – igaz, műholdakon keresztül – a külföldön szolgáló magyar katonákkal.

Mindazonáltal – erre sarkall a mostani jubileum is – célszerű lenne, ha a magyar távíró- és rádiószolgálat, illetve később a rádió-műsorszórás emlékeiből legalább kamara-kiállítás formájában, állandó bemutatót rendeznének be a mai ünnepség helyszínén, a csepeli Kossuth utca 1. alatt, az emlék-antenna tövében. Sok iskolás minden bizonnyal élvezné a látványos technikatörténeti kiállítást, az egyesített történelem- és fizikaórát.