Bélyegrapszódia – „megszólalnak” a filatélia remekei
Első pillantásra a kiállítótér nem látszik olyan nagynak, hogy ennyi kincs elférjen benne. A trükk: falba süllyesztett, kihúzható fakeretekben, vékony üveglapok között tárolják az értékes nyomtatványokat (például a kincset érő kék Mauritiust is!), hozzá klímaberendezés gondoskodik az állandó hőmérsékletről és páratartalomról.
Az 1930 alapított, és évtizedig a Posta-vezérigaztatóság budai, Krisztina körúti palotájában működött Bélyegmúzeumot 1940-ben költöztették át a pesti, Dob utcai (évtizedekig minisztériumként is szolgált), Rimanóczy Gyula tervei alapján emelt, máig modernnek számító postaépületbe. A Magyar Posta Bélyegmúzeuma a félemeleten kapott helyet. Az intézmény az Egyetemes Postaegyesület tagja. A régebbi bélyegek vásárlás, csere, hagyaték révén gyarapították a múzeum gyűjteményét. A kiállítás földrészenként, azon belül országonként és abc-sorrendben mutatja be a világ bélyegtermését, kivétel csupán a 63 tematikus külön-gyűjtemény. Fenntartója 1990-ig a Magyar Posta volt, azután a patinás cég három részre szakadt. A 2008-i gazdasági világválság idején a Postás Múzeum anyagával szélesedett a gyűjtőkör, ugyanis a bélyeg reklám- és propagandahordozóvá vált – továbbá kurzusonként változott is.
A bélyegek korszakait a sokszorosított kisgrafika, mint művészeti ág, a nyomdatechnika pedig mint ipar- és technikatörténet, vagy a filatélia divatja határozza meg, és a történelem ugyancsak árnyalja a korszakok képét. A bélyeggyűjtés a 19. század óta a filatélia tárgya, ezért őrzik a hazai bélyeggyűjtés összes dokumentumát is. A magyar bélyeggyártásban eddig kétszáz grafikus dolgozott. Légrády József legendás emlékezetű tervező fél évszázados működése nyomán már raszteres mélynyomással állították elő a legszebbek példányokat. Az Nemzeti Kulturális Alap pályázatán a Bélyegmúzeum nemrég 610 ezer forintot (!) nyert, hogy megszerezhesse a magyar filatelisták levelezését, továbbá 1,2 millió forintot a további anyagvásárlásra. A kiemelkedő értékű példányokat múzeumpedagógiai foglalkozásokon mutatják be a múzeum szakemberei, a múzeumi tanórákat pedig az alaptantervhez igazítják. A bélyeggyűjtők kéthetenként találkoznak a múzeumban és könyvtárban.
Nikodém Gabriella igazgató egy frissen elkészült, tanulságos társasjátékot mutatott be: Schuler Ágnes jeles személyiségek kutatásairól, különböző szakterületekről állított össze kártyákat. Aki jó választ ad, tovább léphet a mezőnyben. Ezután ismertette a múzeum idei kiállítási programját: április 26-tól Shakespeare-bélyegeket, szeptemberben pedig az 1989. szeptember 14-én alakult, az idén 25 éves Magyar Filatéliai Tudományos Társaság (MAFITT) jubileumára az első világháború eseményeiből következik kiállítás. Közszemlére teszik a Balatonnal kapcsolatos bélyegek is. Április 25-én Debrecenben rendezik a hagyományos bélyegnapot, a filatelisták nagy, kiállítással párosított ünnepét, az ősszel pedig Sárvárott nyílik bélyegkiállítás. A magyar Bélyegmúzeum hagyományosan csatlakozik a múzeumok éjszakája és a múzeumok majálisa rendezvényeihez.
A Bélyegmúzeum mindeddig néma, ám sokatmondó és többségükben gyönyörű kiállítási tárgyai a 21. században már „megszólalnak”. Száznál is több kiállított bélyeghez hallhatóvá váltak a kapcsolódó zeneművek vagy részleteik QR-kódok és az okostelefonok segítségével. A Bélyegrapszódia című kiállítás az idén a múzeumok éjszakájáig, azaz június 21-ig látogatható.
A tavalyi kettős jubileum, Giuseppe Verdi és Richard Wagner ünneplése adta az ötletet a zenei vonatkozású bélyegek kiválogatásához a sok tízezerből. Liszt Ferenc tizenkilenc rapszódiájának emlékére tizenkilenc témakörben (vitrinben) és egy himnuszokat tartalmazó ráadásban csoportosította a kiállítás nagy tudású rendezője, Szabó Jenő muzeológus a világ minden tájáról származó, zenei motívumokkal vagy portrékkal kapcsolatos postabélyegeket. A világ első bélyegét 1840. május 6-án adtak ki Nagy-Britanniában, az volt a Black Penny (fekete penny) – Viktória királynő arcképével. Az alkalmibélyeg-kibocsátás a 20. század elején kezdődött. A zenei tárgyú darabok csak európai klasszikusokat ábrázolnak, akárhol adták ki őket. Liszt Ferencre 25 ország bélyege emlékezik. Sok kiállított mini grafikán, bélyegen megjelenik a zene írott nyelve, a kotta is, valamint zenével kapcsolatos tárgy és hangszer.
Egyedülálló, hogy a Bélyegmúzeumban kapott helyet Esterházy Pál ezüsttel kivert karosszéke, amelyből Joseph Haydnt hallgatta; a zeneszerző zseni testvéréről, Michael Haydnről is jelent meg bélyeg.
A változó kort tükrözi Szent István, később I. István királyarcképe a bélyegeken. Föllelhető Lehel kürtje (10. századi elefántcsont faragás), a mondabéli történet tárgya – persze grafika formájában. Megörökítették Apaffy Mihály díszes kis zsoltároskönyvét. Látjuk Józsa Juditszobrászművész alkotásait Cinka Pannáról, Kronberger Liliről, a háromszoros műkorcsolya-világbajnoknőről, aki Kodály dallamaira futott a jégen (egyébként Szent-Györgyi Albert sógornője volt). Természetesen akad bélyeg Beethovenről, a martonvásári koncertekről, az Apassionata kottája a tó vizében tükröződik. Otto Klemperer a II. világháború után a budapesti Operaházban vezényelt – jelzi ugyancsak bélyeg.
A következő tárló a magyar muzsikusok arcképcsarnoka: Mosonyi Mihály, Lehár Ferenc, Goldmark Károly, Kálmán Imre (és a hungarikumnak számító Csárdáskirálynő), Vörösmarty Mihály, Egressy Béni,Erkel Ferenc emlékére kibocsátott bélyegeket tartalmazza. Utána a sok kül- és belföldi Liszt-bélyeg, Kodály és Bartók arcképei mellett felsorakozik a Vigadó, a rákoshegyi Bartók Zeneház, a Hősök tere – méltó és méltatlan zenei események helyszíne.
A magyar vitrinek után a nagyvilág kiadványai következnek. A kottázott középkor tárlójában Arezzói Guido jelzi a zene születését. A Mediterráneum az európai zenekultúra bölcsője volt az ókori görögökkel, Izraelben Jerikó ostromát láthatjuk, és itt a helye Carl Orff Carmina Burana című, 13. századi dallamokat feldolgozó diákénekeinek is, valamint a szerzetes Hildegard von Bingen dalainak. Megörökítettek középkori kottákat is.
Wagner külön tárlót kapott német birodalmi, NDK-beli, osztrák, morva és egyéb bélyegeivel, II. Lajos bajor királlyal. Itt helyezték el a Paraguayban tévesen Adolph Wagner emlékére 1980-ban kiadott postabélyeget. Megjelentek Degas gyönyörű táncosnői a balettzene kapcsán.
Külföldön rengeteg opera- és operett-énekesről készítettek bélyeget, ám magyar (ejnye!) nincs közöttük. Ennek oka, hogy a Magyar Állami Operaház nem tett javaslatot egyetlen nagyságát megjelenítő bélyegtervre sem. Van azonban Caruso, Nellie Melba, Albert Lortzing (a Cár és ács szerzője, aki főszerepet énekelt a saját operájában) arcképével megjelent bélyeg.
Az 1960-as években hanglemezes képeslapokat adtak ki, amelyeken megszólalSzékely Mihály, Mátyás Mária, Gyurkovics Mária és Melis György, az operettisták közül: Lehoczky Zsuzsa, Oszvald Marika, Felföldi Anikó.
A zenés színpaddal foglalkozó részben látunk opera-, operett- és balett-jeleneteket, a legtöbb Mozart-, Verdi-, Puccini- és Csajkovszkij-művekről készült. Igen sok A hattyúk tava balett-ábrázolás, hiszen a szovjetek egykor tőlünk rendelték a bélyegeiket. A zeneművek fejezet Händel, Dohnányi, Grieg, Lully, Beethoven, Mozart műveit állítja középpontba.
Érdekesség egy inflációs bélyeg Buenos Airesből: a Teatro Colón mellé tízezer dolláros értéket írtak – a falklandi háború után. Nagyon szépek az alkalmi egyházi muzsikát bemutató bélyegek Belgiumból, Luxemburgból, Mexikóból, a Karácsony-szigetekről, a Karibi-országokból és Máltáról.
A nagy karmesterek sorából nem maradhatott ki Rossini (aki tizenöt éves korától vezényelt!), Toscanini, Furtwängler, Ormándy Jenő, Nikolaus Harnoncourt, Thomas Beecham, Karl Böhm, Leonard Bernstein és mások. Külön vitrinbe tették a zene szentélyeit, a Milánói Scalát, a Drezdai Semperopert, a régi Markgräfliches Opernhaust (Bayreuth), az új Festspielhaust, a Sydney-i Operát, a moszkvai Bolsojt, Csajkovszkij krimi szülőházát.
Ingres hegedűje címmel olyanokat mutatnak be, akik nemcsak egyetlen „műfajban” tevékenykedtek, de szívesebben lettek volna ismertek a zenei pályafutásukról. Dominique Ingres (1780–1867), a francia festőakadémia mestere, III. Napóleon kedvence arról álmodozott, hogy zenészként fogják tisztelni – nem így történt. Louis Braille nemcsak a vakok számára találta fel a nyomtatást, hanem jó orgonista is volt. Gárdonyi Gézáról kevesen tudják dalszerző mivoltát, Rabindranath Tagore énekes és dalszerző, May Károly egyházzenész volt. Togo olyan bélyeget adott ki, amelyen Einstein hegedül. Heisenberg és Bohr négykezest játszott zongorán, Albert Schweitzer orgonistaként jótékonysági hangversenyeket adott a lambarénéi kórháza megsegítésére, Max Planck elképesztően sok hangszeren játszott. William Herschel eredetileg zeneszerzőnek készült, azután lett csillagász. Katonazenekarokban oboistaként talált égi harmóniákra: ő építette meg kora legnagyobb távcsövét. Üstökösöket fedezett fel, megállapította, hogy a Tejút korong alakú – mindezt Kelet-Angliában. Jean Jacques Rousseau, Luther Márton nemzeti vallási énekek szerzője, Friedrich Nietzsche komponistaként Petőfi-verseket zenésített meg. Mindnyájuk leghíresebbike természetesen Leonardo da Vinci volt, aki persze zenélt is.
A koronás főkről szóló tárlóban első helyen áll VIII. Henrik angol király, aki szép reneszánsz dalok szerzője, lantjátékos, és a 16. század legnagyobb, 56 főből álló zenekarát tartotta fenn. A belga Erzsébet királynő hegedült, Nagy Frigyes porosz, X. Alfonz spanyol király szintén zenélt, XIV. Lajos, a Napkirály pedig táncolt – nyilván zenére.
Egy másik vitrin hangszereket mutat be: Stradivari-hegedűt, Liszt Ferenc kezének gipszmásolatát, különleges zeneszerszámokat. Visszajátszás címmel dr. Szomolányi István – szakmáját tekintve fogorvos, a legnagyobb magyar lemezgyűjtő – tulajdonában lévő hanglemezt tartalmazó bélyegeket láthatunk. Bhutánban 1970-ben készült lemezes bélyeg, 1989-ben Kanada adott ki 38 centes hangosfilmes (!) lemezt. A Scala humana kis gyűjteménye híres zenész hölgyekről szól, mint Clara Schumann, Nadia Boulanger, Fanny Mendelssohn.
A legszellemesebb tárlócím a Jönnek a csehszlovákok! Szepesi György szavait nemzedékek idézik egy bizonyos labdarúgó mérkőzésről. Itt is jöttek, hiszen ők adták ki a legtöbb zeneszerző-bélyeget, sorozatokat híres karmesterekről, ráadásul metszetek nyomtatásával. A zenei versenyek nevezetes helyszínei: Salzburg, Budapest, Miskolc, Madrid, Monaco szerepelnek a bélyegeken.
A himnuszok a világban Beethoven Örömódájával kezdődnek, hiszen ez lett az Európai Unió himnusza. Közöttük Haydn szerzeménye, amely volt már Ausztria és Németország nemzeti himnusza is, de Ausztria 1946-tól Mozart ritmusait használja. Megörökítették az első, 1570-ből való himnuszt, a spanyol uralom alatt lévő Hollandiából, amelyet Wilhelmus van Nassouve írt. A lengyelek Dombrowsky-indulója a napóleoni háború idejéből származik. Az olaszok himnuszát Gotfredo Mameli szerezte. A spanyolok az Himno Gallegót, vagyis Galícia dalát emelték a himnusz rangjára. Szerepel itt a magyar is, aminek szövegét Kölcsey 1823. január 22-én, Madách születésnapján fejezte be, majd Erkel zenésítette meg. Érdekesség, hogy az albán himnusz román zeneszerzőtől származik, de ennél is érdekesebb, hogy a magyaron kívül az uruguayi himnusz zeneszerzője is magyar: Debály Ferenc (1791–1859).
Itt is zene szól – ez a következő tárló címe, és bár a bélyegen nem szerepel a szerző, de tudjuk, hogy a műkorcsolyázáshoz, jégtánchoz, műlovagláshoz, szinkronúszáshoz, ritmikus gimnasztikához mindig zenei aláfestés járul. Végül az utolsó vitrinben jótékonysági rendezvények, felvonulások és ünnepek bélyegei sorakoznak.
Köszönet a ragyogó és nagyon tanulságos tárlatvezetésért Szabó Jenőnek!
