A hentes titkos gyűjteménye a Kieselbach Galériában

Az örökösöket nehéz volt rábeszélni, hogy Kieselbach a minden képzeletet felülmúlóan gazdag műgyűjteményt közkinccsé tegye egy rövid kiállítás és egy általa kiadott gyönyörű album révén. Amikor először hallotta a képek hírét, felkereste az utódokat, de csak a konyháig jutott, a hokedlire ültették le, semmit sem láthatott Kövesi különleges mikrovilágából, ahová elmenekült a húsaprítás után. A gyűjtemény másik csodája, hogy nem került ebek harmincadjára, hanem kevés kivétellel egyben maradt.

Kieselbach a könyvhöz írt előszavában igyekszik magyarázatot találni a titkolózásra. A 20. század a tragédiák és a félelmek korszaka volt. Kövesi a legnyersebb valósággal, a hússal dolgozott, „közben otthon, az átlagos újlipótvárosi lakásban szisztematikusan felépíti a szépség birodalmát. Festményeket vásárol, jókat és még jobbakat… Közben tudta, hogy minden, amit megszerzett, egy pillanat alatt eltűnhet”.

Átélte a vészkorszakot, amikor a hatalom a tulajdonán kívül az életét is el akarta venni. Megjárta Mauthausent, három testvére és a szülei ott pusztultak el. Ő is találkozott Mengelével, de visszajött, megint üzletet nyitott, megházasodott, két gyermeke született. Az államosításkor a hatalom újból mindenét elvette, és ő megint földönfutó lett. Angyalföldön gyári munkásként dolgozott, majd a Lehel piacon, végül 1957-ben a Csanády utca 5-ben átvette egy 56-os disszidens hentesboltját. A húsból alig tudott valamit keresni, az állam folytonos félelemben tartott minden „maszekot”, elvben „feketézőnek” vagy „árdrágítónak” tartotta őket.

Viszont a házi termelésű és konzervált csalamádéból és más savanyúságból már több pénz származhatott. Kövesi jó ember volt, ha ismert vevői között szegény akadt, nem adta ingyen az árut, hanem pénzt csomagolt vissza a hús mellé. A vevők között voltak művészek, műgyűjtők és BÁV-becsüsök is. Bár tiltották a magán-műkereskedelmet, kézen-közön mégis hozzájutott egy-egy képhez, illetve a feloszló gyűjtemények néhány darabjához. A hat elemit végzett Kövesi nem értett a művészethez, de jó tanácsadói voltak. A valamikori Luxor Kávéházban (jelenleg Kieselbach Galéria) megismerkedett más gyűjtőkkel. Minden keresetéből képeket vásárolt: az első két Vaszary-képet Nemes Marcelltől vette meg. Megfordult Bortnyik Sándor, Anna Margit és Kassák özvegyének lakásán. Az emberekben bujkáló félelem miatt magángyűjtemény szóba sem jöhetett.

 

 

Ritkaságszámba ment, hogy egy 1970-i BÁV aukción Kövesi 160 ezer forintot költött el, amikor az átlagkereset nem érte el a 2000 forintot. Kieselbach munkásságának nagy ünnepe, hogy most bemutathatja ezt a kispolgári lakásból származó csodát, e párját ritkító titkos gyűjteményt, amelyben Perlmutter Izsák, Bortnyik, Kassák, Koszta, Pekáry, Bálint Endre, Nemes-Lampérth, Uitz, Anna Margit, Ámos Imre, Aba-Novák, Barcsay, Kádár Béla, Szőnyi, Egry, Csók, Fényes Adolf, Rippl-Rónai, Scheiber Hugó remekei mellett kilenc Mednyánszky-kép is megcsodálható. A szocializmus korszakának talán egyetlen nagy magángyűjteménye nyílt meg most a nagyközönség előtt és örökíttetett meg könyvben.

A titkos gyűjtemény című, 240 oldalas reprezentatív album (nem az első!) Molnos Péter szakértő munkáját dicséri. Tanácsadó és koordinátor: Kolozsváry Marianna.