Trom Aladár, a Világ Igaza – emléktábla az embermentőnek

A bensőséges ünnepélyen Trom Aladárra, az életmentőre emlékeztek. Fia, Trom András, beszédében rámutatott: nem csupán édesapjára gondolt, amikor az emléktáblát kezdeményezte, hanem tisztelgésnek szánta a Trom Aladáréhoz hasonló tetteket végrehajtó, mintegy 750 honfitársunk előtt is. Ők a vészkorszak idején életük kockáztatásával és ellenszolgáltatás nélkül zsidókat mentettek.       

Cselekedeteikért Izrael Állam őket tartja a világ népei között igazaknak, kegyeseknek, jámboraknak. Ők a Világ Igazai. Mindössze 23 ezren vannak a világon. Trom Aladár egy közülük. Trom fia Karsai Elek levéltáros, történész becslésére hivatkozva elmondta: hazánkban 30-35 ezer zsidó élte túl a nyilas rémuralmat, az akkori szóhasználat szerint „árják”, nem zsidók segítségével.

A beszédből a hallgatóság megtudta, hogy Trom Aladárnak hatan köszönhetik az életüket. Szegő Pál volt az egyik megmentett. A négy éve, 87 éves korában elhunyt Szegő, az egykori munkaszolgálatos-szökevény visszaemlékezésében elmondta, hogy amikor a zsidótörvények értelmében munkaszolgálatra kötelezték, egy elmegyógyintézeti klinikán bujkált Budapesten. Trom Aladár szerzett neki egy üres születési anyakönyvi kivonatot, a VIII. kerületi Állami Anyakönyvvezetőség eredeti bélyegzőjével ellátva. Trom maga töltötte ki, Szegőt Ágoston-rendi evangélikus vallásúnak feltüntetve. Elintézte még, hogy hamis születési anyakönyvi kivonatot állítsanak ki Szegő édesanyjának, és a biztonság kedvéért egy hamisított házassági anyakönyvi kivonatot is szerzett Szegő szülei számára, evangélikus származásukat bizonyítandó.

A visszaemlékezés így folytatódik: „Ezeknek a dokumentumoknak köszönhetően könnyebben tudtam mozogni a fővárosban, azonban az igazoltatások napról napra szigorúbbá váltak, ezért elfogadtam Trom úr ajánlatát, hogy rejtőzködjem Balatonlellén, abban a házban, amelyet ő bérelt.” Egyebek között ez olvasható abban a nyilatkozatban, amelyet Szegő Pál Izrael Állam Holokauszt Emlékhatósága, a Yad Vashem számára készített, kérve Trom Aladár érdemeinek elismerését.             

A Budapesti Zsidó Hitközség születési anyakönyvében három Bokor lány neve is fellelhető: a legidősebb Klára, őt követte Erzsébet és a legfiatalabb Ágnes. Édesanyjuk a zalaszentgróti Korein Paula, édesapjuk a derecskei Bokor Lajos iparművész volt. A 90. évét idén augusztusban betöltő Ágnes – özvegy Szegő Pálné – egészségi állapota nem engedte, hogy részt vegyen a táblaavatáson, de biztosította az emlékünnepség részvevőit, hogy lélekben velük van.   

Bokor Erzsébet – Trom András édesanyja – a Zeneakadémia elvégzése után nem sokkal ismerte meg Trom Aladárt. A legjobbkor, mert hiába kapott zongoraművész előadói diplomát, a zsidótörvények értelmében pódiumra már nem léphetett. Vigaszt a józsefvárosi katolikus temetkezési vállalkozó, idősebb Trom Aladár tüzértiszti kiképzésben részesült, jóképű, bohém fia nyújtott a Népszínház utcában felnőtt gyönyörű zsidó lánynak. 1941-ben, közvetlenül a vegyes házasságot tiltó zsidótörvény parlamenti elfogadása előtt keltek egybe, mindkét család elől titkolva lépésüket. Trom Aladár nem sokkal ezt követően bujkálni kényszerült, mivel katonaszökevény volt – nem csatlakozott a II. magyar hadsereghez, nem vett részt a dicstelen, megsemmisítő keleti hadjáratban. Sok hányattatás után Pécsett kötött ki a Trom házaspár. Fiuk ott is született. Onnan a Korein családhoz költöztek Zalaszentgrótra, ahol csak a véletlenen múlott, hogy anya és gyermeke nem a gettóbeli rokonság sorsára jutott (egyikük sem jött vissza a haláltáborokból). A német megszállás már Pesten érte a Trom családot, ahol átmenetileg a csillagos ház, majd pedig a gettó látszott a legbiztonságosabbnak anya és fia számára. Közben Trom Aladár rejtélyes úton – maga is bujkálva – kezdett családja, a zsidó rokonság és barátok mentésébe. Ebben a segítségére volt Molnár Frigyes pápai kamarás, érseki tanácsos, a budapesti Szent Rókus Kápolna plébánosa, aki nagy valószínűséggel ismerte Trom terveit, és egy 1944 júniusában kiállított dokumentumban minden alap nélkül igazolta, hogy Trom Aladár „pápai védettségben részesül. A vonatkozó oklevél a Római Szentszék Budapesti Nunciaturáján aláírásra vár.”   

Az Igazolvány szabad mozgást biztosított Trom Aladárnak, aki Budapestről az utolsó pillanatban Balatonlellére, az ott bérelt házba menekítette hamis papírokkal sógornőjét, Mannheim Mórnét, kétéves kislányával, Anikóval és a pár hónapos Jutkával. Kérlelte sógorát, Mannheim Mórt is, hogy hagyja el a fővárost és csatlakozzék a családjához, ő azonban nem hallgatott rá, inkább bujkált. A nyilasok a Maros utcai zsidó kórházban lőtték agyon. Trom Aladár a feleségét és a fiát a budapesti nagy gettóból mentette ki. Másik sógornőjét, Bokor Ágnest is kérlelte, hogy tartson velük. Ő ezt elhárította. Deportálták, 30 kilóra lefogyva szabadult.

Mindezekről Trom András nem az édesapjától szerzett tudomást, ő ugyanis tetteivel sohasem dicsekedett – hangzott el a beszédben. A Trom házaspár az ötvenes években elvált. Aladár új családot alapított, és 1989-ben 76 éves korában hunyt el. Életmentő cselekedeteire Szegő Pál és Szegő Pálné 2003 nyarán hívta fel a Yad Vashem illetékes bizottságának figyelmét,Zita Turgeman segítségével. Az Emlékbizottság Trom Aladárt 2004 februárjában zsidómentőként a Világ Igazának ismerte el, a Yad Vashemben nevét bevésték a megemlékezés falára és tiszteletére fát ültettek a Világ Igazainak kertjében, Jeruzsálemben. A magyar kormány Trom Aladárnak 2005-ben posztumusz „Bátorság Érdemjelet” adományozott.

Beszédében Trom András hangsúlyozta: „Az, hogy a MAZSIHISZ székházában Trom Aladárnak emléktáblája lehet, nagy megnyugvás a megmentett túlélőknek és leszármazottaiknak. Itt ugyanis biztonságban érezhetik a megemlékezés e tárgyiasult gesztusát a kibillent, a Horthy-kultusz restaurációjának veszélyes kísérletétől sem visszariadó, az antiszemitizmus újjáéledését és burjánzását nem fékező politikai-társadalmi közegben.”

A beszédet Trom András a Yad Vashem által apjának odaítélt elismeréssel együtt járó emlékplaketten és oklevélen álló talmudi idézettel zárta: „Aki egyetlen ember életét megmenti, egy egész világot ment meg.”