A napfolttevékenység hatása – újabb kis jégkorszak köszöntött a Földre?

Külföldi kutatók bizonygatják: a Nap felszínén jelenleg észlelhető kevéske elszíneződés annak világos jele, hogy a Földre egy kisebbfajta új jégkorszak vár. (Ennyit a globális felmelegedésről – a szerk. megj.) A német Dominik Jung szerint: „Egész egyszerűen kijelenthető, hogy a sok napfolt az égitest erőteljes tevékenységére utal, méghozzá hevesebb sugárzási erővel. Ha azonban kevesebb a folt, a Nap is kevésbé aktív.”

A napfoltok olyankor keletkeznek, amikor a Nap felszínének egy bizonyos része lehűl. Az elképzelhetetlelnül forró égitest folyamatosan energiát ad le a világűrben. Az energia+utánpótlást akadályozó mágneses mezők által egyes vidékek ismételten kihűlnek, és kontrasztképp az 5500 fokos forró felszínen sötétebbnek látszanak. Ezeket a sötétebb területeket nevezzük napfoltoknak, amelyek tizenegy esztendős ciklusokban csöndesednek el, illetve válnak ismét hevessé.

A 19. század végén a greenwich-i királyi obszervatóriumban Annie és Edward Walter Maunder fedezte föl, hogy 1645–1715 között jószerivel nem is voltak napfoltok. Ez az időintervallum pedig épp az úgynevezett kis jégkorszak (1350–1880) csúcspontjára esett. Akkor a nyarak hűvösek és esősek, a telek pedig zordak és hóban bőségesek voltak. Akárcsak az idén Európában.

Dominik Jung így válaszol a kérdésre, miszerint új kis jégkorszak köszönthet-e ránk: „Jelenleg igen kevés napfoltot figyelhetünk meg. Ez a Nap sugárzásának mérsékelt intenzitására utal, vagyis központi csillagunk kevésbé fűt föl bennünket. A középkor kis jégkorszakára ugyanez volt a jellemző. Ebből kiindulva azt mondhatjuk, hogy jelenleg ismét ilyen kis jégkorszakot élünk át. Erre utal az is, hogy a mostani hőmérséklet az átlagértékek alatt vannak.”

A szakember ugyanakkor megnyugtat a nyári kilátásokkal kapcsolatban: „A május esős és hűvös lesz ugyan, júniusban azonban beköszönt a meleg és a szárazság, 37 fok körüli csúcs-hőmérsékletekkel.”