Mars az űrbe: út a Marsra
Kétségtelen tény, hogy egy korszak hamarosan lezárul. A Discovery űrrepülőgépnek ez az utolsó előtti útja, megmaradt testvére, az Endeavour pedig még küldetést teljesít, utána kivonják őket a forgalomból. Azt követően kizárólag a Szojuz TMA-űrhajók közlekednek majd fél évszázada még elképzelhetetlen járatsűrűséggel a Föld és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) között. A Szojuz mostani, 167 napig tartó missziója alatt három-három űrsiklót és teherszállító Progressz M-űrhajót fogadnak; a Discovery a tervek szerint két hétig marad az űrállomáshoz kikötve.
Hamarosan azonban új korszak nyílhat meg az űrkutatásban: lassan (vagy tán nem is olyan lassan) elhárulnak a technikai akadályok a tervezett Mars-utazás előtt. Számítások szerint – emberekkel az űrhajó fedélzeten – mintegy fél évig is eltarthat, amíg sikerül elérni a vörös bolygót. Legalábbis mindeddig így vélték. Új technológiák segítségével azonban ez az idő nemsokára alig több, mint egy hónapra csökkenhet, márpedig ezek az új technológiák kísérleti formában máris léteznek.
A Szojuz TMA-18 legénysége: Alekszandr Szkvorcov parancsnok és Mihail Kornyijenko fedélzeti mérnök (orosz), Tracy Caldwell Dyson második fedélzeti mérnök (amerikai).
A Discovery személyzete: Alan G. Pointdexter parancsnok, James P. Dutton jr. pilóta, Rick Mastracchio, Stephanie Wilson, Dorothy Metcalf-Lindenburger és Clayton (amerikai), valamint Jamazaki Naoko (japán) kutató űrhajós.
A Nemzetközi űrállomás állandó lakói: Oleg kotov (orosz, Timothy Creamer (amerikai) és Szoiti Noguti (japán).
A NASA egykori asztronautája, Franklin Chang-Diaz tulajdonában lévő amerikai cég, az Ad Astra Rocket Company új rakétahajtóművet fejlesztett ki. A technológia ötvözi az elektromos energiát és egy mágneses plazmamezőt, ami szélsőséges hő közepette keletkezik. Ez a plazmasugár egyenletes és hatékony meghajtást eredményez, ugyanakkor más megoldásokkal összehasonlítva csupán kevés üzemanyagot fogyaszt.
Az új megoldás és egy kellőképpen nagy üzemanyagtartály segítségével megnő annak a valószínűsége, hogy személyzettel ellátott küldetés indulhasson a Marsra, és az utazás mindössze körülbelül 40 napig tartson – nem más ez, mint kisebbfajta forradalom az űrhajózásban. A Föld és a Mars közötti legkisebb távolság mintegy 56 millió kilométer, a legnagyobb pedig 401 millió kilométer.
A NASA nemrégiben hozta nyilvánosságra, hogy álláspontja megváltozott, és az új rakétatechnológiát rendkívül komolyan veszi a további fejlesztések során; az Egyesült Államok űrhivatala több pénzt kíván az új hajtómű-eljárások kidolgozásába fektetni. A kutatások középpontjába pedig ismét a Mars került. A szóbeszéd a következő öt esztendőben akár hárommilliárd dollárt is lehetségesnek tart.
„Még nem tudunk pontos határidőt mondani, hogy mikor indulhat ember a Marsra. A bolygóra azonban már régóta úgy tekintünk, mint nagy céljaink egyikére” – közölte a NASA főnöke, Charles Bolden tábornok. Mind ez ideig az olyan rakéták, amelyek az embert eljuttatták volna a Marsra, túlságosan sok üzemanyagot igényeltek. Ez olyan hatalmas teher, rakomány lenne, amely robbanásszerűen megnövelné a költségeket is. Az új technológia mind ezt a terhet, mind pedig a kiadásokat sokkal kifizetődőbbé teheti. „Hisszük, hogy az általunk kifejlesztett eljárásban rejlik a legtöbb lehetőség az óriás hajtóművek területén” – fűzte hozzá Tim Glover, az Ad Astra Rocket Company fejlesztési főnöke a space.com internetes oldalon.
A legnagyobb gondot jelenleg még a hajtómű teljesítménye adja. Egy tanulmány szerint a 40 napos utazáshoz a Marsig nagyjából 200 megawattra van szükség. Az Ad Astra úgy véli, hogy a legvalószínűbb megoldást a nukleáris energia alkalmazása hozhatja. Az olyan atomreaktor azonban, amelyik személyszállító űrhajót röpíthetne a Marsig, egyelőre csak rajzasztalon létezik.
Az Ad Astra Variable Specific Impulse Magnetoplasma Rocket (variálható, különleges impulzusú magnetoplazma-rakéta, azaz VASIMR) programja csak a múlt év végén érkezett el a fejlesztés újabb mérföldkövéhez: a VX-200 jelzésű prototípus elérte a 200 kilowattos teljesítményt. Ez azonban csupán ezredrésze annak, ami a Mars gyors eléréséhez szükségeltetik.
A VASIMR keretében jövőre már arra fognak összpontosítani, hogy az új prototípust repülésre is alkalmassá tegyék. A Marsra történő, legfeljebb 40 napig tartó utazáshoz a technológia és a tudás tehát már rendelkezésre áll, az út azonban egy ilyen rakéta tényleges rajtjáig még hosszan, nagyon hosszan elhúzódhat.
