Bobby McFerrin Szótár – élőben és lemezen
Hazánkban sem ismeretlen az amerikai Bobby McFerrin neve, aki a „Don’t Worry, Be Happy” http://www.youtube.com/watch?v=l9K4BKkLaCI&feature=fvst című laza, füttyögős-dünnyögős, filozofikus dalocskával 1988-ban besöpörte a „Az év dala”, „Az év felvétele”, és „A legjobb pop férfi előadó” címmel járó Grammy-díjakat, ráadásul a Cocktail című Tom Cruise-film is népszerűsítette a pompás számot.
Pedig Bobby lényegében nem is pop-előadó, jóval több annál, és nem is szereti, ha csak ezzel a dalával azonosítják.
Az amerikai jazzénekes és karmester, ifj. Robert „Bobby” McFerrin, aki most töltötte be 60. életévét (született: New York Manhattan városnegyedében, 1950. március 11.) zenészcsaládból származik. Idősebb Robert McFerrin sem akárki: ő az első afro-amerikai (bariton) énekes, aki rendszeresen fellépett a New York-i Metropolitan Operában, és a többi között ő énekli Porgy szerepét az Otto Preminger rendezte, 1959-i Porgy & Bess operafilmben, amelyikben Sidney Poitier játssza a címszerepet. Édesanyja, Sara Cooper is operatársulatok szólistája, és a kaliforniai Fullerton College zenei professor emeritusa volt.
Bobby, bár zongorázni, csellózni, fuvolázni és klarinétozni is tanult, hamar felismerte, hogy az ő igazi hangszere a torkában rejlik, ezért tökélyre fejlesztette az énektechnikáit. Négy oktávnyi hangterjedelmével, a dzsesszben scat-nak nevezett szavak nélküli ritmikus vokál-stílusával hamar ismertté tette magát. A Weather Reporttól Chick Coreáig számos nagyszerű előadóval lépett fel, mígnem 1984-ben felvette a világtörténelem első teljességében vokális jazz szóló lemezét, a The Voice (A hang) című albumot. A minden más kíséret nélküli, a cappella énektechnika azóta is védjegyévé vált lemezeinek és koncertjeinek. A tíz Grammy-díj, amit 1985 és 1992 között begyűjtött, lényegében mind ez előtt a hang előtt tiszteleg.
Bobby McFerrin – emlékezetem szerint – 2004-ben adott először koncertet hazánkban, ráadásul duplát. A Budapest Kongresszusi Központban vezényelte a MÁV Szimfonikusok zenekart, közben az egyik hangszerszólamot énekelte, aztán szólózott, megdolgoztatta a közönséget, és a végén olyan jól érezte magát, hogy elhatározta: amint lehet, visszajön. 2007-ben is járt nálunk, tovább gyűjtve egymásról a kölcsönösen pozitív benyomásokat. A következő esemény tavaly lett volna, de ez anyagi okok miatt elmaradt. Bobby írt ugyanis Bobble címmel egy a cappella operát (a cím többszörös szójáték), amelyben a bábeli nyelvzavart végül az emberi hangok és a harmóniák hozzák egy nevezőre. Ennek az árát nem tudtuk megfizetni. Megfizették ellenben az oroszok, és a moszkvai bemutatón az idén januárban, a Besh-o-droM énekesnője, Magyar Bori is ott énekelt a Bobby vezette nemzetközi gárdával. Az idén viszont – „nyugi, és légy boldog” –, mindenképpen létrejön a találkozás: augusztus 21-én, szombaton a debreceni Kölcsey Központban, 22-én, vasárnap este a budapesti SYMA csarnokban részesei lehetünk Bobby McFerrin legújabb hazai vendégfellépésének. Az esemény további különlegessége, hogy ezúttal három magyar énekesnő, három zenei stílus képviselői: az operista Kolinits Klára (jelenleg a vígszínházi Varázsfuvola Éj királynője szerepét énekli), a dzsesszénekes Szőke Nikoletta (a 2005-i Shure Montreux Jazz Voice Competition első díjasa és közönségdíjasa), valamint Szvorák Katalin (a népdalok és egyházi énekek alternatív Kossuth-díjjal idén kitüntetett a cappella tolmácsolója) lesznek Bobby vendégei és partnerei. Szóval ez is olyan eseménynek ígérkezik, amelyre nem árt már most jegyet szerezni.
VOCAbuLarieS
A 2010 tavaszán megjelenő Bobby McFerrin album címe ismét játszik a szavakkal: a „Szótárak, szókincs” jelentésű cím nagybetűit olvasva ugyanis a „Hangok” szót kapjuk, ami egyértelművé teszi, hogy ezen a lemezen is az a cappella emberi hang a fő- és mellékszereplő. (Némi ütőhangszer és szintetizátor program azért feltűnik itt-ott.) Bár a szövegeknek van értelmük is, a lényeg az a ritmikus zeneiség, amit az angol, walesi latin, olasz, francia, spanyol, portugál, német, orosz, héber, arab, szanszkrit, zulu, japán és kínai mandarin szavak, valamint a Bobby kreálta nyelvnek az elegye ad ki. Bobby egymaga énekli a szólót, a tenor, alt és basszus vokálok egy részét, mellette pedig 52 ragyogó vokalista, köztük a Grammy-díjas rhythm & blues énekesnő Lisa Fischer, (a Rolling Stones koncertjén élőben is láthattuk), a brazil dzsesszújító Luciana Souza, a Manhattan Transfer énekegyüttesből Janis Siegel, a dzsesszénekes Rhiannon és mások. A sztár egyenrangú alkotótársa volt a lemez csaknem hétéves megírása, szerkesztése és fölvételei során Roger Treece zeneszerző, rendező, énekes, producer. „Egy-egy dal úgy született, hogy Roger leírta, amit egyszer, valamikor énekeltem, improvizáltam, ezt egy teljesen átírt témává és variációkká építette fel, majd közölte: Ezt énekeld el!” – emlékezett a munkamódszerre McFerrin az Universal Music által kiadott album kísérőfüzetében.
Az albumon mindössze 7 felvétel található, de ezek 6:13 és 11:22 időtartamúak, így tehát több mint egy órányi igazi örömzenét kapunk. Az indító Baby (Bébi) című szám afféle gyerekdal egy egész „rokonság” közreműködésével. Gyönyörű dallamok, harmóniák, és ritmusok fonata öleli körül a picit. A Say Ladeo (Mondd: ladeo) már nyíltan vallja: ideje eldobni a szavakat, a dallam mondja el a történet, ahogy haladunk előre. Egy dal ezernyi dallá lesz, és minden szív életet, időt, rímeket hoz hozzá. A Wailers (Siratók) kompozíció szavait már nem is értjük, de az afrikai hangulatú dallamok és ritmusok sűrű kavalkádja így is magával ragadóan hat a hallgatóra. A Messages (Üzenetek) valamiféle nyelvi kavargásban továbbított, izgalmas gondolatfüzér, amely Senecával indít: Nem könnyű az út a földtől a csillagokig, és eljut a konklúzióig: amiképp az élet halad, úgy halad a halál is. A zenei szövetben a Carmina burana hangulata ugyanúgy megcsillan, mint az orientális és afrikai dallamtöredékek árnya, miközben Buddha, Jézus és Allah kavarognak a szeretet szellemével és a békével. The Garden (A kert). A spirituálék és az ősi afrikai kórusénekek keverednek az édenkerti történetben, ahová – a dal tanúsága szerint – igyekszünk visszatérni. Gyönyörű, bonyolult, mégis szívbe hatoló dal. He Ran To the Train (Futott a vonathoz). A Bobby két dalán alapuló szerzeményben az énekhangok és ütősök imitálják a vonatkerekek zakatolását, közben csengők, effektek és különös dallamok sejtetik, hogy nem biztos, hogy csak földi vonatra kell gondolnunk. A nyugodt és izgatott dallamok feszültsége fantasztikus atmoszférát teremt, konkrét nyelvről már szó sincs, de az Ember valahogy mégis győzelmesen uralja a dal extatikus univerzumát. A lemez a Brief Eternity (Kurta örökkévalóság) összefoglalásával zárul. Boldog, tavaszi életöröm himnikus, operai dallamai simulnak egymáshoz, a szövegben pedig visszatér a szülő és gyermek motívum.
Mindent egybevetve műfajilag zavarba ejtő anyagot nyújt át nekünk Bobby McFerrin. Stílusát tekintve eginkább egyfajta kortárs komolyzenei szvitnek érzem, amiben népek, nyelvek keveredéséből az Emberiség humánus egysége, megdicsőülése tör elő. Mindenképpen többször kell meghallgatni, hagyva, hogy átáradjon rajtunk ennek a nagy muzsikus előadó egyéniségnek az életszemlélete. Csak mi nyerhetünk vele.
Egyedülálló felvétel: Ave Maria Bobby McFerrin szólójával. Ez pedig ugyancsak a capella Bach-improvizáció.
