Drezda ünnepel: 450 éves a város művészeti gyűjteménye

A drezdai állami művészeti gyűjtemények történelmet írtak, még ha a sajátjukat is. Németország legrégebbi és második legnagyobb múzeumi együttesével kapcsolatban ez csöppet sem fennhéjázó kijelentés – sokkal inkább történelmi jelentőségének és életrevalóságának a természetes kisugárzása.

Egyesek vitatják ugyan, hogy az alapítás esztendeje valóban 1560-ra tehető, az állítás mégsem alaptalan. Egészen pontosan ugyanis nem maradt fenn, hogy abban az évben mi történt a választófejedelem művészeti gyűjteményével kapcsolatban, de az évszám már a korai drezdai művészettörténeti leírásokban megjelenik. Tobias Beutel művészeti kamarás – a mai vezérigazgató, Martin Roth korai elődje – 1671-ben kinyomtatott leírásában már említést tesz a gyűjteményről; archaikus németséggel azt írja, hogy „a választófejedelmi művészeti kamara nagy és káprázatos alkotását” („grosse und herrliche Werck der Chur-Fürstlichen Kunst-Kammer”) 1560-ban Ágost választófejedelem hozta létre. Más forrásokban azonban 1587 szerepel, a választás lehetősége tehát rendelkezésünkre áll. Vagyis valójában nem a kezdetek kezdetéről beszélünk, amikor a mai drezdai állami művészeti gyűjteményekről ejtünk szót.

A korai újkor uralkodói módjára már Ágost elődei is nekiláttak az értékes, ritka, különleges avagy rejtélyes művészeti és természeti tárgyak gyűjtésének. A kérdés csupán az, hogy ezeknek a különlegességeknek az egybehordása, egy ilyen művészeti és csodakamara kiemelkedése mikor válhatott tudatossá, mivel egy fejedelem már több mint futó érdeklődést mutatott irányukban. Ágost – akit Lucas Cranach rugalmas-energikus, kissé gúnyos pillantással szemlélődő uralkodóként ábrázoló arcmásából ismerhetünk – központi jelentőséget tulajdonított a hatalom színpadán, és arra használta föl a művészetet, hogy ily módon is megjelenítse saját személyét a világ számára.

A jubileumi rendezvénysorozat március 7-én a Türckische Cammer megnyitásával kezdődött el a Residenz palotában. Ezt követően az eredeti formájában újjáformázott és fölújított épületekben sorra fogadják a megújult kiállítások az érdeklődőket. Megtekinthető lesz egyebek mellett a Japán palota, benne a porcelán-bemutatóval (mindenekelőtt a meisseni manufaktúra történetét fölidéző tárlattal), az Albertinum gyűjteménye, a Grüne Gewölbe, Raffaello világhírű Sixtusi Madonnája (amelyet talán II. Gyula pápa síremlékére szánt), és még hosszan sorolhatnánk. A kiállításokat gazdag kulturális program kíséri.