Rákóczi-kiállítás nyílt Rodostóban
Székelyné Németh Mária isztambuli magyar főkonzul kezdeményezésére Hiller István oktatási és kulturális miniszter tavaly engedélyezte és az anyagiak rendelkezésre bocsátásával lehetővé tette, hogy a rodostói Rákóczi-házban található kiállítást koncepcionálisan és megjelenésében is 21. századi modern tárlattá alakítsák át.
A történettudomány legújabb kutatásainak eredményét tükröző tárlat anyagát R. Várkonyi Ágnes történész és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével alakították ki. Az új koncepció részletesen felrajzolja az európai korképet, II. Rákóczi Ferenc diplomáciai munkásságát a szabadságharctól egészen az emigrációig, és mindezek bemutatásában fontos szerepet szán a multimédia mai eszközeinek is.
Az Isztambultól mintegy 200 kilométerrel keletre, a török–bolgár határtól nem messze, a mai Tekirdağban – egykori nevén Rodostóban kialakított, mintegy nyolcvantagú magyar kolónián – élt II. Rákóczi Ferenc 1720-tól egészen haláláig, 1735. április 8-ig, társaival, a többi között Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal, Sibrik Miklóssal és a krónikás Mikes Kelemennel együtt. A szabadságharc leverését követően a „nagyságos fejedelem” először Lengyelországban, majd Franciaországban, 1717-től pedig a török szultán meghívására az Oszmán Birodalomban lelt menedékre. Először Edirnében, majd Isztambul Yeniköy nevű községében élt. Bécs tiltakozása miatt 1720-ban a szultán a magyar politikai emigráció lakhelyéül Tekirdağot jelölte ki. III. Ahmed szultán az ottani görög és örmény tulajdonosoktól mintegy 25 házat vásárolt meg és bocsájtott a menekültek rendelkezésére. A mai Rákóczi Múzeumnak otthont adó épület egykor a vezérlő fejedelem ebédlő házaként szolgált.
A kuruc fejedelem és bujdosótársainak törökországi történetét a 19. század második felében kezdték elmélyülten kutatni. Akkor még élt néhány magyar a városban. Egyikük, az akkor százéves Horváth István adta át 1875-ben Magyarországnak Mikes Kelemen leveleit.
Magyarországon II. Rákóczi Ferenc és kora, valamint a bujdosók rodostói emlékhelyei, így a Rákóczi-ház sorsa is a fejedelem hamvainak 1906-i hazaszállítása, majd születésének 250. évfordulója alkalmából 1926-ban rendezett ünnepségek idején került az érdeklődés középpontjába.
Az akkori isztambuli magyar követ, a tapasztalt diplomata, Tahy László a Külügyminisztérium megbízásából elkezdte felkutatni a már nagyon rossz állapotban lévő házakat. Az eredetileg görög tulajdonú faházakban akkor, az 1923. évi török–görög lakosságcsere következtében elmenekült görögök helyén a görögországi Trákiából oda telepített törökök laktak. A házak mindegyike összedőlés előtt álló rom, minden műérték, vagy a bujdosókra utaló nyom nélkül.
A magyar követ – a Külügyminisztérium utasítására és a török kormány engedélyével – 1927-ben 500 török fontért (1500 pengő) megvásárolta Rákóczi ebédlőházát. Az életveszélyesen romos házat 1931-ben lebontották és annak pontos másolatát Möller István műegyetemi tanár tervei alapján, 50 000 pengős költségvetéssel újjáépítették. Az 1932 őszére elkészült felújított Rákóczi-házat, immár múzeumként az akkori magyar miniszterelnök vezette delegáció 1933-ban avatta fel. Az ebédlőház mását „Rodostói Ház” néven, Kassán építették fel az 1940-es években. A kassai ház berendezésének egy részét az eredeti rodostói épületből szállították oda. A rodostói Rákóczi-házban található kiállítást, ami a Nemzeti Múzeum tervei alapján készült, 1968-ban avatták fel. Az épületet többször felújították, így 1982-ben, majd 2007-ben (immár a magyar Külügyminisztérium költségén).
A Rákóczi-ház és a hozzátartozó kis kert a Magyar Köztársaság tulajdona. Fenntartásáról a magyar Külügyminisztérium gondoskodik az isztambuli főkonzulátuson keresztül.
Az épület az évtizedek során magyar történelmi zarándokhellyé vált. Magyar államelnökök, kormányfők, miniszterek látogatták meg a helyet, és ma is tömegesen érkeznek diákok, tanárok, egyesületek, turisták egyénileg és csoportosan, utazók Magyarországról és határon túli magyarok lakta területekről. Utóbbiak kötődésének bizonyítéka a Rákóczi-ház bejárata előtt felépített székely kapu, és a közelben 2007-ben felavatott Müteferrika-szobor. Mikes Kelemen és Ibrahim Müteferrika, II. Rákóczi Ferenc tolmácsa, a törökországi könyvnyomtatás atyja is erdélyi származásúak volt.
A Rákóczi-ház kulturális központ is, évente több kiállításnak, és más magyar vonatkozású rendezvénynek ad helyet. Az ott élt magyarok emlékét őrzi a háznál kezdődő utca neve is, Macar Sokak (Magyar utca), valamint a vízkifolyó, amit Magyarok kútjának neveznek. A többi bujdosó, így Bercsényi Miklós Macar utcában található házainak megmentésére több terv is készült, ám az anyagi feltételek hiánya, és az épületek hasznosításának korlátai nem tették lehetővé, hogy az épületeket Magyarország megvásárolja, felújíttassa és működtesse.
Tavaly májusban a Rákóczi Múzeum előtti, a Márvány-tenger felé néző front utcáját Rakoczi Caddesi-vé, vagyis Rákóczi sugárúttá nevezte át a helyi önkormányzat.
A Magyar Nemzeti Múzeum létrehozott egy magyar, török, angol nyelvű honlapot,hogy tájékoztasson a törökországi magyar emlékhelyekről; a szövegek egy része mp3-formátumban, ingyen letölthetők.
