Traiskirchen túlzsúfolt – tehermentesítik a híres ausztriai menekülttábort

Traiskirchen neve jól ismert Magyarországon is. Hazánkból a legtöbb menekült 1956 után először akkor lélegezhetett föl, amikor az osztrák csendőrök német szavát meghallotta; másodjára pedig akkor, amikor Traiskirchenben értesülhetett arról, hogy kérelmére a befogadó ország (az Egyesült Államoktól Svédországig, Ausztráliáig) igent mondott. Az alsó-ausztriai kisváros akkor került be ismét a köztudatba, amikor a rendszerváltozás előestéjén keletnémet és lengyel, valamint román menekülteket fogadott be.

Maria Fekter a további menedékkérők elszállásolásához Ausztria többi szövetségi tartományának a szolidaritására számít. Amennyiben erre mégsem kerülne „önkéntes alapon” sor, kénytelen lenne egyeztetések nélkül „kihasználni a jogkörét”.

Egyelőre Tariskirchen (a már említett 480 hellyel) és a felső-ausztriai Thalham (120–150 hellyel) fogadja az Ausztriába menekülőket; egy harmadik felvevőállomás egyelőre nincs napirendenn, noha összesen 1400 helyre volna szükség. A védelmi miniszter, a szociáldemokrata Norbert Darabos laktanyák eladására vonatkozó ajánlatát Fekter „nem kielégítő segítségnek” minősítette, már csak azért is, mert a felajánlott katonai szállásoknak otthont adó helyi  polgármester mindenképpen visszautasítását helyezte kilátásba.

Erwin Pröll szavai szerint a Traiskirchennel kapcsolatos megállapodás „az első lépés, amit továbbiaknak kell követniük”. Az egyezségben arról is szó esik, hogy az alsó-ausztriai táborban legföljebb 80 fiatalkorú kaphat elhelyezést. Ha pedig az összes befogadott létszáma 480 fölé növekednék, az egymással rivalizáló etnikai csoportokat más intézményekben szállítják át. Éppen ezért a minisztérium és a tartomány között egyfajta „előjelző rendszert” léptetnek életbe, ami idejében kimutatja az emelkedő tendenciát. Az illetékes hatóságok és az idegenrendészet két emberéből álló, a táborban tartózkodó különítménye (SOKO) ennek keretében heti biztonsági megbeszéléseket fognak folytatni,

„A tábori létszám felső határának a megszabása humanitárius okokból vált szükségessé” – közölte Pröll, aki megemlítette az esztendők óta fennálló embertelen életkörülményeket a csaknem állandóan túltelített táborban. Emellett szó van a környék biztonságáról is. Egy menekültek számára fenntartott központnak nem feltétlenül magát „a megtestesült ördögöt” kell képviselnie – hangsúlyozta a tartományfőnök. Utalt arra is, hogy lökést kaphat a régió gazdasága, amelynek – véleménye szerint – a szóba került burgenlandi (őrvidéki) Monyorókerék (Eberau) is csak örülhet.

Jelenleg 552 idegen tartózkodik Traiskirchenben: a lengyelországi embercsempész-útvonalakat ugyanis elzárta a hó; bizonyos időszakokban azonban akár 2 ezer személyt is elszállásolnak a táborban.