Örök megújulás a Nemzeti Múzeumban – Könyves Kálmán gyűrűje, szent királyok mellszobrai
Kiállítást sokféle szempont szerint lehet rendezni: egy-egy tematika, kor, stílus, művész, művészcsoport köré, de az is lehet szempont, hogy egy adott időszakban milyen új szerzeményekhez jutott valamely múzeum. Pontosan ezt tette a Magyar Nemzeti Múzeum: 1997-ben kiállítás-sorozatba kezdett, hogy évenként bemutathassa az aktuális új szerzeményeit. Ennek a sorozatnak az elindítására az adott alkalmat, hogy 1997-től Magyarországon is lehetővé vált, hogy az állampolgárok befizetett személyi jövedelemadójuk egy százalékával szabadon rendelkezhetnek, a többi között kulturális célra is felajánlhatják. Az adófelajánlásokból a Magyar Nemzeti Múzeumnak juttatott összeget az intézmény műtárgyvásárlásra fordítja.
Az új szerzeményi tárlatok híven szemléltetik a gyarapodás hagyományos forrásait is: az intézmény régészeinek ásatásaiból előkerült leleteket, az adományokat és a költségvetésből vagy céltámogatásokból történő műtárgyvásárlásokat, valamint a gyűjtésből és hivatalos átadásokból származó muzeális anyagokat. Az eddigi tíz kiállítás legbecsesebb műtárgyaiból és a múlt két év legértékesebb szerzeményeiből most reprezentatív válogatást tárnak a látogatók elé.
A Magyar Nemzeti Múzeum ezzel a kiállítással is szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik felajánlásaikkal és adományaikkal, segítő támogatásukkal tevőlegesen részt vettek a nemzeti kulturális örökség védelmében, megőrzésében, nemzeti kincseink gyarapításában.
A múzeum régészeti gyűjteményeinek anyagait gyarapították a tervezett ásatások (pl. Campona, Szendrő vára), valamint a földből véletlenül előkerült leletek. Az utóbbiak közül kiemelkedő például a Bódvaszilas közelében (Bükk-hegység) megtalált bronzedényből és bronzeszközökből álló lelet, az i. e. 11–9. századi bronzkori magas szintű fémművesség pompás emléke. A leletet egykori tulajdonosa áshatta el, egyesek szerint ellenséges támadás elől, mások szerint túlvilági hatalmaknak szánt áldozati ajándékul.
A Kárpát-medence egykori népeinek emlékei mellett a kiállításon rendkívül gazdag anyag szemlélteti a magyar nép történelmét az Árpád-kortól napjainkig. A tárlat egyik legizgalmasabb kincse egy aranygyűrű: latin felirata Könyves Kálmán királyhoz köti. A gyűrűkarika belső felének feliratát mind az arámi, mind a gót nyelv szerint megpróbálták már értelmezni. Egyelőre annyi bizonyos, hogy ez az ékszer a 11–12. században közkeletű mágikus gyűrűknek aranyból készült példánya, és valószínűleg Kálmán királyé volt. Egy éven belül másodízben láthatja a nagyközönség a Mátyás király korából származó azt a pajzsot, amit 2008-ban vásárolt a múzeum. A katonák személyi védelmét szolgáló, magyar gyűjteményekben egyedülálló pajzs bőrrel bevont előoldalán a sárkányt ledöfő, páncélba öltözött Szent György alakja látható.
A magyar történelem kiemelkedő eseményeinek relikviáit a Magyar Nemzeti Múzeum megkülönböztetett figyelemmel gyűjti. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeinek gyűjtése folyamatos zajlik a különféle gyűjteményi egységekben, a képi ábrázolásoktól az egyedi ereklyetárgyakon át az érmekig és kitüntetésekig. A tárlat bemutat közülük néhányat: Asbóth Lajos ezredes Kossuth-bankókkal tömött szattyánbőr pénztartóját, a bécsi Akadémiai Légió kardját, utolsósorban Görgey Artúr aranygyűrűjét, amit főtiszt társai készíttettek Patits Ferenc pesti ötvös mesterrel. A gyűrűn Görgey neve mellett az ajándékozók nevei olvashatók, köztük Klapka Györgyé, Nagysándor Józsefé és Leiningen-Westerburg Károlyé.
A neves történeti személyekhez fűződő tárgyak hol adományként, hol vásárlás útján rendszeresen gazdagítják a gyűjteményeket, mint például két, hófehér, aranyozott, kígyófüles, meisseni porcelánváza a 19. század második feléből; a hagyomány szerint Erzsébet királyné ajándékozta hűséges társalkodónőjének, Ferenczy Idának.
A megnyitón Kovács Tibor főigazgató Ipolyi Arnoldot idézte az emlékek őrzésének, a töredékek összegyűjtésének szükségességéről. És arra is utalt, hogy naponta, szinte percenként kerülhetnek, kerülnek elő kincsek a múltból.
Szép példát látott a sajtómegnyitó közönsége arra, hogy naponta gyarapodik a gyűjtemény: Kiss Erika művészettörténész ugyanis egy olyan műtárgyat mutatott be, amit a múlt héten vásárolt meg a múzeum, jogi formaságok miatt még nem is szerepelhet a kiállításban, pedig a párja ott van. Íme a történet.
A Bécsi Egyezmény alapján a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia tárgyai között folyt az elosztás 1932-ben. A Magyar Nemzeti Múzeum kapta a három Árpád-házi férfiszent: István király, Imre herceg és László király egy-egy ereklyetartó ezüst büsztjét (–> mellszobor, az emberi test felső részét, a fejet és nyakat ábrázoló szobor, amelyen a váll, a mellkas és a kar sokszor hiányzik). Mária Terézia rendelte meg őket a császári kincstár számára. Az 1932-ben megkapott tárgyaknál az ereklyetartó rész eredeti, 18. századi, tehát Mária Terézia korabeli volt, a fölső büszt rész azonban valamikor a 19. században készült hamisítvány, vagy másolat, ma már nem eldönthető. Ezzel a 20. század végére pontosan tisztában voltak a muzeológusok. Egy 2000-ben rendezett kiállításon ki is állították, megjelölve a kettősséget.
A kiállításról értesülvén jelentkezett egy bécsi műkereskedő, és felajánlotta az eredeti Szent Imre büsztöt, a múzeum megvette, most is az látható az időszaki kiállításban.
Ugyancsak akkortájt szerzett tudomást a MNM arról, hogy István eredeti büsztje, amit a 19. században szem elől vesztettek, szintén megtalálható a német műkincs-kereskedelemben. 2002 után visszavásárolták tehát a Josef Moser bécsi ötvös által készített eredeti Szent Imre büsztöt, a múlt héten pedig sikerült megszerezni Unger Ödön Alapítványa révén a Szent Istvánt ábrázoló eredeti ezüstmunkát is, ami a 18. század eleji ikonográfiai sajátosságoknak megfelelően ábrázolja a szent királyt, így a restaurátorok össze fogják építeni az eredeti ereklyetartót az eredeti büszttel. Több mint száz év után tehát a császári kincstár egykori, eredeti műkincse a magyar nemzeti kincstárt fogja gyarapítani.
