Zsúfoltság, szenvedés, megaláztatás – Butirka: a legkeményebb orosz börtön
Az 1771-ben épült börtönegyüttes (egyébként nagy sikerrel szerepel az orosz popéletben egy Butirka nevű együttes) úgy trónol Moszkva kellős közepén, akár egy büszke vár: vastag falak övezik, tekintélyes sarokbástyákkal, amelyek közül a Pugacsov-torony a legismertebb. A belső részbe az út egy udvaron vezet keresztül, öt méter magas, szögesdróttal megerősített falak mentén.
A „2. számú vizsgálati börtön” az ország legkellemetlenebb ilyen intézményeinek a sorát gyarapítja. Falai között tartózkodni (miként a legtöbb orosz büntetőintézményben) egyet jelent a kínzással – állapította meg az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet.
Az épületben folyosók és lépcsők labirintusa kanyarog keresztül-kasul, biztonsági zsilipekkel, bezárt cellaajtókkal. A cellák maguk rendkívül szegényesek. A foltos falakról darabokban pereg a festék, az emeletes ágyak fölött fehérneműk száradnak.
Alig néhány hete egy fogoly az életét vesztette e falak között. A 37 esztendős Szergej Magnyitszkijnek november közepén a szíve mondta föl a szolgálatot – legalábbis a hivatalos jelentés szerint. Ám kiderült: többszöri kérése ellenére sem kapott kezelést. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az eset után eljárást indíttatott a felelősök ellen. Oroszország első embere most azt tervezi, hogy emberibb büntetés-végrehajtási rendszert dolgoztat ki.
Márpedig égető szükség volna ilyen intézkedésre: az orosz igazságügyi minisztérium maga is elismerte az elborzasztó börtönviszonyokat. Egy belső jelentés megállapította: a körülmények „megsértik az emberi méltóságot, fizikai és lelki fájdalmakhoz vezetnek, megsértik az emberek alapvető jogát az egészségük védelmére és személyes biztonságukra.”
A Butirka börtönből legutóbb 2001-ben kíséreltek meg szökést. Három, életfogytiglanra ítélt fogoly ásta ki magát a szabadságba – ami azonban csak ideig-óráig tartott, mert hamarosan ismét elkapták őket.
A BUTIRKA: Hivatalos nevén 2. számú vizsgálati elkülönítő; címe: Moszkva, Novoszlobodszkaja ulica 45.; két sarokra a Belorusz pályaudvartól és a Szadovoje kalcótól. II. Katalin cárnő idején épült 1771-ben, akkor még jócskán a városfalakon kívül, ma már azonban Moszkva belvárosához számíthatók. Az orosz nyelvű Wikipédia szerint a legsikeresebb szökés a magyar születésű szabadulóművész, Houdini nevéhez kötődik, aki – természetesen engedélyezett mutatvány keretében – mindössze 3 óra és 28 perc alatt eltűnt a bezárt cellájából. Még a cári időkben, 15 esztendősen, fél évig raboskodott a Butirkában Vlagyimir Majakovszkij, aki ott írta az első verseit; a sztálini terror áldozataként pedig az orosz űrhajózás későbbi atyja, Szergej Koroljov, az utóbb Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin író és sokan mások.
