Tutanhamon kincse a pesti Király utcában

Fiatal koromban rabul ejtett Ceram: A régészet regénye című régészettörténeti munkája, mert egy krimi izgalmával mutatja be a többi között Howard Carter több évtizedes, fanatikus küzdelmét az egyiptomi Királyok völgyében végzett ásatásokon, amíg meg nem találta a mindmáig legteljesebben fennmaradt fáraósír-együttest. Aztán Christiane Desroches-Noblecourt Tutanhamonnak szentelt könyvében pillantottam meg először a csodás halotti maszkon Tut-ench-Amun / Tutenkámen fáraó szép arcvonásait. A Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállításában már „tapintható” közelségbe kerültem az óegyiptomi művészet fennmaradt szobraival, képeivel, eltemetett alakjaival.

Most pedig majdnem azt és úgy látom magam előtt, ami és ahogy Howard Cartert és Lord Carnarvont teljes izgalomba hozta 87 évvel ezelőtt.

Ez a tárlat csak az egyedülálló leletegyüttesről (neves egyiptológusok ellenőrzésével) készített hiteles múzeumi másolatokat (replikákat) vonultatja fel ugyan, de a lehető legkorszerűbb, közönségbarát bemutatásban. A látogató a régészek előrejutásának sorrendjében multimédiás eszközök útján, először fülhallgatós tárlatvezetéssel Carter életével és az ásatás történetével ismerkedhet meg, majd kisfilmek vezetnek be abba a világba, amelyben a fáraót, illetve a régészt elhelyezhetjük. Beljebb, a három dimenzióban, eredeti leletállapotában felállított kamrák a bennük felhalmozott halottkísérő tárgyakkal, a szétszedett, egyenként megtekinthető szarkofágok, szobrok, bútorok, eszközök megmutatásával a látogató végül teljes élményhez jut, mind a méreteket, az anyagokat, mind az elrendezési összefüggéseket megismerve.

A Semmel Concert által utaztatott kiállítás anyagát előzőleg sikerrel mutatták be Zürichben, Münchenben, Brnóban. Jó esztendeig tartott tárgyalások eredményeként érkezett Barcelonából a magyar fővárosba. A budapesti kiállítást szervező Multimédia Kft. közleménye szerint e tárlat révén 87 esztendő múltán a látogatók most első alkalommal tekinthetik meg a sírt három dimenzióban és eredeti leletállapotában. „A sírkamrák egymás után nyílnak meg a kiállítás látogatói előtt, pontosan azt a látványt nyújtva, ami a felfedezők szeme elé tárult annak idején. Az őrök fekete alakjai mintha még most is a sírkamrát őriznék, a kincseskamrában pedig a ládáján fekvő sakál ugyanúgy őrzi a kanopusztartó szekrényt, mintha nem is telt volna el 3300 esztendő...” - hangsúlyozza a dokumentum.

A 2500 négyzetméteres kiállítás második része teljes pompájukban mutatja be a legfontosabb leleteket. Kincsekkel teli dobozok és ládák nyílnak meg a látogatók előtt. Megannyi drágakő, ékszer, amulett és aranyfigura eredetihez kísértetiesen hasonló másolata kápráztatja el az érdeklődőket. Megtekinthetők a sír mélyén álló kvarcit-szarkofág másolata, a kairói Egyiptomi Múzeumban kiállított szentélyek replikái. Eredeti fényükben tündökölnek a szentélyszekrényekben elrejtett aranyozott istenségfigurák, Tutanhamon ékszerei, harci szekere, és híres aranymaszkjának tökéletes másolata, amelynek eredetije legutóbb a 80-as években kelt útra. De az ember megfeledkezik arról, hogy nem az eredetit látja, mert a felforgatott tárgyaknak ugyanaz az összevisszasága, a máshogy nem megélhető összhatás, ráadásul a tökéletes tárgymásolatok okán egyszerűen megállapíthatatlan, hogy nem eredeti tárgyakról van szó. Mindez még szakemberek számára is tökéletesen hitelesíti a kiállítást.

A tárlat tehát olyan leletegyüttest reprodukál, ami így, együtt nem látható, és soha többé nem idézhető fel. A Kairói Múzeumban sem állították ki a műtárgyakat, ahogy a régészeti felfedezés idején pillantották meg őket a kutató régészek. A tárgyak összességének van információs értéke, lenyűgöző a hatása. Másrészt az egyiptomiak a kiemelkedő alkotásokat egyre kevésbé utaztatják. Tutanhamon aranymaszkja valószínűleg már sohasem hagyja el a Kairói Múzeumot, nagy Tutanhamon-kiállítások sem járják majd a világot.

A legteljesebb és legsértetlenebb állapotban maradt egyiptomi királysírt pontosan száz évvel Champollion felfedezése, a hieroglifák megfejtése után, 1922-ben tárta fel Howard Carter régész. Szinte sorsszerű, hogy az egyiptológiának éppen száz évet kellett várnia, hogy feltárják azóta is legnagyobb kincsleletét. Tutanhamon sírjának feltárása kapcsán éppen a sorsszerű események voltak hatással az ásatásra, a kitartó régészre és a gazdag, műkedvelő mecénásra is.
A Királyok Völgyében Carter előtt számos híressé vált régészkutató folytatott ásatásokat, igen szép eredményekkel. Theodore Davis 1906-ban például a Tutanhamon-sírhoz egészen közel ásatott. Felszínre került egy faládika, Tutanhamon és Anheszenamon képével, egy kancsó Tutanhamon nevével, továbbá Tutanhamon uralkodásának idejéből származó egyéb tárgyak. Úgy tűnt föl, a fiatalon elhunyt fáraó hagyatékából csak ennyi maradt az utókorra, s Davis meg volt győződve róla, hogy – mint annyi más sírt Biban el-Molukban –, ezt is kifosztották a sírrablók. Meglehetősen valószínű volt ez a feltételezés. Ám szerencsére akadt egy kétkedő régész, aki nem fogadta el a szakmai közvéleményt, és makacsul állította: Tutanhamon sírját tovább kell keresni. Az ásatás megkezdéséhez viszont pénzre volt szüksége, amit végül Lord Carnarvon bocsátott a rendelkezésére.

Lord Carnarvon megfontolt, művelt és széles látókörű angol arisztokrata volt. Hatalmas vagyonát nemes célokra kívánván fordítani lett végül az egyiptológia mecénása. 1908-ban ásatási engedélyért folyamodott az egyiptomi Régészeti Felügyelőséghez, az engedély elnyerése után pedig, mint megbízható szakembert, Cartert bízta meg az ásatás vezetésével.

Az eredmény nagyon sokáig váratott magára: a nagy jelentőségű felfedezés csak néhány héttel az ásatási engedély lejárta előtt, 1922 novemberében történt meg. A sajtóban azonnal szenzáció vált az ügyből: a régészek, a sír és maga Tutanhamon egyszeriben az érdeklődés középpontjába kerültek. Hívatlan látogatók serege érkezett a helyszínre, nehezítve ezzel a régészek munkáját.

A nagy nyilvánosság tehát nem tett jót az ásatásnak, mi több, kényelmetlenné vált akkor, amikor Lord Carnarvon röviddel a sír felnyitása után váratlanul meghalt. A kincsek egy részét még láthatta, de magát a szarkofágot és benne a királyt már nem. Az újságírók jóvoltából pedig az önzetlen mecénás halála a szalagcímeken mint „A múmia bosszúja”, „A fáraó átka” jelent meg.

A Tutanhamon bosszújával kapcsolatos hiedelmek kialakulásához hozzájárult az is, hogy egy neves francia régész, Georges Bénédite szélütést kapott és meghalt, miután kijött a sírból, és a kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace is rövidesen életét vesztette. A sajnálatos halálesetek – különösen Lord Carnarvoné – igen nagy veszteséget okoztak az ásatóknak, egy előnyük azonban mégis volt: a fáraó átkáról szóló ostoba mese a három férfi halálával a laikus közvélemény számára bizonyítottá vált, és a kincs iránt érdeklődő „gyűjtők” arra a következtetésre jutottak, hogy jobb a halott királyt és értékeit nem háborgatni.

Tutanhamon fáraó – a vallásreformátor Echnaton fáraó és Nofertiti 19 éves korában elhunyt, valószínűsített fiának – arcát az egyiptomi Luxor közelében lévő Királyok Völgyében is meg lehet tekinteni, de itt, a budapesti kiállításon is látható. A szakemberek kiemelték kőszarkofágjából Tutanhamon múmiáját, üvegszekrénybe helyezték úgy, hogy szabadon hagyták a fejét és a lábát is, a múmia többi részét továbbra is lenvászon takarja. A művelet elsődleges célja nem a turisták igényeinek kielégítése volt, hanem az, hogy megóvják a 3300 éves múmiát a sírkamrában lévő nedvességtől, amit elsősorban a napi ötezer látogató okoz.

A tudomány mára odáig fejlődött, hogy számítógépes tomográfiai elemzésekkel vissza tudják helyezni a koponyára az izmokat és a bőrt is, így a mumifikálódott maradványok mellett ma már a hiteles „élő” arc is megmutatható.

Tutanhamon a XVIII. dinasztia idején uralkodott, 9 éves korában lépett a trónra, i.e. 1300 körül. Nem tartozott a nagy uralkodók közé, hírnevét elsődlegesen annak köszönheti, hogy 1922. november 4-én, pontosan 87 éve Howard Carter brit régész érintetlen állapotban találta meg és tárta fel a továbbiakban sírját, benne a fáraóval együtt eltemetett mesés kincsekkel. Ez eddig az egyetlen ilyen eset, mert bármennyire gondosan elrejtették is az ókori egyiptomiak uralkodóik sírját, az évezredek során az összes többi ismert temetkezési helyet kirabolták.

Tutanhamon  egyetlen „történelmi” tettéről tudunk, hogy visszarendezte vallásreformer apjának Aton Napisten hitét a korábbi Amon-vallásúra (és változtatta saját nevét Tutanhatonról Tutanhamonra), birodalmi székhelyét visszahelyezte Amarnából Memphiszbe. Sokáig kérdéses volt, hogy mi okozta a 19 éves Tutanhamon halálát. Egy 2005-i CT-vizsgálat alapján a kutatók most azt állítják, hogy a fáraót nem meggyilkolták, hanem egy lábtörés komplikációiba halt bele. Valószínűsíthető, hogy a sérülés elfertőződött, és ez vezetett a fáraó halálához.

A Tutanhamon kincse kiállítás a VAM Design Centerben jövő április 25-ig tekinthető meg, igaz nem olcsón, de élményt adóan. A színes, sok ismeretet kínáló katalógusra is érdemes figyelmet fordítani, akinek pedig ennyi sem elég, múzeumi tárgymásolatokat vásárolhat az időutazás végén. További információk itt.