Tóth Károly fotóművész életművét a nemzet könyvtárának adományozta
Káldos János megbízott különgyűjteményi igazgató köszöntőjében hangoztatta: egyre inkább természetessé válik, hogy mára a könyvtárakban tekintélyes fotográfiai gyűjtemények alakulnak ki. Az OSZK-n belül a múlt években kialakult Fénykép- és Fotóművészeti Tár máris olyan gyűjteménnyé érik, amelyik nemzetközileg is megállja a helyét mind tartalmában, mind könyvtári feldolgozottság tekintetében. A könyvtárban a dagerrotípiáktól kezdve több mint száz év alatt felhalmozódott fotóanyag gyűjtése adja az alapját ennek a gyűjteménynek, a másik forrás pedig a kultúra iránt elkötelezett művészi nagyvonalúság, hogy a Fotóművész Szövetség tagjai és mások kisebb-nagyobb képadományokkal gazdagítják azt.
A könyvtár egyrészt a lehetőség szerint igyekszik megőrizni az örökkévalóságnak, másrészt arra is törekszik, hogy látható közkinccsé válják, tehát bemutatja a nagy nyilvánosságnak. Tóth Károly munkái is ilyen elhelyezést és nyilvánosságot kaptak. A különgyűjteményi igazgató szerint ezeken a képeken a szigorú formai, szintbeli konstrukciókon túl a rendnek és az esendő esetlegességnek az örömteli, szép harmóniája nyilvánul meg.
Szamódy Zsolt, a Magyar Fotóművészek szövetségének elnöke szerint a művészeknek eggyel több biztos lehetősége van a képeik biztonságos elhelyezésére, mert arra aligha várhatnak itthon, hogy egy-egy kép eladásán túl bárki is megvásárolja az egész életművet. A szövetség és a nemzeti könyvtár együttműködésének ez a legfontosabb pontja. Tóth képeit is többfelé szeretnék bemutatni, hiszen a Magyar Fotóművészek Szövetsége Szenior Alkotócsoportja tagjainak műveiből sokkal nagyobb érdeklődésre tartanak számot azok, amik néhány évtizeddel ezelőtt készültek, mert az időtényező nagyon fontos a fotográfiában, és a közönség nagyon szereti a visszatekintéseket a színvonalas felvételeken. Tóth Károly vidéken élt, és a maga szerénységében sok kolléga számára meglepetés az ő munkáinak felfedezése.
Tóth József „Füles” fotóművész megnyitójában ugyancsak Tóth Károly szerénységét említette, aminek következtében a szakma is igen kevéssé ismeri az ő munkásságát. „Főhadiszállása”, a Mecseki Fotóklub (ő volt az alapítója) az ország hasonló szerveződései között az egyik legnevesebb közösség, Pécs fogalommá vált a szakmában. Ott az alkotók beszélgettek is, egymás műveit értékelték, bírálták; manapság leginkább csak egymás „smúzolása” folyik, pedig az őszinteség sokkal többet segít. Ezek a fotók a felfedezés erejével hatnak a művésztársakra is; őt magát, tehát Tóth József „Fülest” például a téli Pécsről készített képek költőiségükben egyenesen Breughel hasonló műveire emlékeztetik. Irigyli is, hogy nem ő készíthette el őket…
Tóth Károly képei még mind fekete-fehérben készültek, s alkotójuk a labormunkákat is saját kezűleg végzi, tehát a képalkotást az utolsó mozzanatig kézben tudja tartani. A mai filmesek és fotósok nagy része vallja, hogy a fekete-fehér a fotópapíron az egyik „legszínesebb” ábrázolási mód, hiszen a fények és árnyékok tónusos megjelenése külön üzeneteket képes hordozni. Ezek a felvételek is azt mutatják, hogy alkotójuk harmonikus személyiség, aki a világot megértő szeretettel szemléli, érzékeny a látvány finomságaira, és ezekről magas művészi szinten tudósít.
Jó ihletők, témák Tóth Károly számára Pécs és Baranya megye tájai a maguk építészeti és hangulati sajátosságaival. Az igényes megjelenítésben a képszerkesztés alapelvei épp úgy dominálnak, mint a fények és árnyékok összetartozó ellentéteinek feszültsége, ritmikus játéka, szépséget felmutató esztétikai értékei. Témaválasztása és képkivágási technikája jó egyensúlyérzékről tanúskodik. Biztos látásmóddal veszi észre a világítás sajátosságaiból adódó lehetőségeket, tudatosan bánik a súroló fénnyel épp úgy, mint az ellenfénnyel, a tónusokat már a felvételkészítés pillanatában képes befolyásolni. A palkonyai épületek világító homlokzataira esetenként az égbolt hangsúlyosan sötétben tartott felületei felelnek. A pannon táj változatos derűjének bemutatása épp úgy az erősségei közé tartozik, (Villány, Mohács), mint Pécs és Baranya nevezetes művészeinek (Amerigo Tot, Bocz Gyula, Tüskés Tibor, Soltra Elemér) felsorakoztatása beszédes portrékon.
Végül ismerkedjünk meg röviden Tóth Károly fotóművésszel! 1927. március 6-án született Kiskunhalason. Iskolai tanulmányai után egy rádió- és fotóüzletben kezdett dolgozni. 1943-tól fotografált rendszeresen, majd fényképész segédlevelet szerzett. 1950-ben Budapestre került, és a Magyar Siemens Reininger Röntgen Gyárában dolgozott. Közben elvégezte a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumot.
1955–2006 között Pécsett élt és dolgozott, az 1957-ben alakult Mecseki Fotóklub alapító tagja. 1958-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége pályázatán első díjas lett; egy év múltán felvették a szövetségbe. 1970–73 között az Egyesült Államokban dolgozott. 2007 januárjától tiszteletbeli tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A Magyar Fotóművészek Szenior Alkotócsoportjának alapító tagjaként a csoport minden kiállításán szerepel.
Pécsi házak – baranyai tájak címmel 1993-ban jelent meg fotóalbuma a Pannónia Könyvkiadó gondozásában, ezt követte 1995-ben a Címerek Pécsett című kötet az ő felvételeivel. Életmű-díjjal 1997-ben tüntette ki Pécs városa. Napjainkig több mint 160 országos és nemzetközi kiállításon vett részt, felvételeivel 45 díjat, tiszteletdíjat és oklevelet nyert. Itthon 16 önálló tárlatot rendeztek alkotásaiból; legutóbb 2007 nyarán Pécsett és Baján. Külföldön az utóbbi évtizedben Grazban (2000), Krakkóban (2002) és Kolozsvárott (2004) volt önálló kiállítása. Az idén a berlini Altenburg aukciósház szerepeltette kiállításán képeit, amik megtalálhatók Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban, a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban, valamint a Kiskunhalasi Művelődési Központban. Az OSZK-ban megrendezett életmű-kiállítást követően a művész teljes életművét a Fénykép- és Fotóművészeti Tár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének adományozza.
