Hobo magyar cirkusza: megjelent a Circus Hungaricus

Hobo kemény szavai a kitűnő zenével felerősítve ítéletet mondanak mindennapjainkról. Saját magunkról szól az album – ilyen a magyar cirkusz. A súlyos mondanivalóktól sosem tartózkodó énekes és költő  pályája talán legjobbját hozta össze szerzőtársával, Madarász Gáborral.

            
Szólólemez a Circus, nem köthető egy bandához, de nem születhetett volna meg kitűnő zenésztársai nélkül. A gitáros, billenttyűs hangszereken játszó Madarász Gábor, Hoffer Péter (dob, ütőhangszerek), Kovács Barnabás (basszusgitár), Sántha Gábor (gitár, vokál), Nemes Zoltán (billentyűs), a szenzációs Rúzsa Magdi, Fekete Kovács Kornél (trombita), Kovács Péter (tuba), Korb Attila (harsona), Cserta Balázs (klarinét) és Varga Bori (furulya) – egyformán nagyon magas színvonalon teljesít.    
         
Az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus – jelzi, honnan merre haladunk. A szöveg Hobo saját generációjának önvizsgálata, egyúttal társadalmi helyzetkép, elemzés, azzal a kérdéssel, hogy ki folytathatja mindezt?

A dalokban megfogalmazódik, hogy a politikai érdekek és gyűlölet által kettészakított, kisemmizett, elhülyített,

reményvesztett országban mindenki másban keresi a felelőst. Hobo azt kutatja, hogy ő maga mit tett és mit tehetett volna. Ő azelőtt is súlyos tartalmú zenét produkált, színházi előadásait is ez a magatartás jellemezte, jellemzi. Előtte ezen az úton nem járt senki, követője sem akadt eddig, s ki tudja, lesz-e valaha.
 
A Circus Hungaricus hosszú idő óta az első hazai lemez, amelyen mind a 15 dal egyformán izgalmas, felkavaró, brutális, ugyanakkor gyönyörködtető.
         
Madarász Gábor zenéje és Hobo szövege fantasztikus egészet eredményezett, Hobo zenekari és szólópályafutásának 31 esztendejében mindenféleképpen mérföldkőnek számít.
 
Kifakult madárijesztő áll a vihar előtti csendben egy kiégett, tönkretett, fejét leszegő napraforgótáblában. A háttérben fakó cirkuszi sátor, az ajtaja nyitva, de azt nem lehet tudni, hogy előadás előtt vagy után vagyunk. Csak sejteni lehet a sátorcsíkok színeit: piros-fehér-zöld.

Tehát: ez a Circus Hungaricus társulata.

Vagyis: mi vagyunk.

Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricust mindenkinek meg kell hallgatni, aki a Kárpát-medencében él, magyar az anyanyelve, függetlenül attól, hogy idős vagy fiatal – ahogy a Hobo-életmű eddigi darabjai is mindenkihez szóltak.
              
Ha nehéz is „feldarabolni”, ízeire szedni ezt a 66 perces, kőkemény és gondolkodásra késztető lemezt, a Kéne egy világszám, a  Kodály Zoltán emlékének  ajánlott A rock and  roll mindenkié, a Nagy vihar jön  vagy a Bolond lett a bölcsből talán az egyenletesen  magas színvonalú dalok közül is kiemelkedik.     
 
A lemezborító méltó a tartalomhoz: Juhász Balázs fotóművésznek köszönhető. Hobo arcképe, ami a belső oldalra került, sok mindent elárul. A lemezt az EMI jelentette meg, s az azonos című színházi előadást Vidnyánszky Attila rendezte.